1. |
Live In Fame That Died In Virtue's Cause |
|
2. |
Hysterical Chanting In Tongues Lo-Fi Hi-Fi |
|
3. |
Man Is A Social Animal Lo-Fi Hi-Fi |
|
4. |
The Knife Configuration |
|
5. |
Burning Ink And Brushes Lo-Fi Hi-Fi |
|
6. |
Eleven Lies Lead To My Glass Heart |
|
|
SILENCE THE EPILOGUE
Bloodstain Pattern Analysis
2003 Strike First Records
A Silence The Epilogue nevű fiatal metalcore-csapat forgószélszerű gyorsasággal
robbant be az életembe. A Facedown Records hírei között olvastam róla először,
majd letöltöttem a zenekar bemutatkozó EP-jének nyitódalát, a könnyen
megjegyezhető című 'Live In Fame That Died In Virtue's Cause'-t. Meghallgattam,
és azon vettem észre magam, hogy a dal megfogott, ellentétben sok más
feltörekvő banda szerzeményeivel. Olyannyira megragadott a nóta, hogy alig
győztem kivárni az EP december 12.-i félhivatalos megjelenését, majd
megérkezését a hosszú postai úton a távoli Kaliforniából. (Decemberben még csak
a kiadótól lehetett online megrendelni, a hivatalos piacra kerülési dátum 2004.
január 20.)
A lényeg, hogy megérkezett a korong, rajta a már említett 'Live In
Fame'-mel és még öt másik nótával. Érdekes módon nem tartottam attól, hogy
esetleg befürödhetek a lemezzel, annyira biztos voltam abban, hogy az általam
még nem ismert öt dal is nagyon jó lesz. És úgy is lett: ha lehet mondani, a
'Live In Fame' még a visszafogottabb számok közé sorolható az olyan alkotások
tükrében, amilyen a 'Hysterical Chanting' vagy a 'Man Is A Social Animal'. A
Zao nevével fémjelzett brutális amcsi metalcore eme ambiciózus képviselőjének
tagjai tudják, hogyan kell kezelni hangszerüket, és azt is, hogyan kell megírni
és összerakni a nótákat. A dallamos énektémák is jók, a narcissusos John
Pope-ra emlékeztető énekhang is jó. A barátságos számcímek hasonlóan költői
szövegeket takarnak, ami szintén nem rossz teljesítmény egy elsőlemezes
bandától. A hangzásról Barry Poynter gondoskodott hagyományaihoz hűen, ami
egyfelől jó, hiszen a neve garancia a minőségre, másfelől viszont a jó, de már
unalomig ismert hangzásvilágot produkálta ismét. No de annyi baj legyen.
Innentől már csak egyetlen dolgot lehetne elrontani, az pedig a borító. De ne
ijedjünk meg, ezen a téren is remekművel van dolgunk, legalábbis ha azt
vesszük, hogy egy (még?) nevenincs együttes (szerintem csak idő kérdése, és a
helyzet változni fog) bemutatkozó EP-jéről van szó egy kis kiadónál.
A 2004-es év egyik felfedezettje lehet a Silence The Epilogue, ha a
folytatást is hasonlóan komolyan veszi. Jóllehet még csak egy EP van a csapat
mögött, érdemes odafigyelni rá, mint ahogy érdemes venni a fáradságot, hogy
beszerezzük a 'Bloodstain Pattern Analysis'-t - megéri az utánajárást.
--kristóf--
|
| www |
| www.silencetheepilogue.com |
|
| Diszkográfia |
|
2003 Bloodstain Pattern Analysis
|
|
| Szereposztás |
|
William Green - ének
Nick Caldwell - gitár
Robert R. Geren III - gitár
Kyle C - basszusgitár
Zenas Worthington - dob
|
|
| Érdekességképpen
|
|
A borító a Coalesce-es Sean Ingram munkája.
|
|