1. Rész - 2. oldal
-Megtesszük ami kitelik!És meg is kell!- bátorítja a falkát. A hó bántja a mancsom. Mesirana mellettem fut, és még Dirgó is. A jég egyre gyorsabban esik. Vigyázni kell, nehogy valaki megsebesüljön. Körülnézek, ekkor meglátom Kerri és Federa falkáját. Náluk egy teljes kicsi-alom van. Alig tudnak futni. A két falka távolodik egymástól. Látom, egy jégcsap esik rám. De nem, az utolsó pillanatban félreugrottam, de meglöktem Dirgót. O meg visszalökött.
-Hagyd abba!-nyüszítettem.-Egy jég elol ugrottam el.- Dirgó végül is lenyugodott. Már sok ideje futunk, de pusztaság van. Anya átadja apának Nekert. Arka is fárad, és Assa felveszi. Meglátunk egy nagy fát, amibe belecsapott a villám, és égett. De nem sokáig, mert a jégcsapok eloltották. Sensi lelassít, egy kicsit hátranézek. Mindenki lassít. Én is, és Mersiana is. Dirgó nem.
-Dirgó!-kiáltok utánna. O is lassít. Minden oké. A köd leszáll, és a jégszemek egyre kisebbek. Végül már hó esik. Egy újabb erdobe érünk. Ott meglátunk egy barlangot. Berobogunk. Megállunk. Assa a barlang szájához áll, és orködik. Arka anyjánál van, apa Nekerrel, mi meg pihenünk hátul.
-Ness, hogy bírtad elol?-kérdezte Denna.
-Hát, erotvettem magamon.De nehéz volt.Te a nyomokban jártál?
-Igen, Sensi nyomában.
-Mirol beszéltek?-szól közbe Dirgó.
-Nem érdekes.-mondom.Dirgó bólint.-De ha akarod elmondthatom.- folytattam közönyösen. Dirgó elkezdi csóválni a falkát. Érdekli.-Csak Denna érdeklodött, hogy bírtam.-magyaráztam. De ha lenne füle, hallotta volna.
-Én is törtem magamnak az utat!-jelentette ki büszkén Dirgó.
-Persze!- mondtam. Hisz én is elol voltam.
-Gammától étáig gyertek!Deira, te vigyázz a kicsikre!Mi vadászni megyünk.- kiáltotta anya. Mindenki odaszaladt hozzá.
-Most szarvasra vadászunk.-jelentette ki apa.-Erre!- mutatott a kijátat felé. Utánna mentünk, rangsorban. Apa szimatol. Minenki.Én is. A szél egykis illatot hord magával, egy dámvad illatát. Mindenki bólint, egyszerre. A fák között közelítek a gímszavashoz, és a fák árnyékában várunk, a megfelelo pillanatra. Az agancsa nem nott még meg. Nem túl veszélyes. Körbevesszük, és közelítünk. Csoda hogy egyedül van. Hírtelen meghallok patadobogást. Hátranézek, ott a csordája!Ez lemaradt!!Kiugrunk az árnyékból, anya jelére. Már lát minket, és mi üldözzük ot. Viszont a csordája üldöz minket. El kéne menekülni, de amíg anya nem szól, nem lehet. Anya bekanyarodik, egy kis ösvényre.
-Pucolás!- üvölti. Midenki farkashalálában fut. Vége az üldözésnek. És a menekülésnek is.
-Most a varacskos disznók jönnek.- szól apa. Bólintunk. Sensi szagot fogott. Utánna mentünk, de az odú fel van túrva. Egy másik szagot is megérzünk. Idegen szag. Ki lehet az? Lábnyomokat keresünk. Meg is találjuk. De csak két lába van.
-Ez egy madár?- kérdezi Dirgó. -És hol vannak a lábujjaik??Mi ez?-nyugtalan lesz. Mi is azok vagyunk. Anya így szól:
-Gyertek inkább haza, hagyjuk ezt a valamit.-Igaza van. Mindenki visszamegy.-De, vadászni kéne valakinek...Sensi, menj el Dirgóval!biztos találtok valamit!-utasítja oket anya. Tétován bólintatak. Apa elment megjelölni a falka határát. Hazaértünk. Deira szomorúan fogad bennünket, mert nem hoztunk semmit.
-Sajnálom kicsim.-mondta anya.-De Sensi és Dirgó vadásznak majd nekünk!Nyugi!-
-Jó, anya. És apa hova tunt?
-Megjelöli az területünket.
Aztán egész délután beszélgettünk, végül szürkületben beállított Dirgó és Sensi. Egy ozdiga volt náluk. Szörnyen bánatosak voltak.
-Mi történt?-kérdezi aggódva anya.
-Apa... apa...- motyogta Dirgó.
-Meghalt...-folytatta Sensi.
-Hogy? -kérdezte anya.
-Nem tudom. Hallottam egy zajt. Hangos volt. És szörnyu. Gyorsan felkaptuk még az ozet, és siettünk a zaj irányába. És megláttuk apát...-mesélte Sensi. Anya nem is tudott mit csinálni. Most mi legyen?Néztünk egymásra. Odaült anya az ételhez, és elkezdte enni. Látszott rajta, nem érzi jól magát. Aztán Assa is hasonlóan reagált, amikor o evett. Mersiana próbált eros lenni, és nem csüggedni. Nem szabad! Aztán jött Sensi. O is bátor volt, szembenézett apja halálával. Bár látszott, belül mégse bátor. Most én jövök. Egy falat sem akar