Orion 115A néprádió felújítása
(mert nem szabad veszni hagyni)

Kezdjük talán ezzel a reklámképpel. Ez a korabeli hirdetés a Néprádiót reklámozza. A 380 forintos ár hatalmas összegnek számított! A rádió akkoriban nem volt egy olcsó mulatság. A néprádió direkt az olcsóság jegyében készült, végletekig egyszerű belső felépítése is ennek volt alárendelve. Belső konstrukcióját alapvetően a háború előttről örökölte.
A doboz félig megpucolva. A háttérben jobbról és balról is egy hasonló állagú szék romjai látszanak. A rádió fa részeinek felújítási munkálatait Turai Krisztián végezte.
A doboz csiszolás és glettelés után. A csiszolást házilag is elvégezhetjük. Mindenképpen használjunk gépet! Tökéletesen megfelel erre a célra bármely "gazdaságos" un. rezgő csiszoló gép. Ára kb. 2.000 forint. Ha sokallanád ezt az összeget, elárulom, 10 perc szabadkézi smirglizés után nekem fogsz igazat adni! A fa esetleges repedéseit töltsük ki színben egyező fatapasszal, majd csiszoljuk át. Bánjunk a dobozzal óvatosan, nem szükséges elfogyasztani a falvastagságot!
Az előlapon található keresztmerevítő is be van már ragasztva. Ez nem a dobozt tartja össze, hanem a hangszórót védi. Ha nem volna itt, akkor a nem túl feszes hangszóróselymen keresztül megsérthetnénk a hangszóró érzékeny papír membránját. A fa alkatrészek ragasztás utáni rögzítéséhez nagy segítséget nyújtanak a belinkelt képen látható gyorsszorítók.
Az előlapon körben fehér csík látható. (eredetileg óarany színű volt) Nincs különösebb célja, mindössze esztétikailag kicsit feldobja a dobozt, amire rá is szorul. Valljuk be őszintén, ez egy meglehetősen puritán rádió. Se skála, se varázsszem, de még csak egy bekapcsolást jelző izzó sincs sehol, legalább körben legyen egy szép fehér csík.
Farostlemez lapra szerelt hangszóró. A szokásos megoldástól eltérően, miszerint a hangszóró a dobozba van belecsavarozva, itt a a rádió sasszijára rögzített lapra szerelték fel a hangszórót. Szereléskor kényelmesebb, hiszen néhány csavar (négy) oldása után az egész rádió forrasztgatás nélkül működőképesen kijön a dobozból.
Maga a rádió hátulnézetben. A hangszórótól balra az előlapra csavarozva a kimenő transzformátor látható. Nincs éppen túlbonyolítva a szerkezet. Mind mechanikailag, mind elektronikailag az egyszerűségre, s ezzel együtt természetesen az olcsóságra törekedtek a korabeli fejlesztők. A sasszi persze nem volt ilyen szép tiszta, az idő erőst nyomot hagyott rajta, de a rászáradt por egyszerű mosással eltávolítható volt.
Bal oldalnézet. A sasszi sarkában a tekercskészlet látható. Ez sincs túlbonyolítva. A rádió fixen hangolt, illetve átkapcsolható a két nagy adó, a Kossúth és a Petőfi rádió vételére. Ügyes kezű amatőrök (és rutinos szervizesek) egy forgókondenzátor beépítésével rengeteg ilyen rádiót tettek hangolhatóvá. Néhány plusz tekercs, és akár a rövidhullámú adásokat is hallgathatjuk.
Bal oldalnézet a hálózati trafóval. Ez nem igazi hálózati transzformátor, hanem egy un. autótrafó, hiszen ebben a rádióban "U" sorozatú, azaz fűtés szempontjából sorba kapcsolt, közvetlenül a hálózatról fűthető csövek voltak. A trafó csak azért kellett, hogy mind 110, mind 220 voltról lehessen működtetni a készüléket. 110 voltos hálózat esetén a transzformátor elhagyható, felesleges volt.
Felülnézet. Egyszerű átgondolt konstrukció, minden szépen sorban beszerelve. Aki átalakításra adta a fejét, izzadhatott mire megfelelő helyet talált a forgókondenzátornak. Általában a jobb sarokba a modulátor tekercskészlet helyére került a forgó.
Alulnézetben. Nem sok minden van benne. A kapcsolási rajzot megtekintve jól látható, hogy semmi kihagyhatatlan nem került beépítésre. Alul középen van egy érdekes részlet. A három előlapra kilógó tengely közül a középső egy furcsa lemezdarabkát forgat. Ez tulajdonképpen egy egymenetes tekercs. Ezzel lehet kismértékben hangolni az oszcillátor tekercset, ez a rádió finomhangolása. Ennél nehéz egyszerűbbet elképzelni.
A rádió dobozának gyártási éve 1956 június 19. Több mint ötven éves. A mai műanyag dobozok az állásban elporladnak 50 év alatt...
A doboz immáron kiglancolva, lelakkozva. Az amúgy világos tónusú fa a lakkozástól erősen besötétült, így külön kiemelkedik a fehér keret esztétikus mivolta. Az előző mondat újmagyarul: Szép lett vazze...
Az előlapon kilógnak a tengelyek, azaz már be van tolva a dobozba az elektronika. A sasszit négy csavar rögzíti a doboz aljához. (ezért van fejjel lefelé a rádió) A középen látható négy lyuk nem annyira a hűtést szolgálja, hanem ezen keresztül lehet behangolni az oszcillátor kör tekercseit.
Újra egyben minden. Korábban nem fa dobozba szerelték a néprádiót. Két eltérő megoldást is alkalmaztak. Az egyik változat bakelit doboz volt, a másik megoldás alumínium ház. Álljon itt egy kis történelmi összefoglaló a néprádióról Csabai Dániel tollából. Az idézet az 1984-es Magnósok Évkönyvéből származik. (ha a cikk szerzője ide találna vetődni, mindenképpen küldjön egy levelet, mind az idézet cikk, mind más ügyből kifolyólag)
Újra egyben. Tényleg nagyon egyszerű előlap, de egyszerűségében is szép. Sehol semmi króm, se egy LCD kijelző, a kék LED hiányáról nem is beszélve, de mind a mai napig szégyenkezés nélkül odatehető a polcra!
Egy közeli kép hátulról, de még hátlap nélkül. Jobbra a KF alumínium árnyékoló serlege látható. A lyukak azért állnak hátrafelé, hogy azokon keresztül lehessen behangolni a tekercseket. Valamikor régesrégen még ilyesmire is odafigyeltek. A csöveken a bilincsek rögzítési célt szolgálnak, mint látható oda is vannak drótozva a sasszihoz. Egy ilyen elektroncsőnek viszonylag nagy a tömege, és a korabeli rázós utakon szállítás közben bármi megtörténhetett.
A hátlap jobb alsó sarka. Jól látható a típus megjelölése, az antenna csatlakozó hüvelye, és a rádió csövezési rajza. Ez utóbbi fontos volt a szerviz szakemberek számára, egyből tudták mi hová való a dobozban.
A rádió gyártási száma: 293066
Nem csak szép, de jó is. 50 év ide vagy oda, de úgy szól ahogy kell! Íme egy videó felvétel a rádió működőképességét igazolandó. A "Megérte e a fáradozást?" kérdésre egyértelműen igen a válasz.

Apsitos István (képek)
Gömör Géza (szöveg)