4. Rész - 4. oldal
akkora folt a hó... Elo ment Nerre, és egy láthatatlan valami segítségével a hó arrébb ment az útból. Az alkonyat nem látszott a vastag felhoakaró felett, és a szürke és egyre sötétedik. Én Denna mellett ballagok. Nem tudom, nincs mondanivalóm. Semmi. Pedig lehetne. Mert így ez az egész unalmas. Majd látom, ahogy Nerre egyre inkább lassít, és mellettünk megy. És az a láthatatlan valami tovább tolja a havat. Nerre közel megy hozzám. Én meg elhúzódok.
-Hagyj békén!- vetem oda ridegen. Nem akarok most beszélni. Foleg nem vele. Mert hát rámszállt. És Sensi is fenyegeton ránéz.
-Jó,jó. Bocsi. Csak na...-mondaná Nerre tovább is, de félbeszakítom.
-Azt mondtam hagyj békén!- mondom mérgesen. Dirgó elottünk, Sensi és Deira meg mögöttünk mennek. Már sötét van. És a szemünk újra világít. Nerre elore ment Dirgó mellé.
-Nem hatott!-sóhajt Nerre egy nagyot. Persze sutyorog, de én hallom. Már csak ilyen a fülem. És hallom Dirgó válaszát is:
-Nyugi, egy hét múlva lenyugszik, már csak ismerem!- mondta bizalmasan Dirgó. Mi? Oközrejátszik ebben? A szemét... Morgok is. Erre Denna megíjed.
-Mi van, Ness?-kérdezi.
-Semmi. Csak Dirg és Nerre összefog ellenem!- morgok.
-Hogy?
-Nerre megakar hódítani, és Dirgó segít neki.
-És az miert lenne rossz?- tátja tovább a száját Denna.
-Na, miért? Mert én meg nem szeretem!
-Óh ,Ness!- vigyorog Denna. Most meg mi van?-Az elsobenyomás fontos, de ezt meglehet neki bocsátani!
-Jaj, Denna! Én még megvagyok sértove! Elvégre csak tegnap történt. Kell egykis ido hogy felfogjam ezt a dolgot. Hogy kiváasztottak, hogy van varázserok, hogy valaki belémesett... És stb... Tudod... És te hogy állsz szerelem terén?-kérdeztem. Denna körülnéz.
-Hát... Na... Fersi te... Áh, nem... Vagy de... vagy nem... nem tudom... még csak tegnap... áh, sehogy...-motyog szinte megában Denna. Ez beleesett Fersibe!
-Izé... Beleestél?-kérdeztem suttogva. Félénken bólint.
-De ez titok!- köti a lelkemre.
-Mi?-kérdezte Deira.
-Se... semmi!-felelünk Dennával.
-De. Valamit eltilkoltok eloem. Na, mindegy, nem nagy ügy, akkor nem is érdekel!- válaszol Deira.
-Ez a felvágós csitri!-morog Denna. csak én hallom.
-Mi van?- nézek rá. -Mit mondtál rá?
Denna tovább morog.
-Ah, o mindent tud, o mindent lát, o a legokosabb, legügyesebb leg...-félbeszakítom.
-Miért lenne az?- kérdezem. Ilyen nyers Denna még tán nem is volt.
-Mert... Na... Most is. Nem hallottad?-kérdezte Denna. Bólogatok. -Na, hát nem hallottad a büszkeséget?
-Na jó, de ez egy eset. Eddig nem volt ilyen.
-Nem is. Ez az erofelfúvalkodott hólyaggá tette.
-Jaj, Denna.
Itt abbamaradt a beszélgetés. Denna eloement Dirgóékhoz. Mit csinál? Jaj, most mindenki ellenem lesz? Azt tudom, Denna csak irígy. De majd elmúlik... És lehet Nerre is normálisabb lesz. Meg én is. Meg minden megjavul. És már rég megyünk, amikor tu fényét látjuk. Ott a barlangunk! A suuhóesésto alig látok valamit. De az akkoris az tu.
-Mindjárt ott vagyunk!-hallom Dirgó hangját. És igen. Elkezdünk futni. Az a valami ami a havat kotorta, eltut. És a lábunk alatt ropogott a hó. És minden hideg lett... És a szél olyan eroen kezdett el fújni... Aztán eltut minden... És teljes sötétség... Nem tudom mi történt velem. De a barlangban ébredtem.
-Jól vagy?-kérdezte aggódó hangon Nerre.
-Persze... De mi történt?- kérdezem álmosan.
-A szél a fáról elfújta a sok havat, egyenesen rád.-magyaráz Nerre.
-Éhes vagyok. És hol vannak a többiek?-kérdezek tovább.
-Elmentek vadászni. De én it maradtam.
Megrázom a fejem, hátha kimegy beloe az álmosság.
-Miért?- kérdezem. Ja, ez hülyes kérdés volt. -Tudom miért.
-Tényleg?-kérdezte csodálkozóan.
5. oldal >>>