4. Rész - 1. oldal

Január 6.

Egy újabb nap, újabb hülyékkel... Igen ,ilyen az élet. Na de ez nem minden! Ahogy felkelek, meglátom: esik a hó... Na de ilyet! Azt hittem itt a tavasz erre... Na de ez nem érdekes. Körülnézek, már Axi és Yexi ébren van.
-Sziasztok!- köszönök kedvesen.
-Szia!- köszön vissza Axi. Megböki Yexit.
-Szia!- kiáltja Yexi.
Kinyújtózkodok, majd ismét leülök. Hallok suttogást hallok... Nerre az.
-Ness, ne menj! Ne, ne ,kérlek, szeretlek!- kérlel lágyan. De még alsazik... Ez tényleg belémzúgott?
-Jól vagy?- kérdezem. Nerre kinyitja a szemét.
-Igen,igen, csak... Na, álmodtan.- magyarázkodik. -Hallottad?- nézett rám. Bólintok.
-Mi van? -kérdezi még csukott szemmel Dirgó.
-Óh, csak Nerre sze...- mondtam volna tovább. De Axi meglökött.
-Psszt!- súgta a fülembe. Csak nézek rá.
-Mi van?- kérdez tovább Dirgó.
-Semmi!- kiáltok.
-Á! A hallószervem!- morog Curcus.
-Bocsi!- nézek rá aranyosan.
-Jó... De csak most az egyszer...- motyogja. Még ilyen? És o is kacsint. Ugye nem esett már o is belém? Ilyen hiú azért tán csak nem vagyok... Remélem. Na jó. Látszik, Dennára néz... Aztán átszemlél mindenkit. A kiristályon átlátva megnézi Deirát. Meg késob rátér Urrxira. És átnéz mindenkit.
-Éhes vagyok!- morgom.
-Én is!- szól Dirgó.
-Mi?- kérdezi Curcus.
-Halló, ébren vagy már?!- morgok tovább...
-Ja, jó... én is.
És mindenki éhes.
-Elkaptunk egy szarvast!- kezdi Dirgó.- És megkereshetjük. -kinézett a barlangon. -De... elvesztem így a szagát... Mivel esik a hó.
-Igen, de levadászhatunk egy másikat. De kb. úgyis tudjuk, hogy hol van...-válaszolok. Én is kinézek a bejáraton. A hó mindent beborít. Alig ismerem meg ezt a tájat. -De inkább mégis vadásszunk.-fejezem be a mondanivalómat.
-Igen. De ekkora hóban?- kérdezi Curcus.
-Igen, és még no.. - habozva válaszol Yexi.
-Nyugi, majd én utat török!- vigyorog a kicsi méretu Axi.
-Te?!- nevet Dirgó. Axi morogni kezd. Nehogy lelocsolja!
-Ne, mert megfagy!- magyarázom, és Dirgó szorgosan bólogat. Fél szemmel Nerrét nézem. Érdezem, o most Yexit nézi, aztán meg másokat. Visszafordítom a tekintetem. -És úgyis, kilukad a gyomrom, keltsük fel a többieket, és vadásszunk!- jelentem ki. "Igen!" kiáltják a többiek. Erre Sensi elkezd mocorogni. És Urrxi is. Végre! Urrxi ahogy felébred, a még fekvo Sesnit nézi. Mosolyog. Illenének egymáshoz... wáá, de mit is gondolok? Erre még várni kell. És hopp! Megjelenik az angyal, a semmibol. És mindenki felébred. Durva! És a kristály tetején!! Még ilyet?
-Nincs ido várni, készüljetek fel a kétlábúak eluzésére! Axi, Yexi, Urrix, Curcus, ti gyertek velem. Fersi majd külön kiképzést kap. A többiek meg menjenek a Seff fához. Tudni fogjátok hol van...-magyaráz az angyal, és megjelenik egy másik angyal. O fekete, csak a szárnya fehér, és a hó még a szárnyán van, és a szeme feketén tündököl. Fáradtan leül.
-Fersiért jöttem. Gyere!- szól határozottan. Fersi megszeppenve odamegy. -Nyugi, csak elteleportállak, a Deas fához. -folytatja.
-Mik ezek a fák?- szól közbe Dirgó.
-Itt folyik a tanítás. Deas egy kiválasztott volt, aki már megállította az embereket. Már sok millió éve. És a testvére volt Seff és Fesde. De sajnos a testvérek nem készültek fel,és az egész kozmoszt elpusztították. És azóta a rendszer újra felépült. Minden újra ugyanúgy megy, a történelem megismétli önmagát. Az emberek újra kifejlotek, és úgy látszana, újra megszületik Deas és testvérei, de nem. Deas az égben van, Seffel és Fesdével. Most ti vagytok a kiválasztottak. És egyedül senki sem bírja elpusztítani a kozmoszt. Csak a

<<<3. rész - Az álom valóra válik - 3. oldal

2. oldal >>>