4. Rész - 2. oldal
titeket fenyegetoveszélyt kell elhárítanotok... Az embert! A kétlábú, mi mindent lerombolt, erdoket, hegyeket, vizeket, és a Földet is le akarja rombolni. A romboló vulkánokat építette, ami szennyezi a levego, és felmelegíti a Földet. Ezzel csak azt éri el, hogy a Föld úgy fel fog melegedni, hogy az élolények kipusztulnak a forróság miatt... És akkor vége mindennek! Tehát a ti feladatotok, hogy kiírtsátok ezt az eszetlen fajt, ami a vesztünket okozza! Hogy mivel állítsátok meg? Összefogtok, de vigyázzatok, mert ti is úgy végezhetitek, mint az elso kiválasztottak. Deas a láthatatlansággal van kapcsolatba, Seff az érzékszevekkel és az erovel, Fesde meg az elemek ura. Na, gyere Fersi, személyesen is megfogod ismerni Deast! Jah, és a fákban laknak a szellemeik...-fejezi be a fekete angyal. És már el is tuik Fersivel, mi meg csak pislogunk.
-Na, elemek, gyertek!- kiáltja az egyik angyal, ami teljesen fehér. És ok is eltuntek. Ez eddig ok. De mit csináljunk?
-Seff fa, Seff fa, Seff fa...- gondolkodik Sensi. És elindul becsukott szemmel. -Kövessetek, mi úgyis odatalálunk!- és mentünk utána. Becsukott szemmel. És egyszer csak kinyitom a szemem. Egy fa elott vagyunk, egy óriási fa, aminek a belsejében egy bejárat van. És tele van gyökerekkel, mintha lépcso lenne. Elindul Sensi lefelé, becsukott szemmel. És eltuik a sötétben. Összenézünk, és követjük. A sötétben botorkálunk, majd Sensi kinyitja a szemét, és lilán világít. Dennáé meg sárgán... Nerréé meg narancssárgán, stb... Az enyém biztos zöld. És a fényem megvilágítja az utat. Egy folyosó, valahol a föld alatt. És mindenütt gyökerek... A föld helyett is gyökerek, a teto helyett is, a falak felyett is... Az alagút elágazik, mint egy levél erezete. Van egy foér, és róla indul a többi ér, amibol még sok nyílik. És elképesztohosszú ez a folyosó... Már egy félórája mehetünk, amikor még mindig nincs vége... És a sötétben egyszer csak meggyullad egy láng. Egy szivárványszínu láng, ami úgy ég, mint egy fákja. És a fénye távolodik, mintha menne. Majd eltunik. Még ilyet! Én elkezdek futni, a többiek követnek. A leggyorsabban futok, de a láng eltunt. És itt állunk a vaksötétbe, és csak a szemünk a fény. És a visszaút már olyan messze van... És nem tudunk mit csinálni.
-Most mi lesz?- kérdezi Denna.
-Nem tudom.- felel Nerre. -Ez végtelen hosszú, és a fény eltunt...
-Igen, de csak lehet valami kiút... Nézzünk egy elágazást!- szólalok meg.
-Ne, Ness, elveszünk!- tiltakozik Deira.- De végülis az az érzésem, arra kell mennünk...- néz Deira a távolba.
-Na ne! Én nem megyek tovább, ennek vége nincs! Eltévedünk végleg! Forduljunk vissza!- nyafogok.
-Nem, arra van! Megyünk még, aztán befordulunk jobbra.- magyaráz mérgesen Deira.
-Jó, elmegyünk oda. Aztán mi lesz?- fújom fel magam.
-Azt nem tudom, de arra kell mennünk!!- morog tovább Deira. Csak most jut eszembe, hogy benne lehet bízni. És szerencsére a megérzései nem tévesztik meg. Hát megyünk. És egyszer csak megáll Deira.
-Erre!- szólal meg határozottan. Oké, megyünk az elágazásba. Ajtók nyílnak mindenütt. De Deira határozottan megy elore, és semmi meg nem állítja. Igen, a félelmem elszáll. És már vagy 2 órája megyünk, mindenki fáradt, és leülünk.
-Ez így nem mehet tovább!- kezdi Sensi. -Meg kell találni Seff szellemét, mert különben végünk...
-Erre van!- mondja Deira.
-Igen, de messzire?- kérdezi Nerre.
-Nagyon...- felel Deira csüggedten.
-Nyugi, megtaláljuk!- vigasztalom.
-Igen, és akkor nem lesz semmi baj!- folytatja Denna.
-Jó, kb. egy napig gyalogolunk, amíg odaérünk.- magyaráz Deira.
-De éhesek vagyunk!- nyüszörög Dirgó.
-De ezt ki kell bírni!- zárja le a témát Sensi.
-És ha nem fogjuk?- nyafog tovább Dirgó.
-Olyan nincs, hogy nem fogjuk!- kezd morogni Sensi.- Mert miért választottak ki minket, ha nem vagyunk rá érettek?- kérdezi úgy mintha most megdicsérne minket, hogy elég jók vagyunk arra, hogy kiválasszanak. És igen! Bénákat nem választanának ki!
-Igen, igazad van. Ki kell tartani. -motyogja Dirgó.
-És elindulunk?- kérdezem fáradtan.
-Nem. Ness, pihenünk.- válaszol Sensi. Jó, akkor pihenés. Kb. dél lehet... És ilyenkor szoktunk pihenni. De most nem vagyok álmos. Viszont el nem mehetek,
3. oldal >>>