Vissza a lemezajánlókhoz

STRONGARM
The Advent Of A Miracle
1997 Tooth & Nail Records

A zenekar pályafutása 1993-tól regisztrálható, amikor is megjelent első, négy dalt tartalmazó demója, a 'These Times That Try Men's Souls'. A Strongarm zenéje nem sokkal később felkeltette a Tooth & Nail kiadó figyelmét is, így 1995-ben napvilágot látott első albuma, az 'Atonement', melynek címe magyarul 'engesztelést' jelent. A lemez megjelenése után nem sokkal az énekes Jason Berggren kiszállt a csapatból. Talán maga sem sejtette, milyen jót is tett ezzel a magamfajta zeneszerető hallgatóknak. Hogy miért is mondom ezt? Nos, a fiúk sokáig hiába kerestek megfelelő utánpótlást, végül a dobos Chris Carbonell vette kezébe a dolgokat - és a mikrofont. Azzal együtt, hogy Jason óriási torok volt, úgy érzem, Chrisnek semmi oka nincs a szégyenkezésre, remekül megállja helyét az új poszton. De az igazi nyereség a Strongarm (és a rajongók) számára az új dobos, Steven Kleisath érkezése. Steve egy másik floridai technikás HC-csapatban, a Shai Huludban püfölte a bőröket, mégpedig nem is akárhogy. Az ő játéka nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szakma képviselői és a kritikusok rendszeresen zavarba jöjjenek, miközben a megfelelő jelzőket keresgélik a Shai Hulud zenéjének méltatásához. Mindenképpen szót érdemel azonban a Strongarm maradék három tagja is. Nem szabad elfelejteni, hogy a banda megalakulásakor a HC egészen mást jelentett, mint manapság. Akkoriban a Shai Hulud, a Strongarm és néhány társuk zenéje szinte forradalmian újnak hatott azáltal, hogy a gitárosok nem egyszerű kvintekkel reszelték végig a rendelkezésre álló műsoridőt, hanem dallamos témákkal, merész, meglepő váltásokkal színesítették a repertoárt, persze úgy, hogy mindez ne menjen a zene intenzitásának rovására. Betonfejű rajongók számára követhetetlenné is vált az új stílus, ők azóta sem találják a fonalat, ezért a 'new school'-ról rendszerint oly módon nyilatkoznak, hogy abból tévében csupán tömör füttyhalmazt hallanánk vissza a szerkesztői cenzúra jóvoltából. Az igényesebb, az újra fogékonyabb réteg ezzel szemben kitörő lelkesedéssel üdvözölte az úttörőket. Ezt a népszerűséget aknázta ki a Strongarm kompromisszumoktól mentes üzenetének terjesztésére. Korszakalkotó zenéjük számtalan olyan emberhez juttatta el az Örömhírt, akik más módon esetleg soha nem hallhatták volna meg azt. Sőt, feloszlását követően is rengeteg fiatal, lelkes bandára van inspiráló hatással mindmáig.
S hogy valamit konkrétan magáról az albumról is írjak: az 'Advent' szvsz legalább egy klasszissal jobb a bemutatkozó korongnál. Igaz, hogy rövid lemez, ám meglehetősen tömény muzsikát tartalmaz. A mai popzene világában a legtöbb előadó egész a nyugdíjig eléldegélne annyi ötletből, amennyi ezen a CD-n hallható. Érdemes akár hangszerekre lebontva is többször végighallgatni, hogy igazán reális képet kapjunk a zenészek teljesítményéről. Bár a magyar gazdag nyelv, néha nekem is nehézséget okoz, hogy megtaláljam a megfelelő szavakat az anyag leírására. Nem is szaporítanám hát tovább a szót: beszéljen inkább a zene helyettem.
(Még annyit mégis hozzátennék érdekességképpen: a Strongarm feloszlása után kis szünet elteltével a négy zenész Further Seems Forever néven alapított új zenekart, amelyben kezdetben egy másik Chris, név szerint Chris Carrabba énekelt. A FSF azonban egy más világ; dallamos, igényes, kreatív rockzene.)

--kristóf--