5. Rész - 5. oldal
-Igen.-válaszolok. Mosolygok. -Nézd, hogy esik!-mutatok az orrommal a bejáratra.
-Látom. Már délután lenne?-néz rám csodálkozva.
-Igen. Már rég. Csak hát a felhok...-mondanám még,de Sere félbeszakít:
-...eltakarják a napot. Tudom. Sokszor találkoztam már effélével.-mondja. Képzeld, én is!
-És hány napos vagy? kb?-érdeklodöm.
-550 körül.-válaszol. 550?Juj! Ez idosebb nálam! De nem sokkal.
-Én 500. De tudsz kaparni?-kérdezem.
-Igen.
-De honnan? Minket a szüleink tanítottak meg rá. De tudtommal, neked nincsenek szüleid.-okoskodok.
-Mindenkinek vannak szüleik, de van, akiket elhagytak. Errol ne vitázzunk. Nem rég tanultam meg kaparni, és számolni. Az angyal tanított meg rá.-magyaráz.
Mi? Hú! A mázlista! Dirama még azzal stréberkedett, hogy o már 50 nappal mi elottünk tud kaparni. Na és aztán? És amikor mi tanultuk, akkor ott figyelt minket, és magyarázott:"Az á-t így kell húzni, és nem úgy mint az e-t" meg még olyat is mondott hogy: "E és É nem ugyan az! Húzz már oda egy vesszo, te agyalágyult" meg "Anya, a Dirgó olyan rondán ír, mintha a hiúzok karmolták volna!" és még: "Ness, a pont a mondat végére kerül, és nem a közepére!" "Az ore vonalakat teszünk, és nem pontokat!" és még folytathatnám... Diramát nem nagyon szerettem. Mindig mindenbe belekontárkodott, és nem hagyott minket békén. Rosszabb volt mint Dirgó! Komolyan mondom! De azért kár, hogy lelotték...
És most nagyon szomorú vagyok. Assa hiányzik, anya, és apa... De legjobban anya. Hozzá és Assához lehetett fordulni. és most itt vagyunk 12-en valahol a Földön, és veszélyben. Ránézek a kristályra, és arról álmodozok, milyen jó lenne, ha itt lenne Assa. És valahogy, a semmibol elounk Assa képe a kristály tetején, és ül. Pont ahogy elképzeltem. Majd megszólal:
-Hívtál, Ness?-kérdezi lágyan.
Úgy megijedtem, alig tudtam megszólalni, mert itt ül Assa, elottem, teljes életnagyságban! És a hangjára a többiek is felfigyeltek, és automatikusan a helyükre mentek, mint én és Sere. Aztán mégis megszólaltam az ámulattól:
-Assa, te élsz?-kérdeztem, közben pislogtam. És lehet, tényleg él, de akkor a fülem becsapott! Most mi van? Most él, vagy hal?
-Nem, Ness... A testemet már megették a dögevok, és ez csak a szellemem. Ha hívsz engem, sot, ha hívtok miket, megjelenünk. Mi mindig is itt leszünk, és a lelövés óta itt vagyunk. De nem kérheted, hogy itt maradjak örökké. Engem is vár anya, apa, Dirama, és a többiek. Most én vagyok a kapocs a valós, és a szellem világ között. Ha majd rájöttök, hogyan lehet megteremteni a testemet, és a többiekét, és ha mi is készem állunk a távozásra, akkor elkezdodhet a szertartás, és azután újra életre kelünk. Mindent tudunk, ami veletek történt, a küldetést, a fákat...-mesél. Leesik az állunk. De elköszön, és eltunik. Elkezdek gondolkodni. A szememmel Sere helyét keresem, és... Megvan! Sensi és Axi között. Egész jó ki hely... Az eso újra elállt, és a felhok elvonultak. De szép az ég! Kiszaladok az erdobe, és körülnézek. Nagy tócsák, és minden csurom víz... Jaj de kár érte. Na jó, lehet nemsoká megszárad, mert ahogy süt a nap, az mesés. És aztán meglátom közeledni Serét a barlangból. Kissé bátortalan, de ez nem baj.
-Jó hogy elállt az eso, igaz?-kérdezem vigyorogva.
-Az, az!- felel vidáman Sere. -Fogócskázunk?
-Jó, de ne teleportálj!- mondom nevetve. Az végül is nem lenne fair. -Ki lesz a fogó?
-Én!- kiált Nerre. Ez meg hogy kerül ide?
-Nerre, most... most nem szeretnék veled játszani.-mondom szárazan.
-Újra berágtál rám? Miért? Hiszen reggel...-mondaná, de belé folytottam a szót.
-Nem rágtam be rád, csak most kettesben szeretnék lenni...-elpirulok.- Serrével.
-Aha, értem. És velem mi lesz?- felel sértodötten Nerre. Mi lenne vele?! Hát ott van a többi 9 farkas akikkel játszhat!Ja... most jut eszembe...
-Féltékeny vagy?-kérdezem ravaszul. Nerre a leheto legmérgesebb arcot vág.
-Igen!- kiált fel. -Neked nem tudnék hazudni.- mondja. Még jó hogy valakiben meglehet bízni. Hé, most ki is tetszik nekem? A gondolatok úgy kanyarognak a fejemben, hogy már szinte szédülök.
Felsóhajt Sere.
-Ness, gyere!-szólít, már indul.
-Jó, megyek!- már futok is utána, és még egyszer hátranézek. Látom, Nerre dühto és bánattól eltorzított arcát. Egy kicsit sajnálom. De miért? Nem tudom. Nem