Szeptemberi események a világból
Áttekintés szeptember eddigi rendkívüli külföldi eseményeibõl

Árvíz
70 mm esõ a Mátrában
24 óra leforgása alatt 70 liter víz zúdult minden négyzetméterre Heves megyében, utakat öntött el a víz.

A levegõ állapothatározói
A légkör egy igen nagy kiterjedésû és tömegû, gáz halmazállapotú fizikai rendszer, a légköri folyamatok pedig az ebben a rendszerben bekövetkezõ állapotváltozások sorozatai.
A gázok állapotjelzõi: hõmérséklet, nyomás, sûrûség. A levegõnél még figyelembe vesszük a vízgõztartalmat (nedvességet) is.

Hõmérséklet (T)
A levegõ hõmérsékletén a levegõ felmelegedési fokát értjük.
Mérése 2 m magasban, hõmérõházban történik, egysége °C.

Radiációs minimum
Az éjszaka folyamán a talajfelszín kisugárzása következtében beálló legalacsonyabb hõmérséklet. A mérésére szolgáló hõmérõt a talajfelszín felett 5 cm-re helyezik el.

Középhõmérséklet
24 óra folyamán mért hõmérsékleti értékek középértéke.

A napi legalacsonyabb, illetve legmagasabb hõmérséklet azonban bizonyos esetekben- frontátvonuláskor, légtömegcsere esetén- napkelte után, illetve napnyugta után is beállhat.

Izoterma
Egy adott szinten az azonos hõmérsékletû pontokat összekötõ görbét izotermának nevezzük.

Hõátadás
A légkör hõkészletének jelentõs részét a földfelszíntõl kapja. A napsugárzás hõenergiáját a légkör csak a földfelszín közvetítésével tudja hasznosítani.

Hõvezetés
Az a hõátadási mód, amikor a hõ a test egyik részérõl a másik részére molekuláról molekulára terjed át. A levegõ, rossz hõvezetõ révén, a földfelszíntõl vezetés útján csak egy egész vékony, 3-4mm-es rétegben melegszik át, tehát ilyen energiacsere a földfelszín és a vele közvetlenül határos légréteg között figyelhetõ meg.

Sugárzás
A földfelszín által kisugárzott energia nagy része a levegõben elnyelõdik, majd a levegõ az elnyelt energiát újra kisugározza. Ennek egy része a felszín felé irányul, ilyen módon csökken a felszín energiavesztesége. A földfelszín minden idõben (éjjel-nappal, télen-nyáron) energiaforgalmat bonyolít le: sugárzás révén energiához jut, és sugárzással energiát ad le.

Hõáramlás, átkeverés
Gáz halmazállapotú anyagokban a kis kohéziós erõ következtében a részecskék könnyen elmozdulnak, és más közegbe kerülve tulajdonságaikat kicserélik. A keveredés igen hatékony hõátadási mód. A légkörben a hõáramlás iránya szerint két nagy csoportot különböztetünk meg: konvekciót és advekciót.
    Konvekció: függõleges légáramlás esetén; ilyenkor függõleges irányú hõcsere zajlik le. A vertikális mozgások fajtái:
     - elemi konvekció
     - turbulencia
     - frontális emelés
     - orografikus emelés
    Advekció: légáramlással zajló horizontális irányú hõcsere.

A hõmérséklet horizontális és vertikális eloszlása
A hõmérséklet horizontális változékonyságát a különbözõ légköri képzõdmények határozzák meg, vertikális változását a légállapotgörbe mutatja. Adott pont felett a levegõ hõmérsékletének, nedvességének és a szélnek a magassággal történõ változását leggyakrabban rádiószondás mérésekbõl ismerhetjük meg. A hõmérséklet magassággal történõ változásait a legjobban a hõmérséklet - magasság (nyomás) koordinátarendszerben való ábrázolással tudjuk áttekinteni. Az így felrajzolt görbét geometriai állapotgörbének nevezzük.

Cumulus kondenzációs szint
Az a magasság, ahol az emelkedõ levegõ telítetté válik, és megkezdõdik a nedvesség kicsapódása, a gomolyfelhõk képzõdése.

A levegõ hõmérséklete a talajtól kiindulva a magassággal változik, a troposzférában rendszerint csökken. Amennyiben nem csökkenés következik be, akkor a következõ eseteket figyelhetjük meg:
    Izotermia: A légkör olyan rétegében beszélünk izotermiáról, amelyben a hõmérséklet függõlegesen nem változik.
    Inverzió: A légkör olyan rétege, amelyben a levegõ hõmérséklete a magassággal növekszik.

Az állapotgörbe jellemzõi, stabilitási viszonyok
A gázok állapotát három állapotjellemzõ (hõmérséklet-T, nyomás-p és sûrûség) egyértelmûen meghatározza. A gázokban, így a levegõben végbemenõ folyamatoknál általában mindhárom állapotjelzõ változik, egyik sem mutat állandóságot. A folyamatok közül ki kell emelni az adiabatikus folyamatokat.

Adiabatikus folyamat
Akkor beszélhetünk róla, ha a rendszer és környezete között nincs hõcsere, vagyis a rendszer nem vesz fel és nem is ad le hõenergiát környezetének (elsõsorban fel- és leáramlások).

Hõmérsékleti gradiens
A hõmérséklet eloszlásának jellemzése. Az egységnyi távolságra esõ hõmérséklet-változás.

- Vízszintes (horizontális) hõmérsékleti gradiens: A hõmérséklet vízszintes eloszlásának jellemzése. Vektormennyiség, amely megmutatja, hogy a léghõmérséklet mely irányban csökken a legnagyobb mértékben a felület mentén a vizsgált pontban, megadja mekkora a távolságegységre esõ hõmérséklet-csökkenés.

- Függõleges hõmérsékleti gradiens: A hõmérséklet függõleges eloszlását jellemzi, általában a 100m-re esõ hõmérséklet-változást értjük alatta. Megadja a léghõmérséklet vertikális csökkenésének vagy növekedésének mértékét, magasságegységre vonatkoztatva.

- Átlagos hõmérsékleti gradiens: A sokévi magaslégköri mérések alapján a troposzférában az átlagos hõmérsékleti gradiens értéke: 0,65°C/100m a mérsékelt övben.

- Tényleges hõmérsékleti gradiens: Változékony jellemszám, az idõjárás változékonysága határozza meg. A rádiószondás mérésekbõl meghatározott gradienst: tényleges vagy lokális gradiensnek nevezzük.

- Száraz-adiabatikus hõmérsékleti gradiens: Az állapotváltozás adiabatikus. Értéke: 1°C/100m. A telítetlen levegõ adiabatikus állapotváltozása során fellépõ hõmérséklet-változást írja le.

- Nedves-adiabatikus hõmérsékleti gradiens: A telített levegõ adiabatikus állapotváltozása során fellépõ hõmérséklet-változás. Mivel a kondenzáció látens (rejtett) hõje a felfelé emelkedõ légrészecskét melegíti, ezért a nedves-adiabatikus hõmérsékleti gradiens mindig kisebb a száraz- adiabatikus hõmérsékleti gradiensnél.

Egyensúlyi helyzetek
Az adiabatikus hõmérsékleti gradiens és a lokális hõmérsékleti gradiens viszonya határozza meg a légkör egyensúlyi állapotát, attól függõen, hogy a légkör valamely rétegének hõmérsékleti gradiense az adiabatikus gradiensnél nagyobb, kisebb vagy egyenlõ.

- Stabilis egyensúlyi állapot: Ha egy légtömeget nyugalmi helyzetébõl elmozdítunk, közte és környezete között olyan hõmérséklet-különbség alakul ki, amely a légrészecskét eredeti helyére visszavinni igyekszik.

- Labilis (instabil) egyensúlyi állapot: Ha egy légtömeget nyugalmi helyzetébõl elmozdítunk, magától is tovább emelkedik vagy süllyed.

- Közömbös (indifferens) egyensúlyi állapot: Ha egy légtömeget nyugalmi helyzetébõl elmozdítunk, új helyén is ugyanúgy nyugalomban marad.

Inverzió

Kisugárzási inverzió
Az éjszakai órákban a talajfelszín általában lehûl, ezzel egyidejûleg lehûl a vele érintkezõ levegõ is; ez a lehûlés a kisugárzási idõszak alatt egyre vastagabb rétegre terjedhet ki. Hajnalra az inverziós hõmérsékleti eloszlás több száz méter vastagságot is elérhet. Különösen erõs inverzió keletkezik derült, szélcsendes éjszakákon, ha a levegõ nedvességtartalma kicsi és tiszta az idõ. A kisugárzási inverzió besugárzás, élénkülõ szél, illetve vertikális átkeverés hatására gyengül vagy feloszlik. A felhõzetnek és nedvességnek fontos szerepe van az inverzió kialakulásának meggátlásában.

Zsugorodási inverzió
Magasban, általában 1-3km között, rendszerint anticiklonális nyomásmezõben kialakuló inverziós réteg. Ennek létrejöttében az anticiklonban felszálló-leszálló légmozgások játszanak szerepet.

Hidegpárna
Az az inverziós hõmérsékleti eloszlás, amely a téli idõszakban napközben sem oszlik fel, és az idõjárási körülményektõl függõen tartósan (akár hetekig is) fennmarad. Jellemzõ a Kárpát-medencére.

A talajközeli hõmérséklet változása
A hõmérséklet-változásokat két csoportra oszthatjuk: periodikus, illetve aperiodikus változásokra. Periodikus változás, pl. a nappali-éjszakai vagy az évszakos hõmérséklet-változás. Aperiodikus változásokat többek között légáramlás, légtömegcsere okoz; ez a változás elnyomhatja az elõzõt. Egy adott helyen a levegõ hõmérsékletében beálló változást, azaz lokális hõmérséklet-változást individuális és advektív okokra vezethetjük vissza.

A hõmérséklet individuális változása
Két okra vezethetõ vissza. Az elsõ adiabatikus, azaz hõcserementes változás. Ez függõleges légmozgásokkal vagy a légnyomás idõbeli változásával jöhet létre. A második, nem adiabatikus (transzformációs) változás vagy molekuláris hõvezetés, turbulens hõcsere, vagy sugárzás útján történõ energia felvétellel, illetve leadással valósulhat meg. A talajfelszín közelében transzformációs, a magasban adiabatikus individuális hõmérséklet-változás az elsõdleges.

