Vissza a lemezajánlókhoz

SOUL EMBRACED
Immune
2003 Solid State Records

A 'Fleshless' EP nyers, kissé HC-s beütésű anyaga, a 'For The Incomplete' még mindig nyers, ám egyúttal technikás death metalja, a 'This Is My Blood' dallamos, letisztult hangzásvilága után már nem igazán tudtam, mit is várjak a Soul Embraced-től. Aztán hivatalosan közzétették az 'Immune' nyitódalát, az 'Immune To Emotion'-t. A dalról sokat elmond, hogy nyilvános bemutatkozása előtt is már közkézen forgott az interneten, ám tévesen, mint a Zao legújabb dala. Aki ismeri a két zenekart, tudja, hogy jócskán van különbség közöttük. Mégis, az 'Immune To Emotion' csakugyan jobban emlékeztetett napjaink Zao-jára, mint a 'This Is My Blood' 'elkövetőjére'. Ez nem igazán segített tisztázni, hogy vajon akkor most mire is számítsak Rocky Gray-től és csapatától.
Nem tudom, hányak számára okoz megnyugvást, de gyorsan szeretném elárulni, hogy az 'Immune To Emotion' alapján nem érdemes véleményt formálni az albumról. A nyers, szaggatott, ritmikus, súlyos témák ugyan újra és újra felbukkannak a lemezen, ám mellettük a nóták túlnyomó többsége dallamos részeket is bőséggel tartalmaz. Sőt, a dallamok felvonultatása jelen esetben nem a gitárok kiváltsága, a dallamos énektémák is a muzsika integráns részévé váltak. Persze Chad Moore középmagas torokhangja sem került ki a Soul Embraced konyhájának receptjeiből, fűszernek pedig némi rap-szerű próbálkozás is hallható a 'Seems Like Forever' versszakaiban. A dal szövegét John Lecompt (Mindrage, Evanescence) írta, és mintha az imént említett rap-szerű megnyilvánulásokért is ő lenne a felelős.
Ugyan a Soul Embraced jellemzően death metal zenekar, a banda repertoárjában nem sok gyors dalt találhatunk ezúttal. A korongot a középtempó uralja, amitől kisebb-nagyobb elhajlások mindkét irányban tapasztalhatók. A gitárok sincsenek feltétlenül agyontorzítva, Rocky dallamos szólóit és harmóniáit jelentősen feldobja imitt-amott egy-egy jól eltalált effekt. Lance Garvin természetesen élvezetesen püföli végig a CD-t, bár ezúttal is mintha picit visszafogta volna magát, még ha nem is annyira, mint a 'This Is My Blood'-on.
A szövegvilág, akárcsak korábban, most sem a rózsaszín műanyag Barbie-világukba menekülő emberek álomba ringatását szolgálja. Ehelyett a különféle érzelmi defektusok (gyűlölet, depresszió, nihilizmus, stb.) negatív hatásait ecseteli a korong, egész hatékonyan. Jellemző költői eszközként sok nóta egyes szám első személyben, a lelki torzulástól sújtott ember szemszögéből íródott, aminek révén ugyan jobban átélhető és megérthető a mondanivaló, ám a banda ezzel újabb támadási felületet kínál azoknak a vallásos embereknek, akik eddig sem értették és értékelték a társulat tevékenységét. Pedig aki odafigyel a Soul Embraced mondanivalójára, annak számára az is világossá válik, hogy a problémákra a megoldás az élő Isten.
Jó album az 'Immune', ám valahogy valami mintha mégis hiányozna belőle. Nehéz ezt megmagyarázni, hiszen a tíz dalból kilenc tetszik (az utolsó őszintén szólva nem annyira), a zenészek abszolút profik, és a hangzás is kifogástalan (jobban bejön, mint a 'This Is My Blood'-é). Talán a változatosság és eredetiség lehetne nagyobb. Talán nem ártott volna Rocky-nak még valakit bevonnia a 'kreatív processz'-be, hogy a többféle egyéniség találkozásának eredményeként izgalmasabb anyag szülessen, mint amire az - egyébként kiváló - zenészek külön-külön képesek.
Ezzel együtt is jó anyag az 'Immune', örülök, hogy a srácok időt szakítottak rá. Ha már itt tartunk, kíváncsian várom, lesz-e még folytatása a dolognak, lesz-e még Soul Embraced, marad-e még ideje egy side projectre Rocky-nak úgy, hogy az Evanescence-ben egy dupla platinalemez-tulajdonos formáció tagjává vált.

--kristóf--