Vissza a lemezajánlókhoz

STAVESACRE
Collective
2001 Tooth & Nail Records

A Stavesacre jól ismert név a keresztény rockerek körében. Még azok is általában nagy tisztelettel gondolnak rá, akik a zenéjüket igazából nem is szeretik. Hogy miért? A válasz a zenekar tagjainak névsorában keresendő. A tagok (jelenlegiek és korábbiak egyaránt) szinte kivétel nélkül neves keresztény csapatokban játszottak a múltban. Egy rövid lista: az énekes Mark Salomon a legendás keresztény punk/HC/thrash-csapat, a The Crucified frontembere volt, majd az Outer Circle-ben (old school punk) hallhattuk a hangját, de közreműködött az Argyle Park projectben (majd az AP2-ban) is. Az alapító gitáros Jeff Bellew a már említett Crucified-ban basszusgitározott, és nevéhez fűződik a Chatterbox, egy industrial metal formáció is. Szintén közreműködött az Argyle Park-ban, akárcsak Dirk Lemmenes, aki a Focused basszusgitárosaként szerzett nevet magának a keresztény HC hőskorában. Az első dobos, Jeremy Moffet pedig a The Blamed (punk/thrash) alapműnek számító 'Frail' című lemezén énekelt, illetve a keresztény metal-legenda, a Deliverance tagja is volt. Az őt követő Sam West az avantgarde punkot játszó Scaterd Few, valamint a nem kevésbé avantgarde gótikus rockzenekar, a Saviour Machine dobosa volt, mielőtt csatlakozott volna mostani társaihoz. Ilyen múlttal persze mindenki sokat várt annak idején a Stavesacre-től, de akik a fent említett zenekarokéhoz hasonló muzsikára számítottak, azoknak csalódniuk kellett. A Stavesacre kialakította saját, egyedi hangzását, ami elismerést érdemel a mai modern rockzenében, ahol sajnos ugyanúgy tülekednek a csinált sztárok, a trendeket meglovagoló pózerek, mint a kommersz popiparban. Jó látni, hogy továbbra is vannak, akik nem hódolnak be az aktuális divatnak, hanem azt teszik, amit a szívük diktál.
S hogy mit tartogat számunkra a 'Collective'? Az album címéből kitalálható, hogy egy válogatással van dolgunk. Gyakran előfordul, hogy ha egy zenekar nem tud legalább kétévente új lemezt készíteni, a kiadó különféle eszközökkel igyekszik fenntartani a banda iránti érdeklődést. Az eszköz lehet egy koncert- vagy remixalbum, egy EP, egy split, egy kislemez, vagy, mint esetünkben, egy válogatás az együttes korábbi felvételeiből. Az ilyen jellegű válogatásokra aztán sokszor felkerül egy-két új nóta is, csak hogy a rajongóknak legyen okuk megvenni. Nincs ez másképp a Stavesacre esetében sem. A 'Collective' a már jól ismert dalok mellett két új számot tartalmaz (az egyik egy feldolgozás), illetve négy korábbi szerzemény újra felvett, módosított változatát.
Lássuk hát, mit rejt konkrétan az impozáns borítóba csomagolt CD. A 'Friction' három dallal képviselteti magát. A kihagyhatatlan lírai 'At The Moment'-et két lendületesebb nóta követi. Nem tudom, ki válogatta a számokat, de a 'Suffocate Me'-t hogy hagyhatta ki?!? Másik meglepetés: az 'Absolutes'-ról mindössze két dalt találunk, de nem is ez volt igazán furcsa, hanem hogy az 'An Eclipsing', amelyből klip is készült, nincs köztük. Aztán rájöttem, hogy a lemez végén hallható 'El Mariachi' nem más, mint az 'Eclipsing' akusztikus, nem túl nagy komolysággal előadott változata. A 'Speakeasy'-ről viszont kétségkívül sikerült kiválasztani az általam is legmegfelelőbbnek tartott dalokat. Ráadásul mindegyiket újra felvették, az eredetitől eltérő módon. Ez legszignifikánsabban a lírai 'Gold And Silver'-en látszik (hallatszik) meg. A vonósok és a gyönyörű női énekhang sokat segítenek abban, hogy a dalban rejlő potenciált maximálisan kiaknázzák a fiúk. Mark Salomon hangja is jelentős fejlődésen ment keresztül az évek során, és ez sem válik éppen hátrányára a felvételnek. A 'Keep Waiting'-en az akusztikus gitár dob nagyot, de a 'Rivers Underneath'-nek is jól áll az új köntös. A hátralévő dalok korábban egyetlen nagylemezen sem jelentek meg. A kilencedik-tizedik szám a Denison Marss-szal (nagy kedvenc) közösen kiadott, összesen hat dalt tartalmazó CD-n rajta vannak ugyan, de a lemezt hazánkban szinte lehetetlen beszerezni. (Sajnos.) A 'Rise' tudtommal itt mutatkozik be először, míg a 'The Hungry Wolf' egy feldolgozás.
Kinek ajánlható a 'Collective'? Elsősorban azoknak, akik nem ismerik a 'Stavesacre'-t, és egy modern, egyedi hangzású rockzenekart keresnek. Rajongóknak is érdemes megfontolni a beszerzését; egyrészt az új nóták, másrészt a 'Speakeasy'-átdolgozások miatt (és az ízléses borítóról se feledkezzünk el).

--kristóf--