A hõmérséklet advektív változása
Hõmérsékleti advekción (szállítás) valamely helyen az oda érkezõ levegõ eltérõ hõmérséklete által okozott hõmérséklet-változást értjük. A légkörben alig van advekciómentes állapot. Az advekció függ: a hõmérséklet horizontális eloszlásától, a légáramlás irányától és nagyságától, tehát a szélsebességtõl. Hideg advekcióról abban az esetben beszélhetünk, ha egy hely fölé az ott lévõnél hidegebb levegõ áramlik, ellenkezõ esetben pedig meleg advekcióról van szó.

A sûrûség magassággal történõ változása
A magasban levõ légrészecskék súlyuknál fogva nyomást gyakorolnak az alattuk lévõre, ezáltal azokat összenyomják, így a sûrûség a talajfelszínen a legnagyobb. A sûrûség a magasság növekedésével logaritmikusan csökken. A sûrûségcsökkenés az alsó légrétegekben valamivel gyorsabb, mint a nagyobb magasságokban. Kb. 5500m magasan a sûrûség közel fele a talajon észlelhetõ sûrûségnek, 12km magasságban közel negyede, 30km magasságban pedig már csak kb. százada.

Légnyomás
A nyomás a felületegységre ható nyomóerõt jelenti, vagyis a nyomás a felületre ható erõ és a felület hányadosa által értelmezett fizikai mennyiség. A légnyomásnál a nyomóerõt a légkör egy bizonyos helyén az adott hely fölött elhelyezkedõ levegõoszlop súlya okozza. A légnyomást a meteorológiában hekto-Pascal-ban (hPa) adjuk meg. A légnyomás a légkörben felfelé haladva közel exponenciálisan csökken; a tiszta exponenciális csökkenés akkor valósulna meg, ha a légkör állandó hõmérsékletû volna.

Horizontális bárikus gradiens
A nyomásgradiens mint térbeli vektor vízszintes síkra vonatkoztatott komponense. Vektormennyiség, megmutatja, hogy a horizontális felület mentén (a vizsgált pontban) mely irányban csökken a légnyomás a legnagyobb mértékben, valamint azt is megadja, hogy mekkora a távolságegységre esõ nyomáscsökkenés.

Izobárok
Az azonos légnyomású pontokat egy adott vízszintes felületen összekötõ görbék.

Izobár felület
Az azonos légnyomású pontokat térben összekötõ felület.

Izobár alakzatok
A szinoptikus vagy más néven, talajtérképeken az izobárokat 5hPa-onként szokták analizálni. Az analizált térképen izobár alakzatok láthatóak.

A légnyomás változása lehet idõbeli és térbeli
Az idõbeli változás lehet periodikus, illetve aperiodikus.

- Periodikus: egyrészt a napi menetet takarja, a napi hullámban két maximum és két minimum jelentkezik: a minimum idõpontja 4, illetve 16 óra, a maximumé 10 és 22 óra. A napi menetre jellemzõ, hogy a nappali amplitúdó nagyobb, mint az éjszakai. A légnyomás menetében másrészt évi ingás is megfigyelhetõ, az ingás amplitúdója télen csökken, nyáron növekszik. Ez a változás nem hat erõsen az idõjárás változásra.
- Aperiodikus: légtömeg-áthelyezõdéssel, idõjárás alakító hatással van kapcsolatban, ez a változás elnyomja a periodikus változást.

A térbeli változás mind vertikális, mind horizontális irányban jellemzõ. A légnyomás és a magasság kapcsolata a repülésben igen fontos. A légnyomás vízszintesbeli változékonyságát a légnyomási képzõdmények adják. A legfontosabb nyomási képzõdmények a következõk:

- Ciklon: egy vagy több zárt izobárral rendelkezõ légköri örvény, melynek középpontjában legalacsonyabb a légnyomás.
- Anticiklon: egy vagy több zárt izobárral rendelkezõ légköri képzõdmény, melynek középpontjában a legmagasabb a légnyomás.
- Peremciklon: nagykiterjedésû ciklonok peremén keletkezõ újabb ciklon.
- Csatorna vagy teknõ: az alacsony nyomású képzõdmények területén kijelölhetõ olyan vonal, melyhez közeledve a légnyomás csökken, attól távolodva pedig nõ.
- Gerinc vagy hátság: magasnyomású területen belül kijelölhetõ vonal, melyhez közeledve a légnyomás nõ, attól távolodva pedig csökken.
- Nyereg: két-két szemközti alacsony-, illetve magasnyomású képzõdmény közti terület.
- Izobártalan mezõ: A légnyomás viszonylag nagy területen közel egyforma.

A légnyomás átszámítása a tengerszintre
Ha különbözõ földrajzi helyeken, a talajon mérjük a légnyomást, a mért értékek csak akkor hasonlíthatók össze, ha mindenütt ugyanabban a magasságban mértük, különben az állomások magasságkülönbségébõl adódó légnyomáskülönbség elfedi a vízszintes eltéréseket. Az összehasonlíthatóság végett azonos magasságra kell az értékeket átszámítani. Ez a magasság legtöbbször a tengerszint magassága. Az így átszámított légnyomás csupán egy képzelt érték, amellyel lehetõvé tesszük az összehasonlítást.

A tengerszinti javítás függ:
- a mûszer tengerszint feletti magasságától
- az észlelt léghõmérséklettõl
- a mûszerszinti légnyomástól
Ezek ismeretében számítható a tengerszinti légnyomás.

Szél
A levegõ vízszintes áramlását szélnek nevezzük. A szél vektormennyiség, tehát iránya és nagysága van. A felszíni szelet 10 méter magasságban mérjük.

Szélirány
Azt az irányt adjuk meg, ahonnan a szél fúj. A szélirányt a legközelebbi 10 fokra kerekítve vagy az égtájak, illetve mellékégtájak szerint közöljük. Az északi iránynak a 0° (vagy 360°), a keletinek a 90°, a délinek a 180°, a nyugatinak pedig a 270° felel meg.

Szélsebesség
A szélsebességet m/s-ban vagy csomóban (knot) mérjük. A talajszél esetén megadjuk az átlagszelet, azaz a szélsebesség átlagértékét és az elmúlt óra folyamán bekövetkezett legnagyobb széllökést. Az átlagszelet 10 percre, a széllökést a repülésmeteorológiai táviratokban az elmúlt 2 percre vonatkoztatjuk, általános meteorológiai jelentésekben pedig az elmúlt egy óra legnagyobb széllökése kerül megadásara. 1m/s = 1,944csomó = 3,6km/h. A meteorológiai térképeken a mért vagy elõre jelzett szelet szélzászlóval adjuk meg. A szélsebesség mérésére nincs mindig lehetõség, ilyenkor a szél által kiváltott hatásokkal lehet a szél erõsségére következtetni. Így készült a Beaufort-skála.

A szél kialakulásának okai
Ahhoz, hogy a levegõben vízszintes irányú légmozgások kialakuljanak, nélkülözhetetlen feltétel a horizontális légnyomáskülönbség. Gázok esetében ugyanis, ha a gázon belül két pont között nyomáskülönbség alakul ki, azonnal megindul a kiegyenlítõdés, vagyis a magasabb nyomású pont felõl az alacsonyabb nyomású pont felé fog a gáz áramlani. Ez a mozgás, ez a folyamat addig tart, míg a nyomáskülönbség meg nem szûnik. Teljesen hasonlóan: ha a levegõben két hely között horizontálisan nyomáskülönbség alakul ki, akkor azonnal megindul a levegõ áramlása a magasabb nyomású hely felõl az alacsonyabb nyomású hely felé.

A szelet meghatározó erõk
Ahhoz, hogy valamely levegõrész nyugalmi helyzetébõl kimozduljon, valamilyen erõhatás szükséges. A levegõben a vízszintes mozgásokat kiváltó erõ a nyomáskülönbségbõl, a nyomáskülönbség pedig hõmérséklet-különbségbõl származik.

- Gradiens erõ: a nagyobb nyomású terület felõl az alacsonyabb nyomású hely felé légrészecskét szállító erõ.

- Légnyomási gradiens: A nyomásmezõ eloszlását határozza meg. A gradiens nagysága a nyomáskülönbség nagyságával arányos: minél nagyobb két hely között a nyomáskülönbség, annál nagyobb a gradiens értéke és a légmozgást létrehozó erõ is. A légnyomási gradiens nagysága a távolságegységre esõ nyomáscsökkenés mértéke, iránya pedig a legerõsebb nyomáscsökkenés irányába esik. Egyenes vonalú izobárok esetén a légnyomási gradiens erõ iránya merõleges az izobárokra; nagyságára jellemzõ, hogy fordítottan arányos az izobárok közötti távolsággal, azaz minél nagyobb a nyomáskülönbség, annál nagyobb a szél (sûrûbbek az izobárok).

- Coriolis-erõ: a Föld forgásából adódó eltérítõ erõ. Hatása abban nyilvánul meg, hogy a már mozgó testeket a mozgás irányára merõlegesen akarja kitéríteni - az északi féltekén jobbra, a délin balra. A Coriolis-erõ nagysága arányos a földrajzi szélességgel és a mozgó test sebességével. Az Egyenlítõn az eltérítõ erõ horizontális komponense 0, a sarkokon pedig maximális. A Coriolis-erõ a mozgó levegõt tehát fokozatosan eltéríti mindaddig, amíg a szél az izobárokkal párhuzamosan nem fúj.

- Geosztrofikus szél: a gradiens erõ és a Coriolis-erõ egyensúlya esetén kialakuló, az izobárokkal párhuzamosan fújó szél. Ez a magaslégkörben fordul elõ, mivel ott eltekinthetünk a súrlódástól, az alsó légrétegekben geosztrofikus szél nem alakul ki. Geosztrofikus szél tehát akkor jön létre, ha az izobárok párhuzamosak, a légnyomás idõben nem változik és a talajjal való súrlódás hatása nem érvényesül. A levegõrészecskék vízszintes mozgását a geosztrofikus áramlás esetén két fõ erõ irányítja: a vízszintesben jelentkezõ nyomáskülönbségbõl származó gradiens erõ és a Föld forgásából származó egyik tehetetlenségi erõ, a Coriolis-erõ vízszintes komponense. Amikor a geosztrofikus szél létrejön, akkor a fenti két erõ egyensúlyt tart egymással és így a szél az izobárokkal párhuzamosan fúj.

