Vissza a lemezajánlókhoz

SPITE OF OPPOSITION
Crucify The Flesh
2000 Clenchedfist Records

A Spite Of Opposition-ra annak idején az interneten találtam rá, és 'Struggle' című számuk azonnal megragadott. Nem utolsósorban az énekes Mike Ledet hangja volt az, ami rögtön lekötötte a figyelmemet. Sajátos stílusa, ami a mély hörgés és az ordítás egyvelege, egy szempillantás alatt a kedvenceim sorába emelte. A banda zenéjét is ugyanilyen kettősség jellemzi: a death metal és a hardcore keverékét (nevezzük 'deathcore'-nak?) hallhatjuk a korongon. A vékony pergőhangzás, a viszonylag egyszerűbb dalszerkezetek, a 'sakál-vokál', és a gitártémák egy része inkább a hardcore, míg a fénysebességű betétek, a mélyre hangolt gitárok a death metal felé billentik a képzeletbeli mérleg nyelvét.
Sokkoló intro vezeti be a korongot, amelyben rádiós híreket vágtak össze egymás után. A hírek olyan eseményekkel foglalkoznak, mint a waco-i dráma, az oklahomai bombarobbantás, és más, az USA-t a kilencvenes években megrázó tragédiák. Az intro utáni nótából aztán megtudjuk, miért is sírt Jézus - az ember romlottsága, a hazugságok, csalások, miegymás; azt hiszem, nem nagyon kell magyarázni, elég csak körbenéznünk magunk körül. A többi dalra is jellemző a világ jelenlegi állapotával szembeni ellenérzés, és a megváltás szükségességére való figyelemfelhívás. Maga az album címe is 'a test megfeszítésére' utal, ami kétértelmű: vonatkozik a Megváltásra, Jézus Krisztus halálára, ám egyszersmind a romlott emberi természet halálban tartására, amint azt Pál apostol oly érzékletesen kifejti a rómaiakhoz címzett levelében.
A lemezzel, és a Spite Of Opposition-nel úgy általában a legnagyobb problémám az ingadozó színvonal. Képesek a legjobban eltalált riffek után is már-már gyerekesen béna ötletekkel előhozakodni helyenként. Talán ha kicsit többet érlelték volna, egységesebb, erősebb anyaggal rukkolhattak volna ki. Ezzel azonban messze nem azt akarom sugallni, hogy a 'Crucify The Flesh' élvezhetetlen. Csupán azt szerettem volna kifejezni, hogy érzésem szerint nagyobb potenciál van a csapatban, és azt ezúttal nem sikerült maximálisan kiaknázni. Ami viszont még pozitívum, az a jól eltalált hangzás és az igényes külső.
Első nagylemezként a 'Crucify The Flesh' maximálisan megállja a helyét. Hardcore-rajongók talán valamivel inkább örömüket lelhetik benne, de nyitottabb death metal arcoknak is bátran ajánlható.

--kristóf--