2. Rész - 2. oldal
-Tudom, most néztem meg...- feleleem búsan.
Már kora délután lehetett. Dirgó is felébredt. Odamentünk, neki kék lett a szeme, de arra számítottunk. Aztán még Sensi is beválalta. Neki lila lett. Már o is alszik. Drigóval és Dennával emlegyek sétálni.
-Szép az ido.- jegyzi meg Denna.
-Igen. Szép. Túl szép. Ilyent még nem tapasztaltam...- válaszolok tunodve.
-De miért lenne rossz?-kérdezi Dirgó.
-Mert valami nincs rendben.- erosködök.
Tudom, igazam van. A szél is már a medvék illatát viszi, de mindenki tudja, ok késobb ébrednek fel a téli álmukból.
Az erdoben minden olyan csendes. A nap besüt a fák ágai között, és egy kis fény tör be. Misztikus látvány. Egy rétre keveredünk, ahol a hó már elolvadt. A réten egy kis tó, és körülötte a sás és nád. A kacsák köztük bujkáltak. Szép kis zsákmány lenne. Odasettenkedek, és lecsapok... Elharaptam a kacsa nyakát.
-Együk meg!- mondom. Letettem, és elkezdtem feldarabolni. Eszünk, közben magunkba mélyedve gondolkodom.
Elindultunk visszafelé .Már benn voltunk a barlangban, amikor Sensi felébredt. Körbenéz.
-Lila a szemed.- mondja Dirgó.
-Gondoltam...- válaszol közönyösen Sensi.
Deira feszülten körülnéz, és a végén odamegy Sensihez.
-Kérlek, add ide!- szól félénken, ám Sensi nyugodtan odaadja neki. Denna segít feltenni. Deira nyakában tuzvörös lett. Eloször megijed, de aztán lenyugszik. Kezdi nézni komolyan a kristályt, mintha rá lenne valami írva. Érdekesen fog kinézni...
-Ilyen lesz a szemem?- kérdezi csalódottan.
-Nyugi hugi, szép leszel!- hallottam meg valakinek a hangját. Hátranéztem, és ott állt Assa, anya, Mersiana, Dirama, Akra és Neker. Elmentek valahova, de nem tudtam hova. Bejöttek. Mersiana szájában egy bárány volt. Nyami! Már rég nem ettem bárányt.
-Honnan szereztétek?- kérdezem.
-Sokat vándoroltunk, és észrevettünk sok-sok kis hegyet, mindegyiken kis barlanggal. - meséli Dirama.- És az egyikbol bégetést hallottunk. Ott volt egy csomó bárány! De volt ott egy kutya is, azt már nem tudom miért, mert meg volt kötözve. Bementünk a nagy sötétségbe. A bárányok árnyékát is alig láttuk, de anya lecsapott az egyikre , és már hozta is. Olyan nagy csend volt, biztos minden bárány megijedt. Na jó! Visszahoztuk ide, de még a távolból hallottunk egy mérges üvöltést. Nem bárány volt, az tuti!- fejezte be mondanivalóját Dirama. A kicsik már aludtak is, mert már késore járt.
-Kölykök, tessék aludni!- mondja anya. Mi engedelmesen lefekszünk, de én nem alszok.
-Te is, Ness!- hallom anya hangját. A végén valahogy sikerült elaludnom.
Furcsa álmom volt. Azt álmodtam, hogy felébredtem, és hallottam egy hangot. Csak én és Denna, Deira, Dirgó és Sensi hallotta. A hang az erdobol jött. Kedves, és hívogató volt. Bementünk az erdoben, meleg volt, a hó teljesen elolvadt, és a nap már sütött. Az erdo mélyére értünk, ahol megláttunk egy fényt, a teljes sötétségben. És ott állt...
Egy farkas angyal! Szárnya volt, és telejesen fehér.
-Gyertek közelebb, kiválasztottak!- szólít minket. Odamegyünk.
-És mire választottak ki minket?- kérdi Dirgó.
-Arra, hogy megmentsétek a farkas nemzetséget, és az erdo összes többi állatát.- magyarázott a farkas-angyal. Mi értetlenül nézünk.
-Mi??- kérdezzük.
-Jól hallottátok! Ness, tiéd a különleges hallás. Mindent meghallasz, amit csak akarsz, még ha a világ végén történik is az. Denna! A te sas szemed a sasokén is túltesz, olyan éles, hogy még a bolhákat is meglátod! Dirgó, a te szaglásod a világon a legjobb, bekötött szemmel is hazatalálnál a szagok segítségével. Sensi! Te mindent mindenkire rá tudsz beszélni, mint például a bolhát rátudod beszélni, hogy elefánt legyen. És végül Deira. A te képességed a legfonosabb: a 6. érzék. Az intuíció segítségével megérzed a helyes utat, az igazat, a hazugságot, téged nem lehet becsapni. Az idozítéshez is nagyon jó a képességed. Tehát: a képességekkel fölszerelve állítsátok meg a kétlábút, hogy ne pusztítsa el a Földet!- és befejezte a mondani valóját. Eltunt... És vége az álomnak.
<<< 1. oldal