- Ageosztrofikus szél: Ha a mozgás nem felel meg az elõbb leírtaknak, vagyis többnyire gyorsuló mozgás jön létre.

- Geociklosztrofikus vagy gradiens szél: az izobárok görbültek, a légnyomás idõben nem változik, és a talajjal való súrlódás hatása nem érvényesül. Görbevonalú izobárok esetén a gradiens erõ és az eltérítõ erõ mellett a centrifugális erõ is részt vesz a mozgásforma létrehozásában. A kialakult geociklosztrofikus szél az izobárokhoz húzott érintõ mentén fúj, mégpedig oly módon, hogy az Északi féltekén ciklonális esetben a cirkuláció az óramutató járásával ellentétes, anticiklonális esetben pedig az óramutató járásával megegyezõ.

- Súrlódás: az áramló levegõ és a földfelszín között lép fel.

- Súrlódási erõ: talajközeli rétegben kialakuló, a mozgásiránnyal ellentétes, nagysága arányos a sebességgel.

- Súrlódási réteg: a légkörnek az a rétege, amelyben a talajfelszínnel való súrlódást figyelembe kell venni. Ebben a rétegben közelítõleg igaz, hogy a súrlódási erõ lineárisan arányos a szélsebességgel, és a súrlódási erõ egyállású, de ellentétes irányú a sebességvektorhoz viszonyítva.

Konvergencia
A légkör valamely rétegében létrejövõ vízszintes irányú tömeg-összeáramlás. Felléphet talajközeli levegõrétegben ciklon esetén (a konvergencia egy pontra történik, ez a pont a ciklon centruma), és ennek a talajközeli konvergenciának eredményeként a ciklon területén egészen a középsõ troposzféráig feláramlás tapasztalható. A talajközeli konvergencia a vízszintes légáramlásnak a talajjal való súrlódása révén jön létre. A feláramlás, mivel adiabatikus hûlést eredményez, kellõ nedvességtartalom esetén felhõzet-, illetve csapadékképzõdéshez vezet. Konvergencia lép fel a talajközeli levegõrétegekben konvergencia-vonalak, valamint nyomási csatornában húzódó idõjárási frontok esetében is; a konvergencia itt vonalra történik. Ez esetben is feláramlás, és ennek folytán felhõ- és csapadékképzõdés figyelhetõ meg.

Divergencia
A légkör valamely rétegében létrejövõ vízszintes irányú tömegszétáramlás. Felléphet talajközeli levegõrétegekben anticiklon esetén (a divergencia egy pontról történik, ez a pont az anticiklon centruma), és ennek a divergenciának eredményeként az anticiklon területén egészen a középsõ troposzféráig leáramlás tapasztalható. A nagytérségû leáramlás, mivel adiabatikus melegedéssel jár, felhõoszlató hatású. Divergencia lép fel a talajközeli rétegekben akkor is, ha a talajtérképen nyomási gerincet analizálunk; a divergencia itt vonalba rendezett. A térségre leáramlás, és ennek kapcsán általában kevés felhõ vagy a felhõzet teljes hiánya a jellemzõ.

Légnedvesség
A légkörben a vízgõznek mindhárom halmazállapota megtalálható: 95%-a légnemû, 5%-a szilárd és cseppfolyós halmazállapotban. A légköri vízmennyiség mindössze százezred része a Föld felszíni vízkészletének. A légköri víz mintegy 10 naponként kicserélõdik. A légkörbõl kihullott víz a felszínrõl pótlódik, vagyis a légkör és a felszín között állandó körforgás megy végbe (párolgás - kicsapódás - csapadék), és eközben a víz halmazállapot-változásokon megy keresztül. A nedvesség befolyásolja a sugárháztartást, a frontok, nyomásrendszerek fejlõdését.

Abszolút nedvesség
A térfogategységben lévõ vízgõz mennyisége g-ban. Az abszolút nedvesség a magassággal rohamosan csökken, 8km-en már csak negyede a talajon mérhetõnek.

Fajlagos (vagy specifikus) nedvesség
A nedves levegõ tömegegységében lévõ vízgõz mennyiségét kifejezõ mérõszám.

Gõznyomás vagy páranyomás
A levegõben lévõ vízgõz feszítõ ereje (hPa), a levegõben található vízgõz súlyából származó nyomás.

Telítési gõznyomás
Egy adott hõmérsékleten lehetséges legnagyobb gõznyomás.

Telítési hiány
Adott hõmérsékleten a telítési és a tényleges gõznyomás különbsége. A párolgás arányos a telítési hiánnyal.

Relatív nedvesség
A tényleges és az adott hõmérséklethez tartozó telítési páranyomás aránya.

Harmatpont
Az a hõmérséklet, amelyre a levegõt lehûtve az telítetté válik, miközben a nyomás és a rendelkezésre álló vízgõz mennyisége változatlan marad.

Harmatpontdeficit
A levegõ pillanatnyi hõmérséklete és harmatpontja közötti különbség.

A légnedvesség mérése
A jó nedvszívó anyagot használva a rajta átvezetett nedves levegõbõl magába szívja a nedvességet, a súlynövekedésbõl pedig következtetni lehet a nedvességtartalomra.

A hajszálas higrométerek azon az elven alapulnak, hogy a relatív nedvesség növekedésével a hajszál hossza megnövekszik. A nedvességtartalom ún. száraz-nedves hõmérõpárral is mérhetõ. Az egyik hõmérõvel a szokásos módon a levegõ hõmérsékletét mérik, a másik hõmérõ higanygömbjét viszont nedves muszlinnal veszik körül. Ha a levegõ nem telített, akkor a nedvesen tartott hõmérõrõl víz párolog el, így hõenergiát veszít, ennek következtében ez a hõmérõ alacsonyabb hõmérsékletet mutat, mint a másik. A közöttük levõ különbség nagyságából következtetni lehet a levegõ nedvességtartalmára.

A víz halmazállapotai

Szilárd halmazállapot
A részecskék hõmozgása az összetartó erõhöz képest kicsi, így tulajdonképpen helyhez kötöttek; a hõmozgás e hely körüli rezgõmozgásban nyilvánul meg.

Cseppfolyós halmazállapot
A molekulák hõmozgásának (mozgási energiájának) növekedtével eljutunk egy olyan állapothoz, amikor a molekulák egymáshoz képest is elmozdulnak, nincsenek helyhez kötve, de ugyanakkor még érvényesül a molekulák között a vonzóerõ is.

Légnemû halmazállapot
A molekulák hõmozgása már olyan nagy, hogy az összetartó erõ elhanyagolható. A molekulák egymástól függetlenül, szabadon mozognak.

A részecskék hõmozgásától függõen az anyag egyik halmazállapotból átmehet egy másikba.

Látens hõ
Az átalakulási hõ közlése nem okoz hõmérséklet-változást, csupán a halmazállapotot változtatja meg, ezért rejtett vagy látens hõnek nevezzük.

Párolgás
A levegõbe a földfelszínrõl jut a víz, párolgás és szublimáció útján. A két folyamat közül a párolgás lényegesen nagyobb mennyiségû vizet mozgat meg. A párolgás során molekulák lépnek ki a víz felszínérõl, a vízfelszín fölé kerülõ molekulák egy része azonban a felszínnek ütközve visszakerül, ismét elnyelõdik.

Tényleges párolgás
A vízfelszínrõl kilépõ és visszakerülõ molekulák különbsége adja meg. Annál nagyobb a párolgás mértéke, minél nagyobb a kilépõ, de a folyékony vízbe vissza nem kerülõ molekulák száma.

Telítési állapot
A kilépõ molekulák száma megegyezik a visszakerülõ molekulák számával. A vízfelszín fölötti légtérben a molekulák száma nem változik.

A természetes felszín párolgása függ:
- a párolgó felszín sajátossága
- a rendelkezésre álló víz mennyisége
- a párolgásra fordítandó energia nagysága
- a levegõ átkeveredésének mértéke
- a párolgó víz hõmérséklete
- a levegõ párabefogadó képessége (telítési hiány)

Kondenzációs folyamatok
Amikor egy adott térrészben a levegõ túltelítetté válik, a telítésen felüli páramennyiség kicsapódik. Ha a kondenzáció a magasban következik be, felhõ, ha a talaj mentén, akkor köd keletkezik. A felhõképzõdéshez - elegendõ vízgõztartalom esetén - kétféle alapvetõ folyamat vezethet: légköri feláramlás és ennek kapcsán adiabatikus hûlés, vagy a levegõréteg sugárzásos hûlése.

A kicsapódáshoz szükséges:
- Kondenzációs magvak: Nedvszívó részecskék, mindig jelen vannak a légkörben, szennyezõdés mindig van.
- A vízgõztartalom megközelítse a telítettséget: A relatív nedvesség közel 100%-os legyen.
    A relatív nedvesség növekedésének okai:
       - Bepárlás
       - Lehûlés - ez a legfontosabb tényezõ (a levegõ a harmatpont közelébe hûl)
       - Dinamikus keveredés - a telítettséghez közel álló légtömegek keveredése.

A látástávolság
A levegõ átlátszósága akkor lenne tökéletes, ha a fénysugár gyengítetlenül hatolna át a légkörön. Ez az eset azonban soha nem áll fenn, mert teljesen tiszta és száraz légkörben is a - levegõ molekuláin, atomjain történõ - szóródás miatt a fénysugár gyengülése bekövetkezik. Ehhez járul még a levegõben levõ pára, vízrészecskék és a szennyezõdés által elõidézett fénygyengítés.

Homályossági tényezõ
A vendéganyagok jelenléte által keltett, a tiszta levegõhöz viszonyított fénygyengítést mutató jellemszám. Megmutatja, hány tiszta légkör kellene ahhoz, hogy ugyanolyan fénygyengítés álljon elõ, mint amilyen az adott légállapot mellett fennáll. A homályossági tényezõ értéke különbözõ levegõfajtáknál, mint jellemzõ és bizonyos mértékig maradandó tulajdonság szerepel. Amint a kicsapódott vízrészecskék a levegõben szaporodnak, a homályossági tényezõ magas értéket vesz fel és maradandó jellegét elveszti.

Vízszintes látástávolság
Az a legnagyobb távolság, amelyrõl egy megfelelõ nagyságú, fekete tárgyat egy átlagos észlelõ felismer. Az észlelést talajon szemmagasságban végezzük.

