Vissza a lemezajánlókhoz

SIXPENCE NONE THE RICHER
This Beautiful Mess
1995 R.E.X. Music

Az 1995-ös 'This Beautiful Mess' volt az első album a Sixpence None The Richer-től, amit megismertem. Mindez még '96-ban történt, jóval azelőtt, hogy a zenekar a 'Kiss Me' révén betört volna a mainstream piacra. Az viszont már a 'This Beautiful Mess' alapján is nyilvánvaló volt, hogy a Sixpence magasan kilóg a kortárs keresztény könnyűzene átlagos művelői közül.
A 'This Beautiful Mess' mellesleg a Sixpence legintenzívebb, ha úgy tetszik, 'legkeményebb' albuma, ami meglepő módon az egyik hölgytag, Tess Wiley számlájára írható, legalábbis a többiek állítása szerint. (Hajlamos vagyok hinni nekik, hiszen Tess Wiley az első nagylemezen még, a második után következőkön pedig már nem játszott, vagyis csak a 'This Beautiful Mess' hangzására lehetett hatással.) Persze így sem érdemes nagy zúzmarára számítani az albumon, ám akadnak karcos pillanatok bőven, és sok lendületes nóta került a CD-re. Na meg a kazettára, hiszen eredetileg úgy vettem meg, de szükséges volt CD-n is beszerezni, mivel a szalag nem nagyon bírta a sok lejátszást, aminek kitettem. Ugyanis a 'This Beautiful Mess' olyan album, amit érdemes sokszor meghallgatni. Nem felszínes popzenéről van szó, nem egynyári slágerekkel töltötték fel a lemezt, de a több nyarat is megért 'Kiss Me' világától is távol áll, amit a korongon hallhatunk. Nagyon élvezetes a ritmusszekció munkája, a dobos Dale Baker és a basszusgitáros J.J. Plasencio egyaránt igen inspirálóan játszik - tehát nem csak hangokat generál a hangszerén, hanem valóban játszik rajta. A gitárok talán nem bonyolítják túl a dolgokat, de nagyon jól eltalált minden hang, amit játszanak, és az effektekre is elég időt és figyelmet fordítottak a stúdióban. Az énekesnő, Leigh Bingham (férjhezmenetele óta Leigh Nash) hangja zseniális, nem túl sok énekesnőt szeretek igazán, de őt mindig szívesen hallgatom.
Hogy a 'This Beautiful Mess' milyen jó album, azt az is bizonyítja, hogy kilenc év elteltével is nagy élmény a hallgatása, pedig már jó párszor volt alkalmam lefülelni az évek során. Lehet, hogy mégiscsak létezik olyan, hogy 'igényes popzene'?

--kristóf--