5. Rész - 6. oldal
érdekel. Az a fontos hogy most itt vagyok Serével. Na az ido szép, és a nap süt. Mintha tavasz lenne. De nincs. Az még kissé odébb van. De ez nem baj, majd el jön. Serével ballagok, de egy szót sem szólunk. Lassan ez már idegesíto
-Hé, vadászunk?- kérdezem végül.
-Jó. Merre?- néz rám Sere.
-Hm... Mondjuk... a rétre!- jelentem ki, és már indulunk is. Az erdoben beszélgetünk.
-Ti mit szoktatok enni?- kérdezi.
-Legtöbbször szarvast. De szerintem nekünk elég egy nyúl is.-felelem.
-Hát igen. Én amúgy is nyulat szoktam enni. Mert hát egy szarvashoz kevés vagyok.
-Aha. De nem találkoztál farkasokkal?-kérdezem.
-Nem nagyon. De egyszer egy falkával találkoztam, de a vezér megtépázott. Mert egy hülye volt.-jelenti ki huvösen.
-És sose kerestél már falkát?
-Nem. De úgy érzem, itt maradhatnék. Veletek. Szerintem kedvesek vagytok. És nem hülyék. Bár...
-Nerrét hagyd békén!- szólok kicsit dühösen.
-Pedig rá gondoltam.- mondja.
Nem tudom miért, de megvédem Nerrét. Nem (olyan) hülye! Hisz reggel meglepett egy csúszdával. És olyan rendes volt. Most nem tudom miért izél Sere. Tehát...
-Nem hülye!- morgok.
-Jó, te tudod. De még nem is ismerem.-válaszolja bölcsen. Ki a bölcsebb? Sere vagy Nerre? Szent Farkasnyanya, mi legyen most?! Lassan már úgy érzem, azt sem tudom mi történik velem. Egy héttel ezelott még a szüleimmel, és testvéreimmel voltam, most meg... Ott vannak az álomvilágban. Vagyis valahol...
És újra szomorú leszek. Milyen jó lenne most mindent elmesélni Assának, és o tudna tanácsot adni. De tudom, mindig itt van velünk. De most ez nem érdekes.
-Hm... Nyúlszag... Arra!- suttogok, és a rét felé indulok.
-Ok.
Lassan lopakodunk a fák között, és végre ott a rét. A fuzöld, de még nem éledt fel. Tocsog a vízto. Óvatosan odalépek a legközelebbi üregbe, és benézek. Látom, van ott bent valami. Intek Serének a fejemmel, hogy menjen a kijárathoz. Aztán elkezdek vonítani. Erre hallom a nyúl iszkolását, és majd a nyúl csontjainak roppanását, és Sere lépteit, ahogy közeledik felém. Sikerült!
-Gratula!-ujjongok.
-Köszi. Te is segítettél. -mondja Sere, miután letette a nyulat. -Ez volt az anya.-jeleni ki.
-Igen. De ez most nem érdekes. Most együnk!
-Jó.
A nyúl fölé hajolok, és beleharapok. Ilyen jóízu kaját még életemben nem ettem. Nyami! És látom, Sere is jól eszik. Hamar megettem a felét. És o is.
-Ez nagyon finom volt!-szólalunk meg egyszerre :D. Aztán elnevetjük magunkat.
-Ez jó volt!-szólal meg Sere.
-Igen!
A nap többi része beszélgetéssel, futkorázással, mókázással telt. Ilyen jól még soha sem éreztem magam!! Estére meg hazamentünk, és és rögtön elaludtam... Ez a nap volt életem legszebb napja! (Eddig!!)