A látástávolságot befolyásoló tényezõk

- Objektív tényezõk
    - a Föld görbülete, amely határt szab a rajta lévõ tárgyak láthatóságának
    - a földfelszín tagoltsága, a rajta lévõ tereptárgyak
    - a levegõ átlátszósága
    - a megfigyelt tárgyak mögötti fényviszonyok, az ún. háttérvilágítás
    - a megfigyelt tárgy alakja, színe, fényessége és megvilágítása
- Szubjektív tényezõk
    - a szem érzékenysége (ez egyénenként változik), ez mutatja, hogy a látástávolság meghatározása mennyire szubjektív
    - a szem alkalmazkodó képessége, illetve, hogy a szem elõzõleg milyen fényhatásnak volt kitéve

Meteorológiai látástávolság
Nappal a látástávolságot az észlelõ ismert távolságban lévõ tereptárgyak segítségével állapítja meg, sötétedés után pedig a különbözõ fényforrások alapján. Az éjszakai távolságot úgy kell megbecsülni, mintha a megvilágítás a nappalinak felelne meg. A fénylátásnál meghatározott látástávolság nagyobb, mint a fények nélküli. A szürkületi idõszak tetemes bizonytalanságot hoz a látástávolság észlelésébe: mind a tárgyak, mind a fényforrások érzékelése csak hiányosan történik.

Gyakran elõfordul, hogy a különbözõ irányokban megfigyelt látástávolságok különböznek egymástól, ilyen esetekben mindig a legkisebb látástávolság-értéket kell jelenteni.

Függõleges látástávolság
Az a legnagyobb távolság, amelyrõl egy függõleges irányban elhelyezkedõ tárgy még látható.

A látástávolságot csökkentõ tényezõk
    - a légkörben lebegõ vízcseppek felhalmozódása (párásság, köd)
    - csapadék (esõ, hó stb.)
    - por- és homokvihar
    - egyéb szennyezõ anyagok (füst, korom, pernye stb.)

Köd, párásság, száraz légköri homály

Köd
A vízgõz kicsapódása a talaj közelében megy végbe és a látástávolság nem éri el az 1 km-t

A levegõ a talajközeli légrétegekben különbözõ módon válhat telítetté:
    - párolgás útján történõ vízgõztartalom-növekedéssel
    - a levegõ harmatpontra való lehûlésével
    - különbözõ hõmérsékletû, de a telítéshez közel álló levegõfajták keveredésével

A légkörben lebegõ szilárd és cseppfolyós részecskék felhalmozódása nagymértékben csökkentheti a látástávolságot.

Párásság
A relatív nedvesség meghaladja a 80%-ot, és a látásromlást elsõsorban a vízcseppek túlsúlyba kerülése okozza.
A ködöt a párásságtól az különbözteti meg, hogy ködben a látástávolság 1 km-nél kisebb.

Száraz légköri homály
A relatív nedvesség nem haladja meg a 80%-ot és a látásromlást elsõsorban a szilárd szennyezõanyagok: por, korom, füst szuszpenziója okozza.

A ködök fajtái

Radiációs vagy kisugárzási köd
Tipikus légtömegen belüli köd. Akkor keletkezik, ha a talaj és a talajközeli levegõ hõmérséklete a hosszúhullámú kisugárzás következtében oly mértékben lecsökken, hogy a kondenzáció a levegõben bekövetkezik. Vastagsága néhány méter és néhányszor 100 méter között van. Derült idõben és gyenge szél esetén éjszaka és kora reggel képzõdik, napközben általában feloszlik. Kora tavasszal, késõ õsszel és télen gyakori, legkedvezõbb idõjárási helyzet, amelyben létre jöhet, az anticiklon.

Kisugárzási köd keletkezésének feltételei
- Nagy relatív nedvesség a felszín közelében - ekkor már kis lehûlés is elegendõ a harmatpont eléréséhez
- Derült ég - ez biztosítja az erõs kisugárzást, s ennek révén a talajfelszín és a talajközeli levegõ megfelelõ mértékû lehûlését
- Gyenge talajszél és stabilis rétegzõdés - ha szélcsend van, akkor harmat vagy sekély talaj menti köd keletkezik. Élénk vagy erõs szél átkeveri a levegõt, s a talaj közelében feloszlatja a ködöt, az átkeverés alacsonyszintû felhõk (St és Sc) kialakulásához vezet. Az 1-4m/s szelek a legkedvezõbbek a kisugárzási köd keletkezéséhez. A stabilis légrétegzõdés szintén fontos, mert a labilitás esetén fellépõ átkeveredés megakadályozza a ködképzõdést

Emelt köd
A köd megemelkedik és St felhõvé alakul át.

Inverziós köd
Anticiklonális helyzetben alakul ki, a téli idõszakban. A magasban elhelyezkedõ inverziós réteg alatt zárt St felhõzet (Stratus nebulosus) képzõdik. Amennyiben ez a talaj közelébe leszivárog, kialakul a köd.

Advekciós vagy áramlási köd
Meleg, nagy nedvességtartalmú levegõ áramlik hidegebb felszín fölé. A meleg levegõ alsó rétege a hideg felszíntõl lehûlve telítetté válik és bekövetkezik a kicsapódás. Keletkezéséhez: mérsékelt, 3-7m/s-os szél a legkedvezõbb, mely megfelelõ átkeveredést biztosít ahhoz, hogy több száz méter vastag ködréteg keletkezzék.

Párolgási köd
Hideg levegõ áramlik meleg vízfelszín fölé. A vízfelszínrõl történõ bepárolgás hamar telítetté teszi a hideg levegõt. Az így kialakuló köd általában gyenge, vastagságuk nemigen haladja meg a néhány métert.

Orografikus köd
A levegõ a hegyek, dombok lejtõén emelkedésre kényszerül, kisebb nyomású környezetbe kerülve kitágul, és adiabatikusan lehûl. Ha elegendõ nagy a levegõ nedvességtartalma, a lehûlt levegõben megindul a kondenzáció, és ún. hegyi vagy lejtõköd keletkezik.

Keveredési köd
Két különbözõ hõmérsékletû és nedvességtartalmú (de telítettséghez közelálló) levegõhalmaz keveredésekor a meleg levegõ lehûl és vízgõztartalmának egy része kicsapódik.

Frontális köd
Melegfront felhõzetébõl a hideg levegõbe hulló viszonylag meleg esõcseppek párolgása okozza a telítettséget.
- Prefrontális köd: a front elõtti mintegy 50-100km-es térségben alacsony St felhõzet vagy köd keletkezik
- Posztfrontális köd: a meleg levegõ hideg felszín fölé áramlik, alacsony St vagy köd keletkezik (tulajdonképpen áramlási köd)
Frontális köd keletkezhet úgy is, ha a felhõrendszer leereszkedik a földfelszínre, a képzõdött köd a front átvonulása után megszûnik, de némely hegyes-dombos területen meg is maradhat.

Köd advekció
Máshol kialakult köd áthelyezõdik. Késõ õsztõl kora tavaszig többször elõfordulhat.

Felhõképzõdés
A felhõ a magasban kondenzálódott vízcseppek, jégkristályok halmaza. A felhõzet kialakulása akkor kezdõdik, amikor a levegõ annyira lehûl, hogy telítetté válik. A levegõ felhõzetképzõdést eredményezõ lehûlését a levegõ felemelkedése során végbemenõ adiabatikus hõmérséklet-csökkenés váltja ki, ezért a felhõk létrejöttét, alakját és kiterjedését döntõen a levegõben kialakuló feláramlási viszonyok határozzák meg. A felemelkedõ levegõ adiabatikusan lehûl, elegendõ nedvességtartalom esetén a kondenzációs szintet elérve kicsapódik és megkezdõdik a felhõképzõdés. A kondenzációs szint magassága - egyebek mellett - függ a levegõ nedvességtartalmától: nedvesebb levegõben a felhõképzõdés alacsonyabb szinten megy végbe.

Felhõatlasz

A levegõt emelkedésre kényszerítõ tényezõk
- a levegõ felmelegedése a talaj közelében (termikus konvekció)
- akadályok (hegyek)
- különbözõ hõmérsékletû légtömegek találkozása (frontális emelés)
- összeáramlás
- kéményhatás

Termikus konvekció
A talajfelszín felmelegedése következtében a levegõ feláramlása megindul. A feláramlás kompenzációjaként a környezõ levegõben leáramlás indul meg, így cirkuláció jön létre. A termikus konveckió fõ energiaforrása a napsugárzás. A talajfelszín a napsugárzás hatására felmelegszik, majd hõenergiájának egy részét a vele érintkezõ levegõnek hõvezetés útján átadja. A felmelegedõ levegõ kitágul, sûrûsége csökken, és megfelelõ hõmérsékleti rétegzõdés esetén felszálló légmozgás jön létre.

A termikus konvekció labilis légrétegzõdéshez kötött. Amennyiben a labilitás megfelelõ nagyságú és a levegõrészecske elegendõ magasságig emelkedik, vagyis addig, míg az adiabatikus hûlés miatt harmatpontjáig hûl, kialakulnak a gomolyfelhõk (Cu). A felszálló levegõrészecskék fontos szerepet játszanak a légköri hõenergia szállításban.

A felhõ további fejlõdése a kondenzációs szint fölötti hõmérsékleti rétegzõdéstõl függ. Abban az esetben, ha a kondenzációs szint fölött inverzió alakul ki, akkor a felhõ csak addig emelkedhet fel. Ha a labilitás nagyobb magasságokig nyúlik, ekkor a felhõ sokkal magasabb lesz, mint az elõbbi esetben. Akár a tropopauzáig is feltornyosulhatnak a gomolyfelhõk.

Cumulus-kondenzációs szint
A kondenzációs szint magassága, az a magasság tehát, amelyet a termikus konvekció során felemelkedõ részecske elér. A napsugárzás hatására a talajfelszín nem egyenletesen melegszik fel, mert a különbözõ talajfelszínek más-más hõkapacitással bírnak, ezért a termikus konvekció sem lesz mindenütt azonos erõsségû: helyenként feláramlások, más helyen pedig leáramlások alakulnak ki. Feláramlások fõként homokfelszín, száraz rét vagy gyárterület fölött alakulnak ki, míg az erdõk vagy vízfelület fölött leáramlások jellemzõek.

