Vissza a lemezajánlókhoz

STILL REMAINS
Of Love And Lunacy
2005 Roadrunner Records

A Still Remains bemutatkozó EP-je, az 'If Love Was Born To Die' jópár kellemes órát eltöltött a CD-játszómban, amely órákat többek között épp az EP hallgatása tette kellemessé. A csapat szintivel megbolondított metalcore-ja a jó zene mellett hangulatával vívta ki a tetszésemet, és vártam már a nagylemezt, amit az EP-vel ellentétben már nem egy névtelen kis kiadó, hanem a nagymúltú Roadrunner adott ki, mégpedig a közelmúltban.
Azaz az élmény még viszonylag friss, ám már az 'Of Love And Lunacy' című nagylemezt is sokszor áthallgattam a megjelenése óta eltelt idő során. A recept maradt, ami a korábbiakban olyan jól bevált, vagyis a lemezen dallamos metalcore-t hallhatunk szintivel és jó hangulattal. A hangzás némileg eltér az EP-étől, csiszoltabb, kevésbé nyers, bár a végeredményt így se nevezném nyálasnak, ami azt illeti. A dallamos énektémák hála Istennek már nem olyan bizonytalanok és hamiskásak, mint az EP-n voltak, ami valószínűleg az új gitáros/vokalista, Mike Church érdeme nagyrészt. (Ő egyébként a borítón még nem a hivatalos tagok között van felsorolva, és nem is gitározik a lemezen, de a 'The Worst Is Yet To Come' klipjében már teljes jogú tagként szerepel.) Talán túlzottan is 'slágerosak' lettek itt-ott a refrének, de azért a zenének van elég húzása így is, a Still Remains nem lett Underoath (na nem mintha az Underoath 'pop'-lemeze nem lenne a kedvenceim között). A változás mindenesetre jól lemérhető azon a két nótán, amit 'átmentettek' az EP-ről ('Recovery', 'I Can Revive Him With My Own Hands').
Bár őszintébb pillanataimban vissza-visszasírom az 'If Love Was Born To Die' nyersességét, az 'Of Love And Lunacy' legalább olyan jó; amit karcosságban veszített a banda, azt behozza a dalok minőségében és a határozottabb dallamos énekben. Nem beszélve arról, hogy kétszer annyi track-et kapunk, mint az EP-n, és végre a terjesztés is tisztességesen megoldott.

--kristóf--