Végre, ismét járhatok a körevetbe! Már nagyon hiányzott a téli kimaradás után. A gyógyulás egy folyamat, még eltart egy ideig. Erős akarat és kitartás kell hozzá. Megvan!
Március 7-én és 14-én is Pusztaszeren voltunk.

Március 7-én nagyon erős szél fújt, nem tudtam koncentrálni. Annyit érzékeltem, hogy ébred a természet, a fák kezdik bontogatni rügyeiket. Az erős szél a levegő elemet helyezte előtérbe. Mélyen tudtam lélegezni, tisztította és tágította a tüdőmet. A kedvenc fám vigyázott rám - mint egy kisbabát, bebugyolált a pihe-puha takaróba, és elringatott.
IstenAnya megóvott, nem fáztam meg a szélben. Itthon jó meleg citromos teát ittam, hogy átmelegítsen, és minden rendben van.

Március 14-én átéltem a Természet békességét, nyugalmát, azt a csöndet, amit csak a Természet hangjai törnek meg, vagy inkább azt mondhatnám, hogy amelyekkel együtt teljes a csönd, a béke és a nyugalom. A fák által körbevett tisztás jelenti számomra a teljességet. Talán ez a természeti elrendeződés ad olyan biztonságérzetet, mintha a külső, romlott világtól elhatárolódna ez a térség, mintha egy másik valóságba kerülnék. Ez a nyugalom szigete a számomra. Csak itt tudom így átérezni, hogy része vagyok a Természetnek.
Kérem az elemek harmóniáját. Az egészség alapja a harmónia, ha az felborul, akkor megbetegszünk. A párom is velem tart, neki is szüksége van a gyógyulásra.

Földanya ébred, bontogatják a lombjukat a fák, és látom, amint a tavaszi virágok gazdag színpompái vidámítják a megújuló természetet. A türkiz égről bárányfelhők mosolyognak le ránk, egy kis szél is fújdogál, így érzékelteti magát és gyógyhatását a levegő elem.
Egy vízesés alatt állok, érzem, ahogy a rám zúduló víz tisztára mossa a testemet. Igen jó érzés megtisztulni és felfrissülni. Szeretnék sokáig itt maradni, de egyszer csak be kell fejezni a természet tusolója alatti tartózkodást.
A napfény melengeti, szárítgatja a testemet, majd felhő úszik elé, kicsit beborul, aztán ismét kividul, mosolyogva árasztja ránk a napocska a fényét. Fújdogál a szél, és a kedvenc fám legyezget az ágaival, hogy minél több levegőhöz juthassak.
Közben hallom a Természet hangjait, a madarak verseny-trillázását, amit időnként a fakopács szorgoskodása tarkít. Olyan, mint egy lágy hárfa-zenébe bele-belekoppanó dob hangja. Kell a változatosság.
Nehéz itt hagyni a nyugalom szigetét, de kezd hűvös lenni, búcsúzni kell.

A téli legyengülés után ismét új erőre kaptam, javult az általános közérzetem és erőnlétem. Ehhez hozzájárult az is, hogy dolgoztam magamon, a lelki hátteret is korrigáltam.
Fontos, hogy folyamatosan emelkedjen a rezgésszintem, és azt szinten is tartsam.

Hálából Isten Anyának

Ha szeretnél szertartásokat tanulni és azokon részt venni, akkor az alábbi címen jelentkezhetsz:
magyarmagura kukac gmail pont com