Akadályok (hegyek) által kényszerített feláramlások
Hegyek körzetében a levegõ fel-, illetve leáramlásra kényszerül, miközben benne adiabatikus hõmérséklet-változások lépnek fel. A hegyek elõoldalán a levegõ felemelkedik és lehûl, míg a hátoldalon a leszálló légtömegekben melegedés lép fel. A feláramlás - megfelelõ nedvességi viszonyok mellett felhõképzõdéssel jár.

Emelési kondenzációs szint
Az a kondenzációs szint, amelyet a levegõ kényszeremelkedése során ér el.
A légtömeg, amely az akadály miatt emelkedésre kényszerül. Száraz adiabatikusan hûl mindaddig, míg a kondenzációs szintet el nem éri. Az emelési kondenzációs szint eleinte alacsonyabban van, mint a Cumulus- kondenzációs szint, ugyanis a kényszeremelés hatására már akkor is képzõdhet felhõ, amikor a termikus konvekció még nem indult be.

Frontális emelés
A különbözõ hõmérsékletû légtömegek között keskeny határfelület alakul ki. A hideg és meleg levegõ között kialakuló határfelület nem merõleges a talajra, hanem kis szögben metszi azt: a hidegebb levegõ ék alakban fekszik a melegebb alatt. A sûrûbb és ezzel nehezebb hideg levegõ a meleg levegõ szempontjából hasonlóan viselkedik, mint egy domborzati akadály, így a szabad légkörben a légtömeghatárokon felhõképzõdési folyamatok mennek végbe, hasonlóan, mint ahogy azt a hegyeknél megfigyelhetjük.

A meleg levegõ aktív felsiklásáról akkor beszélhetünk, ha a meleg levegõ gyorsabban mozog, mint az elõtte levõ hideg. A hideg levegõ akadályt képez, így a meleg levegõ kis szögben történõ felsiklásra van kényszerítve. Ennek következtében nagytérségû emelési folyamatok zajlanak le, nagy kiterjedésû rétegfelhõk alakulnak ki, melyekbõl hosszú ideig tartó csapadékhullásra is számítani kell.

Ha egy hideg, ék alakban fekvõ légtömeg elõtti meleg levegõ gyorsabban mozog, mint a hideg, akkor aktív lesiklásról beszélünk. Az adiabatikus melegedés miatt a felhõk feloszlanak. A meleg levegõ passzív lesiklásáról akkor beszélünk, ha az elõl lévõ hideg levegõ gyorsabban mozog, mint a meleg. Ekkor is felhõoszlató hatás érvényesül.

Ha a hideg levegõ áramlási sebessége nagyobb, mint az elõtte fekvõ melegé, a nehéz, hideg levegõ a könnyebb meleg alá csúszik, és azt passzívan megemeli. Labilis légrétegzõdés esetén az emelés erõteljes gomolyfelhõ-képzõdéssel, záporokkal, zivatarokkal társulhat. Ezt az esetet passzív felsiklásnak nevezik.

Konvergencia
A konvergencia- vonalak mentén torlódás lép fel, így a levegõ ebben a tartományban feláramlásra kényszerül. Ezáltal adiabatikus lehûlés következik be, felhõ- és csapadékképzõdéssel együtt. Konvergencia alakul ki frontok mentén, de gyakran egy-egy légtömegen belül is.

Divergencia
A konvergenciával ellentétes folyamat a divergencia, amikor a széttartó áramlásból adódó levegõveszteséget kell pótolni. Következményképpen leáramlás jön létre, adiabatikus melegedéssel és felhõ feloszlással.

Kéményhatás
Ha a légkör magasabb rétegeiben erõs áramlási zóna, általában jet-stream található, akkor a talajközeli rétegekben feláramlás figyelhetõ meg. A jelenség ugyanazon az egyszerû fizikai hatáson alapul, mint a kémények füstelszívó hatása. A sebesség megnövekedésével lecsökken az adott légréteg légnyomása, a nyomáscsökkenés kompenzációjára törekedve vertikális áramlások jönnek létre a légoszlopban.

A csapadék
A felhõben keletkezett vízcseppek és jégkristályok kis súlyuk és nagy felületük miatt eleinte nem hullanak lefelé, hanem keletkezésük helyén lebegnek. Ha egy bizonyos nagyságot elérnek, elkezdenek hullani, de még nem biztos, hogy csapadék lesz, mert telítetlen helyre érve elpárologhatnak. Azok a részecskék, amelyek tényleg földet érnek - a csapadékelemek. Kis cseppek csak nagyon alacsony felhõkbõl hullanak.

Csapadéknak tehát a földfelszínen megjelenõ szilárd vagy cseppfolyós halmazállapotú vizet nevezzük. A csapadék túlnyomó többsége felhõkbõl származik esõ vagy hó formájában, de a vízgõz kicsapódása, kikristályosodása végbemehet közvetlenül a felszínen is, így megkülönböztethetünk hulló és nem hulló csapadékfajtákat.

Nem hulló csapadékok
Akkor képzõdik, amikor a levegõ harmatpontjánál hidegebb felülettel érintkezik. Ebben az esetben az érintkezõ levegõrétegben található vízgõz egy része a felszínre folyékony vagy szilárd formában kicsapódik, attól függõen, hogy a felszín hõmérséklete pozitív vagy negatív.

- Harmat: A felszínre apró cseppek formájában kicsapódó vizet nevezzük. A harmat nyugalomban levõ vagy nagyon gyenge légmozgású levegõben keletkezik. Kialakulásának oka a felszín kisugárzás útján történõ lehûlése. Ha a lehûlés során a hõmérséklet a levegõ harmatpontját eléri, akkor a vízgõz a felületen kicsapódik. Ez pozitív hõmérsékleten következik be. A harmatképzõdés fõleg õsszel jelentõs.
- Dér: A felszínen apró jégkristályok formájában megjelenõ vizet nevezzük. A dér a fent leírt feltételek mellett a harmathoz hasonló körülmények között képzõdik, azzal a különbséggel, hogy a folyamat negatív hõmérsékleten zajlik le, vagyis a harmatpont 0°C alatt van. A kicsapódás ilyenkor szilárd vízrészecskék alakjában jelentkezik.
- Zúzmara: Az áramló levegõbõl rakódik le. Megkülönböztetünk kristályos, "folyékony" és durva zúzmarát.
- Kristályos zúzmara: Enyhe légmozgású, nedves levegõben alakul ki. Ekkor a kisugárzás révén lehûlt tárgyakon (fák, kerítések, huzalok) a légáramlásnak kitett oldalon a lassan mozgó és a felületnek ütközõ levegõ vízgõztartalmának egy része jégkristályok, jégtûk formájában a lehûlt felszínre csapódik, de csak akkor, ha az áramlásnak kitett felület hõmérséklete 0°C alatt van.
- Folyékony zúzmara: A leírtakhoz hasonlóan képzõdik, de ebben az esetben a kitett felület hõmérséklete 0°C fölött van.
- Durva zúzmara: Szintén gyengén áramló levegõben képzõdik a talajfelszínbõl kiemelkedõ tárgyak szélnek kitett oldalán. Ebben az esetben azonban nem a vízgõz kristályosodik ki, hanem az áramló levegõ által szállított túlhûlt vízcseppek fagynak ki a tárgyaknak ütközve.

Hulló csapadékok
A hulló csapadékok különféle csapadékképzõdési mechanizmusok révén jönnek létre. A felhõ, illetve ködelemek olyan méretûvé növekszenek, melynél az esési sebesség már jelentõs, a létrejött csapadékelemek így kihullanak a felhõbõl, illetve ködbõl. Amennyiben a felhõ alatti légrétegen áthaladva nem párolognak el és elérik a talajfelszín, akkor csapadékról, ha viszont még a felszín elérése elõtt elpárolognak, akkor csapadéksávról (virgáról) beszélünk.

Az intenzív csapadék erõsen lerontja a látást és csökken a felhõalap.
A hulló csapadékok formái:

Cseppfolyós csapadékok
- Szitálás: apró vízcseppekbõl álló egyenletes, cseppfolyós csapadék, legtöbbször St felhõbõl vagy köd esetén hullhat.
- Esõ: csendes, vízcseppekbõl álló csapadék, erõssége lassan változik, hullhat Ns, Sc, As felhõkbõl.
- Záporesõ: konvektív csapadékforma, adott helyen – a csapadékzóna mozgása miatt – rövid ideig tartó, helyi jellegû, heves esõ. Konvektív felhõkbõl: tornyos gomolyfelhõbõl, zivatarfelhõbõl, vagy frontális esõrétegfelhõbe ágyazott konvektív felhõkbõl eshet. A zivatartól az különbözteti meg, hogy nincsen benne villámlás. Leginkább a nyári félév délutáni óráiban fordul elõ. Élesen nem határozható meg, Riggenbach szerint tartama legalább 5 perc és mennyisége 1 órára átszámítva legalább 20 mm.
- Ónos esõ: túlhûlt vízcseppekbõl álló esõ, a cseppek a talajra érve az ütõdéstõl megfagynak. Jellegzetes hõmérsékleti rétegzõdés kell kialakulásához: a magasabb légrétegek hõmérséklete pozitív, a talajmenti rétegeké negatív. A fagypont alatti hõmérsékletû rétegeknek olyan vastagnak kell lennie, hogy a rajta áthaladó vízcsepp 0°C alá tudjon hûlni.

