Vissza a lemezajánlókhoz

SPOCK'S BEARD
V
2000 InsideOutMusic

A Spock's Beard az olyan régi prog bandák nyomdokain halad a '90-es évek közepe óta, mint pl. az ELP, és kiváló zenéje mellett fergeteges koncertjeivel harcolta ki magának viharos gyorsasággal a kult státuszt a műfaj rajongói körében. Mint ismeretes, a csapat frontembere és fő dalszerzője, a multiinstrumentális zseni Neal Morse pár éve megtért, majd a 'Snow' című dupla konceptalbumot követően kiszállt a bandából, és szólókarrierbe kezdett. (Igaz, két szólólemeze megjelent a kiszállása előtt is, de azok nem igazán progresszív zenét tartalmaztak.)
A 'V' már Neal megtérése után készült, de itt még senkiben föl nem merült, hogy a zseniális muzsikus valaha esetleg elhagyná ugyancsak jó képességű társait, és jóllehet az anyag túlnyomó többségét ezúttal is Neal írta, igazi csapatmunka eredménye lett a lemez. (Akit bővebben érdekel a háttér, annak szívből ajánlom az album készítését bemutató DVD-t, amit a 'Don't Try This At Home' című koncertanyaggal együtt adtak ki 2002-ben.) A 'V' volt talán az a lemez is egyúttal, ami valódi áttörést hozott a társulat számára a piacon, hiszen Németországban például a listák első negyven helyezettje közé is bekerült, ami egy viszonylag fiatal progresszív együttes esetén igazi sikernek számított. Tény, hogy a Spock's zenéjét szakirányú képzettséggel nem rendelkezők is élvezhetik, hiszen számtalan fogós téma, dallam található a lemezeiken, az albumok hangulata kiváló, és a szövegek nélkülözik az intellektuális felsőbbrendűség-érzetet keltő okoskodásokat, ehelyett nemritkán humoros, de a komoly témákat is emberközeli, barátságos módon megközelítő sorokat hallhatunk. És hogy a tipikus prog-rajongó is jól járjon, természetesen nem hiányzik a gazdag hangszerelés, a virtuozitás, a szuper vokálok (a capella részeket is rendszeresen hallhatunk) sem; akadnak epikus, monumentálisabb művek is, ahogy illik.
A 'V' is tartalmazza mindazt, amiért a Spock's Beard-et szeretni lehet, jól összerakott, változatos album. Akad rajta egészen 'non-progresszív' sláger ('All On A Sunday') ugyanúgy, mint csaknem félórás, tételekre tagolódó monstre darab ('The Great Nothing'). Lírai ballada is került a CD-re ('Goodbye To Yesterday'), de természetesen a számok többségében egymást váltják a különböző tempók és hangulatok, nem lehet őket könnyedén beskatulyázni.
Nem véletlen, hogy többek szerint a Spock's legjobban sikerült lemeze a 'V'. Tényleg jók a dalok, kiválóak az előadók (a vendégeket is beleértve), remek az album hangulata, negatívumot keresve se nagyon talál rajta az ember. Ha valaki nem ismeri az együttest, kezdésnek valószínűleg ezt javasolnám.

--kristóf--