KÖPÖLYÖZÉS
Eredete:
Őskori terápia. Kínában és a tibeti kolostorokban is alkalmazták. Használták a tüdő megbetegedéseinél, reumánál, kelések kifakasztására, gennyesedés lecsapolására, tüdő-és mellhártyagyulladás gyógyítására.
Hatásmechanizmusa:
- Le-, ill. kivezető eljárások közé sorolható. Célja a salakanyagok eltávolítása, áthangolás, új egyensúly kialakítása.
- Hisztamin felszabadulás, PGE csökkenése, endogén encephalinszint emelkedése, fájdalomcsillapítás.
- Hatására a hajszálerek kitágulnak, vérbőség keletkezik, s az elöregedett, besűrűsödött vér eltávozik. A test további pontjairól a köpölyözés helyére áramlik a vér. Így a távoli területeken vérhiány állapot alakul ki. Erre a szervezet úgy reagál, mintha valahol nagy vérveszteség volna, s elkezdi erőteljesen termelni az új vért, mozgósítja a szervezet vérellátásának felelőseit.
- Csökken az erekben a belső nyomás, az erek külső falára így a testnedvek tudnak nagyobb nyomást gyakorolni, ami a vér pH-ját az egyensúly irányába tereli. Ez a külső nyomásnövekedés a sejtekben vált ki pozitív reakciót.
- Szabaddá teszi az energiapályákat, új, friss vér termelődik, távozik a méreganyag, salakanyag, helyreállítja a yin-yang egyensúlyát.
Kezelhető betegségek
KONTRAINDIKÁCIÓ:
Amit idáig nem tudtunk a nedves köpölyözésről (külső honlap)