Vissza a lemezajánlókhoz

SHAI HULUD
Hearts Once Nourished With Hope And Compassion
1997 Crisis Records

Az (akkor még) floridai Shai Hulud rövid idő alatt nagy karriert futott be a hardcore-színtéren, ami nem is meglepő, ha a zenéjük színvonalát nézzük. A ma már legendásnak nevezhető zenekar emellett hamar 'összeszedett' egy csomó címkét is, amiket a kívülállók aggattak rájuk. 'Voltak' straight edge krisnások, vegetáriánusok, vagy éppen keresztények. Épp ezért a banda fontosnak tartotta, hogy valamelyest tisztázza a kérdést első nagylemezének borítóján. Így megtudhatjuk, hogy a tagok különféle dolgokban hittek, és mivel a szövegeket is többen írták, azok is többfélére sikerültek.
A Shai Hulud-ot szokás még egy másik legendás HC-bandával, a Strongarm-mal is összefüggésbe hozni. Ennek viszont van is alapja, hiszen a két zenekar agytrösztje, Matt Fox és Josh Colbert sokat gitározgatott együtt, sőt, olyan is volt, hogy egy zenekarban játszottak; mi több, Matt Fox még a Strongarm-ban is játszott - igaz, nem gitáron, hanem dobon. Így aztán nem véletlen, hogy hasonlított is némileg a két innovatív csapat stílusa: mindkét gárda célként tűzte ki maga elé, hogy kvintelés helyett izgalmat, változatosságot, meg persze dallamot csempész a műfajba. Ennek eredményeképpen mindkét társulat zenéje iszonyú összetett, mégis érzelemmel teli és intenzív, dinamikus lett. Persze hogy működjön a dolog, meg kellett találni a megfelelő zenészeket is, ami mindkét oldalon sikerült is. Hogy az átfedés még nagyobb legyen, dobosként mindkét helyen Steven Kleisath (ma a Further Seems Forever tagja) tevékenykedett.
Mint az imént írtam, a Shai Hulud ugyancsak összetett muzsikát játszott; még az old school csapkodást is általában megbolondították ezzel-azzal, továbbá olyan téma- és ritmusváltásokat vittek a zenébe, ami akkoriban még újdonságként hatott hardcore-körökben. Ugyanakkor nem a káoszt teremtette meg az együttes, hiszen a Shai Hulud zenéje mindvégig egész dallamosnak mondható.
A szövegek többnyire meglehetősen katartikusak, van közöttük az igazságot kereső, a 'szokásos' hardcore-témát, a barátságot boncolgató egyaránt, kedvenceim azonban azok, amelyek a világ, az emberiség megtisztulása után kiáltanak (szó szerint ugyebár). Mindenesetre elmondhatjuk, hogy a filozofikus szövegek voltak olyan színvonalasak és értékesek, mint a zene maga.
A Shai Hulud sajnos nem sok nagylemezt adott ki, szám szerint mindössze kettőt, emellett jelentek meg split-lemezei, egy EP, és szerepelt több tribute-albumon. Abban, hogy több LP-je nem készült, talán a sorozatos tagcserék is közrejátszottak, de azért az is tény, hogy ilyen zenét nem lehet rutinszerűen, futószalagon gyártani. És inkább kevés zseniális lemezt, mint sok középszerűt, nem igaz?

--kristóf--