Vissza a lemezajánlókhoz

SHADOW GALLERY
Carved In Stone
1995 Magna Carta

Amikor megismertem a Shadow Gallery-t, ömlesztve hullott az ölembe addig megjelent négy albuma. Az első dal, ami igazán megfogott akkor a hirtelen nyakamba zúdult progresszív rock/metal áradatból, a 'Crystalline Dream' volt a második lemezről, így aztán a 'Carved In Stone'-nak rögtön nagy figyelmet szenteltem. Persze ahogy egyre többször meghallgattam, rá kellett jönnöm, hogy vannak itt még értékek bőven.
Kezdjük is mindjárt az elején, hiszen nem a 'Crystalline Dream'-mel kezdődik az album, hanem a 'CliffHanger'-rel. A dal csaknem kilenc perc hosszú, és van egy sajátos ritmikája, lüktetése, amiből néha másra vált a banda, de ami mégis jellemzi egészében. Van benne persze gitár- és billentyűszóló (uniszónóban is), technikás dobolás, egy rakás gazdagon adagolt vokál, vagyis mindenféle, amiben az átlag prog-hallgató örömét lelheti. Utána rövid instrumentális átvezetés (ilyenből sok van a lemezen, ezért az elsőre furának tűnő dalszámozás), majd következik az örökös Shadow Gallery-sláger, a 'Crystalline Dream'. Lendületes, fogós nóta, amely természetesen rendelkezik mindazokkal az értékekkel, amiket a nyitótrack-nél felsoroltam. Újabb átvezetés, majd egy ballada, a 'Don't Ever Cry, Just Remember' - gyönyörű. Egy másik olyan szerzemény, amely hamar felhívta magára a figyelmemet. Az ugyancsak átvezetés után jövő 'Warcry' szintén szép lassú nóta, nagy katarzissal a harmadik perc végén, amikor kis időre fel is pörög, hogy aztán a már megszokott hömpölygő téma térjen vissza. A 'Celtic Princess' gyakorlatilag szintén nem más, mint egy instrumentális átvezetés, csak ennek speciel címet is adtak. A 'Deeper Than Life' pörgős témával nyit, és jó lendületes is marad, ennélfogva a 'rendes' dalok közül a legrövidebb is lett. Ávezetés, majd 'Alaska', egy újabb ballada. Mi újat mondhatnék? Szép, érzelmes, sok vokállal. Az utolsó átvezetés után jön az epikus, hét tételre bontott 'Ghostship'. A tételek ugyanúgy sokszínűek, mint az album eddigi része, úgyhogy a 'Ghostship' méltó befejezés - lenne, ha nem követné egy rejtett track, a 'TG94' (a 'TG' a 'Thanksgiving', azaz a 'Hálaadás' rövidítése).
A bő hetvenegy perces albumon mindaz megtalálható, ami miatt a Shadow Gallery újabb lemezeit szeretni lehet, szóval ha valaki kedvét leli a 'Tyranny'-ben, a 'Legacy'-ben, vagy a 'Room V'-ban, ne feledkezzen meg a 'Carved In Stone'-ról sem. Aki meg nem ismeri a Shadow Gallery-t, akár itt is bátran elkezdheti pótolni a lemaradást.

--kristóf--