Vissza a lemezajánlókhoz

STRETCH ARM STRONG
A Revolution Transmission
2001 Solid State Records

A Stretch Arm Strong ugyan a szó szoros értelmében nem 'keresztény zenekar', hiszen nem minden tagja hívő, és szövegeik sem szokták a Bibliát idézni. Mégis, a banda az ún. 'keresztény értékeket' képviseli, ami valószínűleg a hívő tagoknak is köszönhető, ráadásul a Stretch Arm Strong legendásan híres optimizmusáról, életvidámságáról, bármilyen nehezek is a körülmények, így nem látom akadályát a szerepeltetésének.
Az első igazi 'nagylemez', a 'Compassion Fills The Void' sem volt rossz, de igazán a 'Rituals Of Life' volt az a SAS-lemez, amely megérintett. Igazából ott érett össze a zenekar, akkorra alakult ki egyedi hangzásvilága, amelynek sajátossága, hogy remekül ötvözi az old és a new school hardcore-t. Az energikus, gyors témák, a punk hatások a régi sulit idézik, ám a dallamos megközelítés, a feszes kiállások inkább az újabb korszak termékei.
A SAS szövegei éles kontrasztban állnak a 'majd én megmondom a frankót' stílusú megközelítéssel, Chris a gyűlölködés helyett inkább a konstruktív problémamegoldásra törekszik, és igyekszik életet 'ordítani' a legcsüggedtebb hallgatóba is, ha a helyzet úgy hozza. Chris magas tónusú, energikus ordításával valóban képes magával ragadni és feltüzelni hallgatóságát, ám az éneklős részekben tisztelettudóan továbbpasszolja a mikrofont. Ez valószínűleg javunkra válik, ám nem eléggé, mivel kollégája sem áll a helyzet magaslatán minden esetben. A dallamos ének hiányosságait azonban pótolják maguk a dalok, no meg a muzsikusok. Jóllehet a gitárokat nem a technikás megoldások jellemzik, a tagok precízen pengetik végig az albumot, amit meg élőben nyújtanak, az minden HC-koncertre járó álma. John Barry dobos néhol már-már bravúrosnak nevezhető megoldásokat mutat be, de úgy általában is ötletesnek nevezhető a játéka.
És hogy az élmény még teljesebb legyen, a SAS tagjai prezentáltak számunkra néhány meglepetést is. Első ezek közül a vonósok szerepeltetése a 'The Truth About Iowa'-ban, aztán ott van Patti Davis, aki hölgy létére olyan ordibálást vág le a 'Take Back. Control'-ban, hogy az embernek eszébe sem jut a 'gyengébb nem' kifejezés vele kapcsolatban. A dal egyébként a nők tárgyként való kezelése és a szexuális erőszak ellen emeli fel a szavát. A 'Transmission Demolition' egy instrumentális track, amely talán leginkább az ipari zene kategóriába fér bele; ötletes, de igazából egy-két hallgatás elég belőle, utána jöhet a 'skip' gomb, vagy a türelem. Az albumot lezárandó pedig feljátszották a Counting Crows 'Angels Of The Silences' című számát. A meglepetéseknek azonban az utolsó nótát követően sincs vége, hiszen a CD tartalmaz egy multimédiás részt, amely háttérképeken kívül két rövidfilmmel tesz gazdagabbá bennünket. A két film egyike a banda európai koncertkörútjáról tudósít, a másik a lemez felvételeinek kulisszatitkaiba avat be minket. A CD borítója is igényes, sok szép színes koncertfotóval, szövegekkel, ami csak kell. Ezenfelül az első 15 000 darabot digipakként hozták forgalomba - büszkén jelenthetem, az én példányom is ilyen.
Az album fénypontjai: a nyitó 'Means To An End' ősrobbanás-szerű első fele; a már említett vonósok, és Chris első, szívet tépő ordítása a 'The Truth About Iowa'-ban; a 'For The Record', amiből klip is készült; a 'Positive Aspects'; és végül a záró feldolgozásnóta. A felsorolásból sok minden kimaradt, ám korántsem azért, mert több érték nincs a lemezen. A Stretch Arm Strong a 'Revolution Transmission' révén ugyan nem überelte a 'Rituals'-t, ám továbbra is töretlen a csapat iránti lelkesedésem és bizalmam. Úgyhogy készen állok az augusztusban megjelenő 'Engage'-re.

--kristóf--