Szilárd csapadékok
- Hó, hózápor: szilárd, változatos formájú kristályokból, csillagokból áll, intenzitása lassan változik. Fõként Ns, As, Sc, St és Cu felhõzetbõl hullik.
- Hódara: szilárd, fehér vagy matt színû, átlátszatlan, kerek vagy kúpos gömb alakú jégszemcsékbõl áll. A szemcsék kemény talajra érve visszapattannak és gyakran eltörnek. Ez a csapadékfajta nagy túltelítésnél és erõs feláramlásnál jön létre negatív talajközeli hõmérsékletnél. Fõként Sc, Cu és Cb felhõkbõl hullik.
- Jégdara: szilárd, félig átlátszó, sima jéggömb, erõs feláramlás esetén túlhûlt vízcseppek megfagyásával keletkezik, amelyre újabb vízrészecskék fagyhatnak. Jégdara kizárólag Cb felhõbõl hullik.
- Fagyott esõ: átlátszó, rendszerint gömb alakú jégrészecskékbõl álló csapadék. A csapadéknak ez a formája erõs hõmérsékleti inverzió esetén alakul ki. Ebben az esetben a talajközeli negatív hõmérsékletû légrétegeken áthaladó esõcseppek még a felszínre érkezés elõtt megfagynak. Általában As és Ns felhõkbõl hullik.
- Szemcsés hó: igen kicsi, átlátszatlan fehér jégszemcsékbõl álló csapadék. A csapadéknak ez a fajtája az esõ, szitálás szilárd halmazállapotú formájának felel meg, leggyakrabban St felhõbõl hullik.
- Jégtû: igen kicsi, lemez alakú jégkristályokból álló csapadék. Ez a csapadék -10°C-nál alacsonyabb hõmérsékleten, gyorsan hûlõ légtömegben keletkezik.
- Jégesõ: szilárd, változatos formájú és méretû jégdarabokból álló csapadék, csak heves záporok alkalmával Cb felhõbõl hullik, akár pulykatojás nagyságú is lehet. Kialakulásában a felhõn belüli heves feláramlásnak van szerepe.

Vegyes halmazállapotú csapadék
- Havas esõ: esõcseppek és hókristályok együttes hullása, a hó egy része alacsonyabb, melegebb rétegekben megolvad.

A csapadék látástávolság-csökkentõ hatása
A csapadékhullás, akár cseppfolyós, akár szilárd halmazállapotú, általában csökkenti a látástávolságot, emellett gyakran alacsony szintû felhõzet vagy köd kialakulásához vezethet. A csapadék telítetlen légrétegeken keresztül hullva párolog, ami növeli a levegõ nedvességét és csökkenti hõmérsékletét. Újrakondenzálás esetén alacsony szintû felhõ vagy köd keletkezik, ami fokozza látásrontó hatását.

Esõ
A látástávolság függ a cseppek nagyságától és az adott térfogatban lévõ koncentrációjától, amit az esõ intenzitásával jellemezünk. Gyenge esõ hatása általában nem nagy, de az intenzitás növekedésével a látás egyre romlik: mérsékelt esõben általában 3-10km, erõs záporban akár 100 - 500 m közé is csökkenhet.

Szitálás
A látástávolság a csapadék intenzitásától függ - ha nagyon sûrû, akkor erõsen leronthatja. Szitálás esetén a látástávolság általában 0,5 - 3 km között van, de ennél kisebb értékek is elõfordulhatnak.

Havazás
A legnagyobb látásromlást okozhatja - már a mérsékelt intenzitás is 1km alá csökkentheti a látástávolságot, de erõs havazásban, hózáporban 50 - 200 m is elõfordulhat. Ha a talaj közelében erõs szél van, hófúvás is kialakulhat, különösen száraz, apró szemû hó esetén, ami tovább rontja a látást.

A csapadék mérése
A csapadék összegét egész és tized milliméterben mérjük, a hó vastagságát pedig egész centiméterekben határozzuk meg. A csapadékmérés pontossága 1 tized mm-es. A mm-ekben kifejezett csapadék 1^m2 területen milliméterenként 1 liter vizet jelent. A csapadékmérés eredményébõl tehát megállapítható, hogy bizonyos terület a csapadékhullásakor mennyi vizet kapott. Ügyelni kell arra, hogy a szenzor elhelyezésénél 45°-os szögben ne legyen semmilyen zavaró tényezõ, mert ebben az esetben az érték eltérhet a valóságostól. Reggel 06 UTC és másnap reggel 06 UTC idõszak között leesett mennyiséggel határozhatjuk meg a 24 órás csapadékösszeget. Ez a szám 06 UTC-ig növekedhet, késõbb már új mérés indul.

Téli méréskor a mérõedénybe esett havat megolvasztjuk, utána megkapjuk az értéket mm-ben is. Tapasztalatok szerint, 1 cm frissen leesett hó kb. 1 mm csapadékmennyiségnek felel meg, de ez erõsen függ a hó összetételétõl, víztartalmától. A hóvastagságot egy egyszerû, cm-es beosztású vonalzó segítségével állapíthatjuk meg. A mérés szélvédett, 45°-os szögben nyitott helyen történik.

Észlelési segédlet

A felhõzet mennyisége
A felhõzet mennyiségén azt a mérõszámot értjük, amely az adott pontról észlelhetõ, a teljes égbolt felhõk általi fedettségét jelzi. Mértékegysége az egyezményesen is elfogadott nyolcad (ismertebb nevén okta). Felhõtlen égboltról akkor beszélünk, amikor egyetlen felhõ sem látszik az égbolton. Derült égboltnál ez a jelzõszám 0 okta, teljesen borultnál 8 okta. A magasszintû felhõzetet, beleértve a megmaradó kondenzcsíkok által keletkezetteket is, a középszintûeket, és az alacsonyszintûeket is számításba kell venni a felhõfedettség meghatározásakor. A felhõfedettség ikonokat akkor használjuk (alaphelyzetben), amikor nincs szignifikáns idõjárási jelenség.

Derült égbolt (0 okta, SKC) - Az égbolton az összfelhõzet mennyisége nem éri el az 1 oktát. Ez nem azt jelenti, hogy nincs egyetlen felhõ sem az égbolton, hanem azt, hogy a mennyisége csekély.
Gyengén felhõs (1-2 okta, FEW) - Az égbolt 1-2 nyolcad részét fedi a felhõzet.
Közepesen felhõs (3-4 okta, SCT) - Az égbolt 3-4 nyolcad részét fedi felhõzet.
Erõsen felhõs (5-7 okta, BKN) - Az égbolt 5-7 nyolcad részét fedi felhõzet.
Borult (8 okta, OVC) - Teljes a felhõfedettség, az ég kékje sehol sem látszik.

Szignifikáns idõjárási jelenségek
Szitálás - Apró, 0,5 mm-nél kisebb átmérõjû (aerosol-szerû) vízcseppek lassú, többnyire egyenletes hullása /áramlása, melyeket a gyenge szellõ is eltérít a függõleges iránytól. A látástávolság általában 0,5-3 km között van. Fontos kritérium, hogy csak és kizárólag Stratus, vagy stratus-szerû felhõzetbõl hullhat, míg a gyenge esõ nem feltétlenül. Ez egy fontos kritérium, mivel ez a felhõzet tudja biztosítani az egyenletes hullást.
Gyenge esõ - Fagypont feletti hõmérsékleten a 0,5 mm-t meghaladó nagyságú esõcseppek lassú/ritka hullása, melyeket a gyenge szél is eltéríthet a függõleges iránytól. A szitálástól leginkább a cseppméret különbözteti meg, az intenzitás gyengesége miatt a látástávolságot döntõen nem befolyásolja. Köznyelvben szemetelõ, szemerkélõ esõnek nevezik.
Esõ - 0,5 mm-t meghaladó átmérõjû vízcseppek mérsékleten gyors hullása. Gyenge szellõ nem téríti el õket függõleges iránytól. A hullás intenzitása mérsékelt ütemben, vagy egyáltalán nem változik, de az intenzitás növekedésével a látástávolság 3- 10km közé csökkenhet.
Ónos esõ - A talajon, illetve a tereptárgyakon, azok fagypont alatti hõmérséklete miatt megfagyó és jellegzetesen jégbevonatot képezõ esõ, vagy enyhe légrétegekbõl fagyos levegõrétegeken áthulló, túlhûlt esõcseppek, melyek a felszínre érkezve azonnal megfagynak, és azon jégbevonatot képeznek.
Záporesõ - Nagyobb vízcseppek heves hullása (átmérõjük lényegesen nagyobb, mint 0,5 mm), többnyire gyakori megszakításokkal és erõsségbeli változásokkal, élesebb térbeli elhatárolódásokkal, gyakran különálló felhõkbõl. Többnyire rövid ideig tart, de a látástávolság a záporesõ ideje alatt akár 100-500 méter közé is csökkenhet.
Havasesõ - Esõcseppek, és hókristályok együttes hullása, miközben a hó egy része az alacsonyabb, melegebb rétegekben megolvad.
Hószállingózás - A hópelyhek lassú, többnyire egyenletes hullása, amelyeket a gyenge szellõ is könnyedén eltérít a függõleges iránytól. Ha eközben esõcseppeket is észlelünk, a havasesõ ikont kell használni!
Havazás - Szilárd, változatos formájú jégkristályokból, csillagokból álló hópelyhek állandó, mérsékelt intenzitású hullása.
Intenzív havazás - Intenzitása folyamatosan kb. 5 cm/h mértékû, miközben a látástávolság 50-200 méter közé korlátozódik.
Hófúvás - A hulló hópelyheket élénk, vagy ettõl erõsebb légmozgás jelentõsen eltéríti a függõleges iránytól, úgyszintén amikor a lehullott hóréteg tetejérõl a hópelyheket megemeli, felkavarja, máshová áthelyezi. A légmozgás hó nyelveket, hóbuckákat, hó falakat építhet, huzamosabb idõ után közlekedési fennakadásokat is okozhat, a látástávolságot jelentõsen csökkenti.
Hózápor - Szilárd, változatos formájú kristályok heves hullása, idõnként erõsségbeli változásokkal, és rövid megszakításokkal. Egészében többnyire rövid ideig tart.
Párásság - Amikor a relatív légnedvesség mértéke a 80%-ot eléri vagy meghaladja, a látásromlást elsõsorban a vízcseppek túlsúlyba kerülése okozza, miközben más szignifikáns idõjárási jelenség nem tapasztalható.
Köd - A talajközeli légréteg harmatpont alá csökkenésére bekövetkezõ felhõképzõdés (St), ami miatt a látástávolság jellemzõen 1000 méter alá csökken.

Légelektromosjelenségek és kísérõik
Száraz zivatar - Ezt az ikont akkor kell alkalmazni, ha egy kialakulófélben lévõ, vagy közeledõ zivatargóc esetén csapadéktevékenység még nincs, de az elmúlt 10 percben hangjelenséget észleltünk. Ha csak a villámlást láttuk hangjelenség nélkül, akkor nem szabad zivatartevékenységet jelenteni, mivel pl. egy éjszakai észlelésnél a villámlás fénye több száz (!) km-rõl is látszik.
Zivatar - Hangjelenség (dörgés) észlelése mellett váltakozó intenzitású, (folyékony halmazállapotú) csapadékhullást tapasztalunk.
Hózivatar - Hangjelenség kíséretében észleltünk az elmúlt 10 percben váltakozó intenzitású, szilárd halmazállapotú csapadékhullást (havazást).
Jégesõ - Szilárd, változatos formájú és méretû, akár nagyobb jégdarabok hullása. Jellemzõen Cb felhõbõl, a heves feláramlás miatt keletkezik.

