Vissza a lemezajánlókhoz

SYMPATHY
Abyssal Throne
2005 Momentum Scandinavia

Hogy még Geszti Péternél is mélyebbre süllyedjek a nyelvi 'humor' terén, azt mondhatom, a kanadai Sympathy már régóta szimpatikus a számomra. Főleg a 2004-es 'Arcane Path' tetszik, de az azt megelőző, 2002-es 'Invocation' se volt éppen rossz. Az egyetlen probléma a Sympathy lemezeivel, hogy mióta az agytröszt Dharok az új évezredben újra aktivizálta a 'zenekart', jobbára egyedül dolgozik, de legalábbis dobos nélkül... És hát a dobgép, bármennyire igényesen igyekszik is megcsinálni valaki, soha nem lesz az igazi... Na de az újabb hírek szerint legközelebb már ez se lesz gond, Dharok szerzett egy ütőst haverjaitól, az Into Eternity legénységétől.
De itt, a 2005-ös, szigorúan 850 példányban limitált EP-n még sajnos nélkülöznünk kell az új tag szolgálatait, még mindig a dobgép adja a ritmust. Igaz, pontatlanságról aztán szó nem lehet ilyen módon, hogy valami pozitívumot is próbáljak találni. Lehet, hogy csak rémeket hallok, de mintha a basszusgitár sem igazi lenne, még szerencse, hogy elég hátul szerepel a keverésben, bár talán pont azért is hallatszik olyan furának itt-ott.
Ami viszont biztos: az EP hat számából az első rövid szintetizátor-intro, a második és a negyedik új szám, a harmadik és az ötödik egy-egy régebbi nóta újra felvett változata, az utolsó, a hatodik pedig feldolgozás, mégpedig elég komoly vállalkozás, hiszen az eredeti nóta az (újra) élő death metal legendától, a Suffocationtől származik. Az új nóták abszolút bíztatóak, ha valami hasonlóra lesz kilátás egy következő nagylemezen, ráadásul élő dobbal, a Sympathy akár ki is emelkedhet az underground státuszból. Merthogy ez a kaotikus, technikás, témahalmozós, brutális extrém metal igencsak rendben van. Jó ötletből nincs hiány, Dharok jól gitározik, ráadásul segít neki az Into Eternity révén megismert Tim Roth és Rob Doherty, valamint Dustin Olson is. Dharok hörgései, károgásai is jó brutálisak, nincs bennük hiba. A Suffocation-feldolgozás ugyan nem olyan azért, mint az eredeti, de nem is gyalázza meg a régi klasszikust.
Összességében ez az EP pont olyan lett, mint amilyennek készült: rajongóknak örömöt okoz, bizakodásra ad okot az új számok révén, de nem igazán arra való, hogy valaki innen kiindulva ismerje meg a Sympathy zenéjét. Úgyhogy várom az új nagylemezt!

--kristóf--