Vissza a lemezajánlókhoz

SYMPATHY
Arcane Path
2004 Fear Dark

A kanadai Sympathy-t akkor ismertem meg, amikor már csupán egyetlen fő, Dharok alkotta a legénységét. Mindez a 2002-es, 'Invocation' című album idején történt, ami akkor el is nyerte a tetszésemet technikás, gyors, sok váltásra épülő extrém metaljával. A következő lemez, az 'Arcane Path' két évvel később jelent meg, ugyancsak a kis holland kiadó, a Fear Dark gondozásában.
A megjelenés előtt letölthető nótából, az 'Adept Arcana'-ból máris megállapítottam annyit, hogy az új anyag jóval erősebben dörren meg, mint az előző, és hogy amúgy a zenei irány maradt nagyjából ugyanolyan, mint volt. Sajnos a felállás is maradt, amivel az egyetlen problémám, hogy dobgépet hallhatunk a korongon ismét. Pedig ha valaki mindezt élőben kidobolná, az előtt megemelném a kalapomat. Ha lenne. Mármint kalapom, mert olyan dobos valóban van több is, aki mindezt lejátssza, de őket tisztelem is ezért rendesen. Nem egyszerű az ilyen ultragyors témákat kiütni, pláne ha még arra is figyelni kell, hogy mikor mi jön, ami a Sympathy esetében nem mindig olyan nyilvánvaló és magától adódó. Mindazonáltal Dharok nem reformálja meg a műfajt, hallhattunk már ilyen jellegű technikás 'brutálmetált' sokat. Ezzel együtt nem bánom, ha valaki jó lemezt készít ebben a stílusban, hiszen ma ugyanúgy üt az ilyesmi, mint mondjuk tizenvalahány éve, ráadásul nekem direkt jó, ha nem okkult/sátánista image-ben utazó társulatot kell hallgatnom. A gitárok végig precízek, jók a szólók, 'szólószerű témák' is, ami nyilván köszönhető az Into Eternity két tagjának, Tim Roth-nak és Rob Doherty-nek is. Itt-ott a szinti is felcsendül, csepegtetve némi atmoszférát a zenébe, és igazából a dobgép is rendesen fel van programozva, a hangzása is teljesen tűrhető. Megkockáztatom, aki nem ért hozzá, annak fel se tűnik. (Más kérdés, hogy ezen a színtéren szinte mindenki zenélt már valaha, úgyhogy valószínűleg kisebbségben vannak, akik olyan szinten 'nem értenek hozzá', hogy nem tűnik fel nekik. Na mindegy.)
Az 'Arcane Path' nem korszakalkotó lemez, nem kihagyhatatlan, ugyanakkor szerintem a műfaj kedvelői között sokan lehetnek, akik nem fogják megbánni, ha adnak neki egy esélyt.

--kristóf--