3. Rész - 1. oldal

Január 5. 

Reggel én keltem fel legkorábban. Bár a nap még nem sütött, nem volt hideg az ido. A képességem szerintem igaz. A fülem hegyezem, és koncentrálok. Becsukom a szemem. Semmi szél, de fu suhogását hallom... És mintha az szarvas menne el mellettem. Nem is egy, ketto. És a fák vészjóslóan zörgetik a leveleiket. Hallok még mennydörgést, és az eso hangját is. Aztán egy hangot, ami belehasít a levegobe. És egy... és egy szarvas fájdalmas felnyögését, és valami furcsa neveto hangot. És azt is hallom, amikor az a valami elindul, és közben hadonászik a levegoben. Mi ez? Már mintha látnám a helyzetet, amikor ott, a zuhogó esoben ahol fúj a szél, valami lépked a fák között. És már a fülem látja! Egy kétlábú. És minden olyan homályos lett... És minden eltunt. Jaj, mi lesz, a zsákmányunkkal??
Kinyitom a szemem, és körülnézek. Felhok közelednek, és villámlik. A szél is feltámadt. A nyurga fák ellenállnak, viszont az ágas-bogas fák úgy dolnek el a szélben. Egy elottünk áll. Kicsi, zömök, és a szél majdnem kicsavarja. Recsegés, ropogás és... Bumm! Pont mellém esik a fa, és megremeg a barlang. De nem történik baj, mert... mert... Ott áll a... farkas-angyal. A szárnya megfeszül, a fogával vicsorít, és erolködik. Egy fénysugár száll ki belole. A fénysugarával összetartja a barlangot, és a szelet lecsendesíti, a felhok megállnak, és csend... Odamegyek hozzá és engedelmesen meghajolok. Olyan fényes, beillene tán napnak is... És o visszakacsint. Mintha azt mondta volna, szívesen. Majd megfordul, és még visszanéz búcsúzóul.
-Várj!- kiáltom utána, de o nem vár. Már megy is... Szárnyra kap, és elrepül... És talán nem is lehet hogy látom még valaha. A szél ismét fúj, de ez lágy szello. A fa kidolt fa ágai úgy állnak, mintha egy kis gömb lenne egy lyukkal a közepén. Érdekes. A nap már teljesen fenn ragyog, amikor Deira felébred.
-Ness, te is álmodtál?- kérdezte izgatottan. Bólintottam.- És te a hallás képességét kaptad?- kérdezi még izgatottabban. Bólintok.-És kipróbáltad már?- Bólintok. -És jó?
-Nagyon jó- mosolygok. -Szerinted hogy történt, hogy idekerült ez a fa?- kérdeztem. Próbára teszem. Egy ideig koncentrál, majd rávágja:
-Kidönötte a szél, és majdnem összedolt a barlang, de egy angyal megmentette.- darálta Deira.
-Pont így történt!!- kiáltok.
-Mi?- kérdezi Dirgó még behunyt szemmel. Most ébresztettük fel.
-Álmodtál egy furi álmot?- kérdezem gyorsan.
-Igen...
-És volt benne angyal?
-Igen...
-És te a szaglást kaptad?
-Igen... De ezeket honnan tudod?- kérdezte végül furcsán Dirgó.
-Onnan, hogy mi is azt álmodtuk.- válaszoltunk egyszerre Deirával.
-És Sensi a beszédet kapta...- tette hozzá Sensi.
-Már ébren vagy?- kérdeztem.
-Igen, rég. A Deirával való beszédedet is hallottam. Akkor ébredtem fel, amikor valamit kiáltottál.- magyarázott Sensi.
-Most mirol hablatyoltok?- kérdezte Dirama, aki most ébredt fel.
-Óh, semmi, csak hülyeségek...- kezdte Dirgó, de Sensi félbeszakította.
-Dirama, légy szives ne zaklass minket, mert ez egy hétpecsétes titok, és te neked úgyis dogod van!- kérte Sensi szépen. Összekacsintottunk. De ezt már nem látta Dirama, mert épp másfele figyelt. Patadobogást hallok.
-Egy szarvas az erdoben, a nagy tölgy mellett, de nem, már a fenyok között, és... most meg a réten.
-Mi?- kérdezte Denna. O is most ébredt fel.
-Gyere, keress a szemeddel egy szavast!- szólok neki. Denna bólint magabiztosan. Mellénk áll.
-Valahol a rengetegben keress! Állj! Most lefékezett, csak jár...- folytatnám, de Denna félbeszakít.
-Ott van!- kiállt. Ezzel felébreszti Assát és Nekert.
-Mi van?- kérdezte fáradtan Assa.
-Semmi! Csak megyünk vadászni!- kacsintott Sensi felénk.
-Jó, és mire?- kérdezte Neker.- Szarvasra?- kérdezte.

<<< 2. rész - A különleges szemek - 2. oldal

2. oldal >>>