Hõmérséklet
A léghõmérsékletet °C (Celsius-fokban) határozzuk meg.

A pontos mérésére alkalmas mûszer vagy hõmérõ ideális elhelyezése:
1. Hõmérõházban (fehér, szellõs) mindenféle tereptárgytól minimum 10m-re, füvön vagy földön (nem kövön, aszfalton, kavicson, homokon), jól szellõzött helyen, 2m-es magasságban.
2. Ha nincs hõmérõház, akkor mind a szórt, mind a közvetlen fénytõl valamint a hõáramlástól védve: ezért kell mindenféle tereptárgytól 10m-re elhelyezni. Árnyékos helyen (É-i oldal, ahol folyamatos az árnyékolás). Ha nem lehet megoldani az árnyékolt helyet, akkor valamilyen fehér színû mûanyag dobozba, habszivacsba, hungarocellbe helyezve úgy, hogy szellõzött legyen és védje a közvetlen, szórt fénytõl, hõáramtól.

Tmin: 0 és 24 óra között mért legalacsonyabb léghõmérséklet.
Tmax: 0 és 24 óra között mért legmagasabb léghõmérséklet.

Páratartalom (relatív légnedvesség)
Az amatõr meteorológiai mérésekhez a tömegszázalékot, más néven relatív légnedvességet használjuk. Legpontosabb mérõeszköze a manuális vagy a digitális pszichrométer. 90% fölött mûszereink már pontatlanul mérnek, így az efeletti értékek használhatatlanok. Meg kell említeni, hogy a páratartalom térképen látható értékek közül, piros színnel az OMSZ páratartalom adatai, zöld színnel az észlelõi automata állomások által szolgáltatott, míg fekete színnel maguk, az észlelõk által észlelt adatot jelennek meg.

Légnyomás
Amatõr meteorológiai mérések céljára általában már digitális légnyomásmérõt használunk. Léteznek még különbözõ légnyomásmérõk is, mint például a Torricelli kísérlet alapján mûködõ higanyos barométer vagy az anaeorid barométer. A térképeken szereplõ értékek a relatív, tengerszintre átszámított légnyomást ábrázolják, így rendkívül fontos légnyomásmérõnket használat elõtt bekalibrálni.
Mértékegysége a Pa százszorosa, a hPa (hektopascal).
1 atm = 101325 Pa = 1013,25 hPa = 1013,25 mbar = 760 Hgmm = 760 Torr

Csapadékösszeg
A lehullott csapadék összegét egész és tized milliméterben mérjük, a hó vastagságát pedig egész centiméterekben határozzuk meg. A mm-ekben kifejezett csapadék 1m^2 területen milliméterenként 1 liter vizet jelent. A csapadékmérés eredményébõl tehát megállapítható, hogy bizonyos terület a csapadékhullásakor mennyi vizet kapott. A csapadék mérés minimum 1 méter magasságban történik.
Ügyelni kell arra, hogy a szenzor, vagy a mérõedény elhelyezésénél, hogy a függõlegestõl 45°-os szögben ne legyen semmilyen zavaró tényezõ, mert ebben az esetben az érték eltérhet a valóságostól. Reggel 06 UTC és másnap reggel 06 UTC idõszak között leesett mennyiséggel határozhatjuk meg a 24 órás csapadékösszeget. Ez a szám 06 UTC-ig növekedhet, késõbb már új mérés indul.

Csapadékintenzitás: Meghatározott hosszúságú (általában néhány 10 perc, vagy néhány óra) idõszakon belül lehullott csapadékmennyiség.

Hóvastagság
A hóvastagságot egy egyszerû, cm-es beosztású vonalzó segítségével állapíthatjuk meg. A mérést cm-es pontossággal, olyan sík helyen kell elvégezni, ahol a hó magassága, az észlelõ becslése szerint, a környezet általános hóviszonyainak megfelelõ. A mérés nem ad megfelelõ eredményt, ha azt egyenetlen talajon (pl. konyhakert), vagy olyan helyen mérjük, ahol a szél a havat buckákba összehordta, vagy ahonnan elhordta a hótakaró egy részét.
A legpontosabb mérési eljárás az átlagolás. Ilyenkor a hóvastagságot különbözõ helyeken megmérjük, és azok középértékét vesszük. (a mérési értékeket összeadjuk, majd elosztjuk a mérések számával). Ha a talaj legalább(!) felét hó borítja, akkor annak vastagságát minden nap meg kell mérni, független attól, hogy mikor esett. Ha kevesebb, mint a felét borítja, akkor hófoltról beszélünk. Ugyancsak hófoltról beszélünk, ha a talaj több, mint felét hó borítja, de az átlagos hóvastagság már nem éri el az 1 cm-t. Ha a talajt összefüggõ(!), 0,5 cm-nél vékonyabb hóréteg borítja, akkor beszélünk lepelrõl. Az ónos jégbevonatot (0,5 cm-nél vékonyabb esetben) nem tekintjük hótakarónak.

UV sugárzás
Az Nap által kibocsátott, az emberi bõrre érzékeny ultraibolya sugárzás értékét nevezzük UV indexnek. Mérése nappal, a mûszer érzékelõjét a Nap felé (de nem a Napba!) irányítva, tökéletesen vízszintesen elhelyezve történik, erre a célra alkalmas mérõmûszerrel. Borult égboltnál is mérhetõ! Szakadozott felhõzetnél akkor mérjünk, amikor a Napot felhõ nem takarja.

Látástávolság
A látótávolság észlelése szabad szemmel történik. A látótávolságot vízszintesen, szemmagasságban, körkörösen észleljük, és a különbözõ irányokban megfigyelt értékek minimumát jegyezzük fel méterben (m) vagy kilométerben (km). A látótávolság méréséhez vonatkoztatási pontokat használunk. Ehhez az észlelõ, jó látási viszonyok esetén, az észlelési pontból kiindulva, a fõ-, és esetleg a mellék égtájak irányában, a lehetõ legpontosabban meghatározza a jellemzõ tereptárgyak távolságát. Ajánlott errõl a vonatkoztatási pontokról közeli, és távoli vázlatot készíteni, amely nagy segítséget jelent a látástávolság megadásakor. Követelmény, hogy a kiválasztott tereptárgy elegendõen nagy, és (nappal) sötét tónusú, illetve (éjjel) kivilágított tónusú legyen. E feltételek hiányában ugyanis a tereptárgy észlelhetõsége nemcsak a levegõ átlátszóságától függ. A feltérképezetett tereptárgyak távolságának változatosnak kell lennie az égtájak és a távolság értéke szerint.

Szél
A földfelszínnel párhuzamosan történõ légmozgás, ennek sebességét és irányát jegyezzük fel.
Az észleléskor szélirányként azt az égtájat adjuk meg, ahonnan a szél fúj.

Szélsebesség: a szélsebességet m/s-ban, km/h-ban vagy csomóban (knot) mérjük, értéke a 10 perc idõegység alatt mért átlagos szélerõsség.
A szélsebesség mérésére nincs mindig mód (mûszerezettség hiányában), ilyenkor a szél által kiváltott hatásokkal lehet a szél erõsségére következtetni a Beaufort-skála szerint:

Ikon	Megnevezés	m/s	km/h	beaufort	Hatás
	Teljes szélcsend	< 1	< 3,6	0	A füst felfelé száll.
	Gyenge	1,1 - 3	3 - 11	1 - 2	A fák levelei gyengén rezegnek, a füst ingadozik.
	Mérsékelt	3,1 - 7	12 - 25	3 - 4	A fák vékony gallyai mozognak.
	Élénk	7,1 - 11	26 - 40	5	A fák kisebb ágait mozgatja, zúg. A zászló majdnem vízszintesen lobog.
	Erõs	11,1 - 16	41 - 59	6 - 7	A nagyobb ágak mozognak, egyes levelek elszakadnak. A zászló vízszintesen lobog.
	Viharos	16,1 - 20	60 - 72	8 - 9	Az erõsebb fák törzse is hajladozik, erõsebb ágak is letörnek.
	Szélvihar	20,1 - 24	73 - 87	10 - 11	Nagyobb fákat tör. A tetõszerkezeteket felbontja.
	Erõsen viharos	24,1 - 32	88 - 119	12	A szél erõs pusztítást végez.

Széllökés: A szélsebesség (fõleg nagy sebességeknél) hajlamos a gyors és jelentõs idõbeni változásokra (fluktuál). A széllökés a szélsebesség fluktuációja során elõforduló pillanatnyi sebesség-maximum.

FONTOS! A szélsebesség észlelésekor mindig az elmúlt 10 percre vonatkoztatjuk az ezen idõ alatt mért átlagszelet, és a megfelelõ szélikont ehhez mérten választjuk. Téves észlelésnek minõsül, ha a széllökés nagyságához viszonyított szélerõ ikont alkalmazzuk a szélerõ megadásához az észlelõi adatlapon. Ajánlott, és helyes a legnagyobb széllökést az észleléskor, hozzászólásként megemlíteni.

Szélirány: 10 perc idõegység alatt mért átlagos szélirány, mértékegysége: ° (fok).

