ÚJJÁSZÜLETÉS
Kelebia, 2020. február 15.
A tél gyorsan múlik, még egy bő hónap, és itt a tavasz. Már költözőben vannak a gólyák, az elsők haza is érkeztek. A fűzfák új ruhájukat öltögetik magukra, egy kis színt víve a szürkén pihenő természetbe. Érezni lehet az anyatermészet megújulását.
A felgyorsult időnek köszönhetően, még csak azt se mondhatom, hogy a tél nyomasztó, sötét időszak volt, mégis kemény történések zajlottak, amik igencsak megviseltek, lehúzták az energiámat. Padlót fogtam. Ez a 2020-as év nehéz lesz, a Fény és a sötétség végső egymásnak feszülését éljük át. Ez utóbbi pánikol, mert tudja, hogy közel a vég, épp ezért, minden tőle telhető gonoszságot bevet, hogy minél nagyobb csapást mérjen a másik oldalra.
Már nagyon vágytam a körevetbe, folytatnom kell a gyógyulást. Végre elérkezett az idő. Február 15-én ragyogó napsütéses égbolt köszöntött ránk. Végre, mehetek! Most Kelebián került sor a SZER-tartásra.
Hangba szökkent lelkem, hangom hívogat téged, hangot adtam néked.
Szélbe szökkent lelkem, terjed a kék égben, láthatsz a terekben.
Vízbe szökkent lelkem, víz vagyok lelkedben, víz vagyok tengerben.
Fába szökkent lelkem, életté vált lelkem, testet kapott éltem.
Napba szökkent lelkem, fényt adok a térben, éltetem a létet.
Tűzbe szökkent lelkem, koholom az ércet, megsütöm az étked.
Földbe szökkent lelkem, földdé lettem érted, termést adtam néked.
Hét lelkemet árasztom, az életet táplálom, az életet pártolom.
Hét lelkemet árasztom, az életet táplálom, az életet pártolom.
Hét lelkemet árasztom, az életet táplálom, az életet pártolom.
(Ilara)
Hálaképpen, minden alkalommal egy szál fehér virággal kedveskedünk IstenAnyának, így fejezve ki a hálánkat a jóságáért. Kinyílt a hóvirág, hetet kapott belőle, hogy mind a hét teremtő lélekminőségének jusson egy-egy pompásan illatozó kis virágszál.
Sorban kapcsolódom drága Boldogasszonyunk lélekminőségeihez, a hét elemhez.
- Elsőként FÖLDanyára koncentrálok. Egy rét terül el a szemeim előtt, és egy pillanat alatt, mintegy varázsütésre, virágba borul a táj. Telis-tele színes virágokkal, fehér, piros, sárga és kék színben pompázik. Szemet gyönyörködtető látvány, ahogy életre kel, megújul Földanyácska.
- Köszöntöm a LEVEGŐ elemet, ővele fizikailag kevésbé megfogható a kapcsolat. Segítségét kérem a gyógyulásomhoz: lássa el a tüdőmet bőven levegővel. Mélyeket lélegezem, közben a levegő-eget szemlélem, gyönyörködöm a kékségben. Hálás vagyok az élet-adó oxigénért.
- A VÍZ elemmel intenzívebbé válik a kapcsolatom. Egy vízesés alá állok, amelyik mögött egy barlang húzódik, mint a fenti képen látható. Kellemes érzés, ahogy zuhog rám a víz, érzem tisztító hatását, valósággal felfrissít. Jó érzés összetartozni, sokáig így maradnék.
- A FA elemhez fordulok. Itt három fából álló csoport található, egymást ölelve kapcsolódnak össze. Ölelésemmel egybe fogom őket, úgy karolom át. A fák oxigént bocsátanak ki, hogy ezzel is segítsenek több levegőhöz jutni. Egyik ág hajladozni kezd, és dús lombját le-föl mozgatva legyezget, így téve még hatékonyabbá a légvételemet.
- A (Nap)FÉNY kellemesen melengető sugarai áradnak szét testemen, ahogy ott ülök IstenAnya ölében. Lélekvidító érzés a fényárban úszni. Itt még a téli ruhájukat hordozzák a fák, de érezni lehet a tavasz lágyan melengető rezgését a térben.
- Fellobban a TŰZ, és magasra szökő lángjai tovaterjednek, hogy Földanya különböző területein tisztítást végezzenek, pusztítva a sötét erőket, így segítve a Fény erőit a győzelemhez.
-
Végül a HANG elemhez fordulok. Figyelek, és hallom a Természet hangjait.
„Oh, természet, oh, dicső természet,
Mely nyelv merne versenyezni véled?”
Oly édesen csiripelnek a madarak! Egyszer csak a távolban egy kutyus hallatja hangját, majd a hazatért gólya hívja párját, kelepelve.
Nem hallatszik a városi zaj, végtelen béke és nyugalom árad szét a tájon.
Még maradnék bármeddig, olyan felemelő érzés uralkodott el rajtam!
Úgy érzem, hogy
ÚJJÁSZÜLETTEM.
Hála Neked, drága Isten Anya!
Ember
Nem láthatsz négylábút fegyverrel irtani társait,
szárnyaló madarat bombával pusztítani tojásait..
De a sikolytól nyíló szem megtörve láthatja
a kétlábút, ahogy társát a porba tiporja,
s a másik - lábát törölve- beáll mellé a sorba!
Hallhatod sírásuk, ahogy társaik tizedelik őket,
imátlan, haldoklók feketére festik a felhőket.
Tudom, hogy e zord világban az emberek vakok,
de kérlek segíts, hogy ne ítélkezzek,
mert én is csak egy sikoltó
Homo sapiens vagyok.
(Lakatos Mónika)
Ha szeretnél szertartásokat tanulni és azokon részt venni, akkor az alábbi címen jelentkezhetsz:
magyarmagura kukac gmail pont com