1. Rész - 1. oldal

Január 1.

Végre itt egy új év!Végül is ez nekünk annyira mindegy mikor lesz újév...
Azért kezdtem naplót írni, mert most (nemrég) lettem 500 napos, és ilyenkor tanulják meg a farkasok a kaparást (írást).Emiatt most elkezdtem írni a naplómat. Kevés szuka ír naplót, de én írok, és írni is fogok! Tehát a tárgyra:
Ma anya és apa beszélgetésére ébredtem. Nem tudtam mirol beszéltek. Oda mentem hozzájuk:
-Mirol beszéltek?- kérdeztem.
-Ó, semmi édesem. Nézd, már !Ott játszik Arka és Deira. Menj te is játszani!- magyarázkodott zavartan anyu. Na jó, hagyjuk.
-Na jó...-válaszolok. Kimegyek. A hó a hasamig ér. Odamegyek hozzájuk. Az erdot fújja a szél, nem is gondolkodom még azon, mi lehet ott a fák között. Végül megszólaltam.
-Sziasztok!- mondom.
-Szia, Ness!- köszönt Deira. -Gyere játszani!- folytatja.
-Na jó. És mit?-kérdezem.
-Bújócskát!-rikkant Arka. Furcsán nézek rá. Bújócskát?Én ahhoz már túl nagy vagyok!Megrázom a fejem.
-Jobb ötlet?-kérdezte mérgesen a kis Arka.
Gondolkodom. Egyszer csak Valami fura hang csapja meg a fülemet. Egy hang, az erdo felol. Kidolt egy fa.
-Ez mi volt?-kérdeztem ijedten.
-Nem tudom!- kiáltotta Deira. -De nem is akarom megtudni!-folytatta. Már futott is.
-Segítség!-kiáltozza Arka. Feszalad a búvóhelybe.
-Anya!Apa!Ti is hallottátok?-hallottam a hangját. Ekkor már én is futottam.
-Igen, kicsim. De mit tegyünk?-kérdezte rémülten apa.
-Fussunk el!-kiáltottam. Odaértem Deirával.
-Igen, gyerünk!- lihegte Deira.
-Keljetek fel!- kiáltotta anya. A barlangban visszhangzott a hangja. Mindenki talpra pattant. Sensi kérdezni akart valamit.
-Nem ér rá, fussunk!- kiáltottam. Már a barlang szájában voltam Dirama-val.
-Nekert középre!Nagyok elore, öregek hátra!Assa, mellém!Dirgó, Nesshez menj!A többiek rangsorban!- üvöltött apa, ahogy a torkán kifért.
Mindenki futott a hang elol. Én, anya, apa, Deira,Arka, Neker, Sensi, Assa,Dirama, Dirgó, Denna és Mesirana. A hang egyre csak közeledett... Én, Deira, Sensi, Dirama, Dirgó, és Denna egyidosek vagyunk, ok a testvéreim. Assa és Mesirana a legidosebbek (mi a 2. nemzedékhez tartozunk).Voltak még bátyáim és novéreim, csak ok már elvándoroltak. Arka és Neker a kicsik. Még 200 naposak sincsennek. Talán Dennával vagyok a legjobb barátságban. Sensi jó fej, de sokszor kritizál engem. Igazi kan. Deira félénk szuka, de ki lehet jönni vele. Dirama a legokosabb, és legstréberebb, szereti folyton azt mondani, ha vmi rosszul sült el, hogy: "Én megmondtam!". Pesszimista is. Dirgó a bohókás kamasz, aki sokszor bajba keveredik. De aranyos, és kedves!Assa egy tündéri szuka!Kedves, aranyos, okos, bátor. Mesirana a nagynovér, megfontolt és gondoskodó. Arka és Neker, a bébik. Kicsik, butuskák, és aranyosak. Neker inkább kisördög. Anya és apa mindenkinek az apja és anyja. Az alfapár. Aztán jön Assa, a béta-szuka, Mersiana a gamma. Sensi a delta, én az epszilon, és Dirama és Dirgó a zéta. Denna az éta, Deira a théta, Arka az ióta, és Neker a kappa. Na, most jó sokat magyaráztam. Neker lemarad.
-Neker!-kiáltom. Anya megfogja a grabancát, és úgy fut. A hang egyre távolibbnak tunt.
-Leállhatunk már? Mert már sajog a mancsom. És a hó is egyre nagyobb...-nyafogott Arka.
-Jó lenne hugi, csak nem lehet!- válaszolok neki.-És nem jó, ha futás közben beszélünk.- Kiértünk az erdobol, már csak néhány fa van, és semmi más. Felhok jönnek. Havazás lesz! Mindig is utáltam, de most a legrosszabb. Villámlott. Az ég is dörgött. És az elso jégcsap leesett.
-Ez jégeso!- kiáltja ijedten Deira. Igen, már a következo jégdarabok is leestek.
-Anya, nem állhatnánk meg?-kérdezem.-Mert mindenki kezd fáradni.
-És ha megállunk, mit csinálunk?A hó nem jó az alvásra, jégesoben meg pláne nem jó. Ness, tarts ki!És a többiek is!- kiáltja anya. Assa így felel:

2. oldal >>>