Olyan hideg nélküled az ágy,olyan nagyon hiányzol,nem lehet szavakba
önteni,mennyire szeretlek és fáj,hogy elmentél,mert menned kellett!

Nem tehetek róla, így hozta az élet, a szerelem számomra a szabad lélek.
Nem akartalak megbántani, elvenni az álmaid, remélem egyszer megbocsáltasz, és újra lesznek vágyaid.

Nem tudok nem rád gondolni szüntelenül,nem tudlak nem szeretni
határtalanul!Nem tudlak elfeledni, mig szivem dobog,csak szeretni tudlak,mert
szeretlek nagyon!

Kinézek az ablakon, látom a napot ragyogni, érzem a könnycseppet az arcomon lefolyni.
Ha most itt lennél, s kérdeznéd mi bajom, annyit mondanék: hiányzol, de nagyon!

Ha messzire is sodor tõled az élet,ha soha többé nem láthatlak már,ha nem
érinthetem két kezed,nem csókolhatom a szád,akkor is tudnod kell:hiányzol
és szeretlek ám!