Ikon	° (fok)	Angol rövidítés	Magyar rövidítés	Teljes név
	337,5° - 22,5°	N	É	északi
	22,5° - 67,5°	NE	ÉK	észak-keleti
	67,5° - 112,5°	E	K	keleti
	112,5° - 157,5°	SE	DK	dél-keleti
	157,5° - 202,5°	S	D	déli
	202,5° - 247,5°	SW	DNy	dél-nyugati
	247,5° - 292,5°	W	Ny	nyugati
	292,5° - 337,5°	NW	ÉNy	észak-nyugati

Tányéralátétes árnyékoló készítése

Hozzávalók
- 10 db 24 cm-es, vagy 30 cm-es fehér mûanyagtányér (figyelni kell arra, hogy olyat vegyünk aminek nincs kihajló pereme, mert a kiálló peremben könnyen megáll a csapadékvíz)
- 3 db M8-as menetesszár
- 6 db M8-as menetesszárhoz illõ anyacsavar
- 6 db csavaralátét
- kb. másfél méter hosszú gumicsõ, ami könnyen rámegy a menetesszárra, de nem esik le róla
- Prisma Color - acryl - festékspray (1db fekete és 1db fehér) kb. 500 Ft/db. (elvileg elég 1-1 db mindkét színbõl)

Elkészítés
1. Elõször is ki kell vágni 8 db tányér közepét. Általában a tányérok közepén egy ún. merevítókör is található, ennek mentén kell kivágni a köröket. A kivágott részeknél kicsit meg lehet csiszolni a tányért, de ez csak esztétikai szempont, nem szükségszerû.
2. Minden tányérra (egyenként) három - egymástól egyenlõ távolságra levõ - lyukat fúrunk. Vigyázni kell a kivágott részek illeszkedésére (persze csak akkora furatot kell készíteni, amekkora a menetes szár mérete).
3. Amikor ezzel elkészültünk jöhet a festés, azaz fújás. A tányérok belsõ részét külön-külön feketére, a külsõ részét fehérre kell fújni! Vigyázat! Az egyik teli tányérnak a tetejét, másiknak a belsõ részét kell feketére fújni! Tipp: Amennyiben lehetõség van rá, tudom ajánlani a festés elõtti mûanyagalapozóval történõ kezelést, így nem csak a festék pergését lehet kivédeni, hanem plusz réteget is tudunk ezáltal képezni az árnyékolón. Amennyiben mûanyagalapozót is használunk, elég, ha egy rétegben fújjuk le az árnyékolót. Mûanyagalapozó nélküli festés esetén, valószínûleg kell a két réteg festés. Volt már olyan is, aki kívül-belül feketére festette, majd kívülre még egy réteg fehér festéket is rákent). A lényeg az, hogy ne süssön át rajta a nap, és még csak a szûrt fény se jusson át rajta semmilyen napszakban.
4. A gumicsövet kb. 2,5 - 3 cm-es darabokra vágjuk fel. Itt is fontos, hogy mindegyik darab egyforma nagyságú legyen! A gumidarabok nagysága attól is függ, hogy mekkora a mûanyag tányér peremének a nagysága. (3-4 cm széles mûanyagtányér perem esetén a gumidarabok nagysága 2,5 cm). A lényeg az, hogy kb. 0,5-1 cm fedésben legyenek egymással a tányérok a végén.
5. Amikor a tányérok megszáradtak 3 menetesszár egyik végeire felcsavarozunk egy-egy anyát, arra pedig egy alátétet teszünk, ezután ráhúzzuk az elsõ TELI tányért (azt, amelyiknek a belseje lett feketére fújva, ez lesz majd a mérõház teteje), utána pedig mindegyik szárra egy-egy gumidarabot helyezünk. Ezután következnek a kivágott tányérok, melyek között szintén gumicsõdarabokat helyezünk el, így folytatjuk tovább. Amikor a kivágott tányérok elfogynak akkor a sort lezárhatjuk a megmaradt, teli tányérral (amelyiknek a teteje lett feketére fújva), melyet egy-egy alátéttel és anyával zárunk le.

                 

Meteorológiai fogalmak rövidítései

AAL Repülõtér szintje felett
ABT Körülbelül
ABV Felett
AS Altostratus, középszintû rétegfelhõ
AD Repülõtér
AGL Földfelszín felett
AIREP Légijelentés
ALT Tengerszint feletti magasság
AMD Módosított
AMSL Közepes tengerszint felett
AC Altocumulus, középszintû gomolyfelhõ, lencsefelhõ

BA Fékhatás
BASE Felhõalap
BCFG Ködfoltok
BECMG Valamivé változó, alakuló
BKN Szakadozott, törött,
BL. Viharos erõsségû szél által hordott (homok, hó)
BLW Alatt
BR Párásság
BTN Között

CAT Kategória
CAT Felhõ nélküli turbulencia
CAVOK Látástávolság, felhõzet és a jelenlegi idõjárás jobb, mint a meghatározott feltételek
CB Cumulonimbus, zivatarfelhõ
CC Cirrocumulus, bárányfelhõ
CCA (CCB, CCC,.) javított meteorológiai közlemény
CI Cirrus, pehelyfelhõ
CLD Felhõzet
CNL Törölve
CS Cirrostratus, fátyolfelhõ
CU Cumulus, gomolyfelhõ
CUF Cumulus forma

DA Elhatározási magasság
DEG Fok
DP Harmatpont
DR Alacsony szintû viharos erõsségû szél által hordott (homok, hó)
DRG Alatt (idõtartam)
DS Porvihar
DU Por
DZ Szitálás

EMBD Beágyazódott egy rétegbe

FC Tölcsérfelhõ (tornádó tölcsér, víztölcsér)
FCST Elõrejelzés
FEW Kevés
FG Köd
FIR Repüléstájékoztató körzet
FL Repülési szint
FM .tól, .tõl
FRQ Gyakori, a terület több mint 75 %-án
FT Láb
FU Füst
FZ Túlhûlt, zúzmarás
FZDZ Ónos szitálás
FZFG Zúzmarás köd, túlhûlt köd
FZRA Ónos esõ

GAMET Körzeti elõrejelzés alacsony szintû repülések számára
GND Föld, talaj
GR Jégesõ
GRIB Rácspont értékek formájában feldolgozott meteorológiai adatok
GS Kisméretû jég, hódara, d < 5 mm

HPA Hectopascal
HVY Erõs (csapadék)
HZ Száraz légköri homály

IC Jégtû
ICAO Polgári repülési szövetség
ICE Jegesedés
IFR Mûszerrepülési szabályok
IGA Nemzetközi általános célú repülés
IMC Mûszerrepülési meteorológiai körülmények
INC Felhõben
INTSF Erõsödik
INTST Erõsség
IR A futópálya jéggel borított
ISA Nemzetközi mûlégkör (ICAO)
ISOL Elkülönített

JTST Magassági futóáramlás

KMH Kilométer/óra
KPA Kilopascal
KT Csomó

LAT Földrajzi szélesség
LGT Fény, világítás
LMT Helyi középidõ
LOC Helyenként
LONG Földrajzi hosszúság
LT Helyi idõ
LV Gyenge és változó (szél)
LVL Szint
LYR Rétegzett

MAP Légiforgalmi térképek
MAX Maximum
MBST Microburst
MET Meteorológia
METAR Rendszeres idõjárás jelentés légiforgalmi meteorológiai kódban
MIFG Talajmenti köd, sekély köd
MIN Perc
MMO Önálló meteorológiai szolgálat
MNM Minimum
MOD Közepes
MON Hegyek felett
MOTNE Európai Meteorológiai Távközlési Hálózat
MOV Mozgás
MPS m/s
MS mínusz
MSG Közlemény
MT Hegység
MTW Hegyi hullámok
MWO Meteorológiai megfigyelõ állomás
MX Vegyes típusú jégképzõdés

NAT Észak-atlanti
NC Nincs változás
NIL Nincs
NOSIG Lényeges változás nem várható
NR Szám
NS Nimbostratus, réteges esõfelhõ
NSC Szignifikáns felhõzet nincs
NSW Nincs szignifikáns idõjárási jelenség

OBS Észlelt, megfigyelt
OCNL Alkalmanként
OPMET Forgalmazott meteorológiai (információ)
OVC Borultság, borult

PL Jégszem, jégmag, fagyott esõ
PO Porforgatagok
PROB Valószínûség
PS Plusz

QFE Légnyomás a repülõtér magasságára
QNH Tengerszintre átszámított légnyomás vagy magasságmérõ beállítás a közepes tengerszintre vonatkoztatva

RA Esõ
RAFC Regionális idõjárás elõrejelzõ központ
RE Elmúlt
REP Jelentés
REQ Kérés
RMK Megjegyzés
ROFOR Útvonal elõrejelzés
RQ Kérés
RRA Késett meteorológiai közlemény (RRB, RRC.)
RTD Elkésett
RVR Futópálya menti látástávolság
RWY Futópálya

SA Homok
SC Stratocumulus, réteges gomolyfelhõ
SCT Szakadozott
SEC Másodperc
SER Szolgálat
SEV Erõs
SFC Talajfelszín, felület
SG Hódara, szemcsés hó
SH Zápor
SIGMET Valamely útvonalon elõforduló olyan idõjárási jelenségrõl szóló tájékoztatás, amely hatással lehet a légi jármû üzemeltetésének biztonságára
SIGWX Szignifikáns idõjárás
SKC Felhõtlen égbolt
SLW Lassú
SN Hó
SNOWTAM Futópálya állapotra vonatkozó információ, hó, jég, stb. bevonat miatt
SPECI Speciális repülés meteorológiai jelentés
SQ Szélroham
SS Homokvihar
SST Szuperszonikus szállítás
ST Stratus, rétegfelhõ
STF Réteges
STN Állomás
STNR Állandó, egy helyben álló

T Hõmérséklet
TA Átváltási magasság
TAF Repülõtéri idõjárás elõrejelzés
TCU Tornyos gomolyfelhõ
TDO Tornádó
TEMPO Idõnként, ideiglenesen
TEND Elõrejelzés
TL -ig (idõben)
TMA Közelkörzet
TO -ig (helyre vonatkozóan)
TOP Felhõtetõ
TREND Leszállási idõjárás elõrejelzés
TS Zivatar
TURB Turbulencia
TYPH Tájfun

UTC Egyeztetett világidõ

VA Vulkáni hamu
VAC Látás szerinti megközelítési térkép
VAL Völgyekben
VC A repülõtér környezetében, közelében
VCY Közelében
VER Függõleges
VFR Látvarepülési szabályok
VIS Látástávolság
VMC Látási meteorológiai körülmények
VOLMET Meteorológiai jelentés a levegõben lévõ légi jármûvek számára
VRB Változó
VV Függõleges látás
VWS Függõleges szélnyírás

WAC Légiforgalmi Világtérkép - ICAO
WAFC Meteorológiai Világszervezet Területi Elõrejelzõ Központja
WDSPR Kiterjedt, nagy kiterjedésû
WINTEM Magassági szél és hõmérsékleti elõrejelzés a repülés számára
WKN Gyengülõ
WMO Meteorológiai Világszervezet
WRNG Figyelmeztetés
WS Szélnyírás
WSPD Szélsebesség
WTSPT Víztölcsér
WX Idõjárás
XS Légköri