5. Rész - 4. oldal
-Na, sebeket szerzett, vissza kell vinni, mert még az eso is esik.- hadartam, és már hallottam, a szívverése lelassul, de még dobog.-Meg kell menteni!!- kiabálok aggódva, nem értem pontosan, miért izgulok ennyire. És Nerre végre rákoncentrál, felemelte, lebegtette, és bevitte. Futok, ahogy a lábam bírja, mert vele akarok lenni. És akkor megjelent az angyal.
-Siessetek, mert meg fog halni! Egy hiúz megharapta, aki egy betegségben szenvedett. És elkapta. Csak egy megoldás lehet: Le kell szedni a flos-fugyökerét, vízbe kell áztatni, és addig a beteget bíztatni, hogy túléli. Mindent hall, és érez, de egyre gyengébben! Siessetek! -szónokol nyugtalanul.
-Hol van a az a fu?- kérdezem.
-A Rejtély Barlangjának a tövében.
-És az hol van?- kérdeztem tovább. -És ha beáztatjuk, akkor tegyük rá a sebekre?
-Tudjátok, nagyon is jól. A tavak... És a sebre kell tenni.
-Jó, én itt maradok vele.
-Jó, Denna, Deira és Dirgó menjenek le a fu gyökeréért. Piros színu-magyaráz az angyal, miközben feléjük fordul. Mát el is tuntek. Én meg a többiek itt maradunk, vele.
-Nyugi, nemsoká jönnek a tesóim, és hozzák a gyógyszert. És meggyógyulsz. És tarts ki. És én látni akarlak téged élve, még egyszer, mert... mert...-küszködök a szavakkal, de nem jutok gyozelemre.- Mert... Te is egy színt képviselsz, és mi is, és segítened kell nekünk, és nekünk és segítenünk kell rajtad. Tehát össze kell tartanunk. És ehhez te is kellesz.- motyogom elérzékenyülve. Hallom, Fersi morog, és Nerre is.
-Akkor mindjárt én is megharaptatom magam, elájulok, akkor meg Ness velem fog foglalkozni! Hm... Ez egy...-Nerre bosszankodik. "Csak azt próbáld meg!" gondolom. Újra a farkast nézem. És meghallom Dirgót, ahogy felkiált:
-Megvan! Gyertek, húzzuk ki!-és már egy rántást hallottam.
-Megvan!- szólal meg Deira, és már hozzák is ki. Végre!
-Siessetek! Mindjárt meghal!- kiáltom ,és Axi gyorsan beáztatta a gyökereket a vízbe. És kb. 5 perc, és már itt is van. Óvatosan ráteszem a sebekre, amik egy kicsit elzöldülnek, és zöld fény tör elo, és a gyökért lelöki magáról az ismeretlen farkas. Kinyitja a szürke szemét, ami ezüstösen csillog, felül, majd megszólal.
-Sziasztok. Én Sere vagyok. -mondta csendesen, felém és Deira, Denna, és Dirgó felé fordulva. Ugyanis mellette ültek, velem együtt. -Nektek miért más színe a szemetek?-kérdezte félénken.
-Mert egy kristályt a nyakunkba vettünk.- válaszol Dirgó nyugodtan.
-Én is!-kiált fel Sere. -És a képességem a teleport.- mondja.
Majd mindenki végigsorolja a képességét, majd Urrxi megszólal:
-Üdv a csapatban.- mondja lágyan, közben egy szó sem fér ki a számon. Ránézek a nagy kristályra, ami a terem közepén volt, és észrevettem, hogy már 14 oldala van! És az angyal eltunt! Az eso még esik, és dörög az ég. Majd mégis megszólalok:
-És miért voltál egyedül?-kérdeztem.
-Mert... én mindig is egyedül voltam.-mondta szomorúan. Szegény... Mert kedvesnek látszik.
-Elhagytak a szüleid?
-Nem emlékszem már rá.-válaszol még csüggedtebben. Pfú, én sem emlékszek a kicsi koromra! Csak néhány képre belole, de olyan kesze-kuszák... És miközben a visszaemlékezésen töröm a fejem, hallom, odalép mellém Sere. Leül. Lefekszik. Ránézek, és olyan aranyos, ahogy fekszik, vagyis alszik. Azt hiszem én is alszok, ugyanis már dél körül van az ido Még körülnézek, és a többiek elmentek vadászni. Az eso elállt, de ez nem jelenti azt, hogy meleg az ido Ugyanis a szél fúj, továbbra is. Behunyom a szemem, és lehajtom a fejem. Érzem, Sere rám hajtja a fejét. Jól esik. O olyan... na, végül is még nem is ismerem... De... Ásítok, és úgy érzem mintha lebegnék... Biztos alszok.
És akkor újra kinyitom a szemem, és ébren vagyok. Ahol újra esik az eso és már mindenki itthon van, és Sere fejét még mindig az oldalamra támasztja. És minden ugyan olyan, mint szokott lenni. És messze látok egy hatalmas fát, ami ég. Legalábbis füst jön ki belole. Óvatosan felállok, és közben Sere nyitogatja a szemét. Kimegyek a barlang szájához, és ott megállok, és leülök. Nézek a távolba, de az eso alig látok valamit. Felállok, és vissza megyek a helyemre. Sere már felült.
-Jól aludtál?-kérdezi ásítozva.