A kézilabdáról

A kézilabda egy labdajáték, amelyet két 7 tagú csapat (hat mezőnyjátékos és egy kapus) játszik egymás ellen. Az a csapat nyer, amelyik többször tudja az ellenfél kapujába juttatni a rendelkezésre álló játékidő alatt a kézilabdát. Egy kézilabda-mérkőzés két 30 perces félidőből áll, amelyet egy 10 perces szünet választ el. Juniormeccsek esetében ez a játékidő kevesebb.

A kézilabdát általában fedett csarnokban játsszák, de létezik egy másik fajtája is a sportágnak, amelyet a szabadban játszanak. Egyre kedveltebb strandkézilabda nevű változata is. A szivacskézilabdát főleg a fiatal kézilabdázók játsszák, a kézilabdáéhoz hasonló szabályokkal, csak könnyebb labdával, és kisebb játékterületen.


Alapok
Játéktér
A kézilabdát 40×20 méteres, téglalap alakú játékterületen játsszák, amelyhez hozzátartozik még az oldalvonalak mentén 1 méteres, az alapvonal mögött 2 méteres biztonsági sáv.

A két kapu előtt található folyamatos vonallal körülvett részt kapuelőtérnek nevezzük. Ezt a vonalat a kapuktól 6m-re húzzák meg. Ettől a vonaltól 3 m-re található a szaggatott szabaddobási vonal, amelynek minden pontja a kaputól 9, a kapuelőtér-vonaltól 3 méterre van felfestve. A kaputól 7 méterre található a büntetődobás vonala. Ez párhuzamos a gólvonallal. A kapus-határvonal egy 15 cm hosszú, a kapu előtt 4 méterrel van. A középvonal a pályát két egyenlő területű térfélre osztja, a két oldalvonal felezőpontjának összekötésével.



Játékidő
Egy felnőtt mérkőzés rendes játékideje 2×30 perc, 10 perc szünettel. A fiatalabb korosztályú csapatok rövidebb meccseket vívnak: 8-12 év: 2×20 perc, 12-16 év: 2×25 perc.

Bizonyos esetekben, például kupameccseken, a mérkőzés nem végződhet döntetlenre, a meccsnek az egyik fél győzelmével, és a másik vereségével kell végződnie. Ilyenkor ha a rendes játékidő után mégis döntetlenre állnának a csapatok, akkor öt perc szünetet követően 2×5 perc hosszabbítás következik, egy perces félidei szünettel.
Ha ezután is döntetlen az állás, akkor öt perc szünetet követően újabb 2×5 perces ráadás következik, ugyanúgy egy perces szünettel a félidőben. Ha ezután is döntetlen lenne az állás, akkor büntetőlövések következnek. A csapatok ilyenkor 5-5 hétméterest végeznek el felváltva egymás után, majd az nyer aki többet értékesített belőlük.
Előfordulhat azonban, hogy még ekkor is döntetlenre állnak az ellenfelek. Ekkor egyesével felváltva lövik a büntetőket addig, amíg az egyik csapat belövi, a másik pedig nem.
Egyes versenyeken a kiírás rendelkezhet úgy is, hogy a rendes játékidő letelte után egyből hétméteres-dobások következnek, hosszabbítás nincs.


Labda
A kézilabdát bőr, vagy műanyag borítású labdával játszák. Életkortól, és nemtől függően eltérő labdák a játékeszközök:

Labdaméret	Labda tömege	Labda kerülete	Korosztály
1	8-14 év közötti leányok 8-12 év közötti fiúk	50-52 cm	290-330 g
2	14 év feletti nők 12-16 év közötti fiúk	54-56 cm	325-375 g
3	16 év feletti férfiak	58-60 cm	425-475 g

A kézilabdát általában egy úgynevezett wax nevű anyaggal vonják be a játékosok, a jobb tapadás érdekében. Ezáltal válnak kivitelezhetővé az igazán látványos lövések, mint például a pattintott csavart lövés, a cunder.

A felszerelés

A csapat mezőnyjátékosainak egységes öltözéket kell viselniük, amelynek színe, kombinációja és megjelenése az ellenféltől világosan megkülönböztethető legyen.
A kapusként szerepeltetett játékosok öltözékének színe ugyancsak kü­lönbözzön a játékostársak és az ellenfél csapatának (mezőnyjátékosok és kapus) öltözéke színétől (17:3).

A játékosok kötelesek a hátukon legalább 20 cm, a mellükön legalább 10 cm magas 1-20-ig terjedő számot viselni. A számok színe jól megkülönböztethető legyen az öltözék színétől. A csapatkapitányoknak kb. 4 cm széles, a mez színétől élesen eltérő színű karszalagot kell viselniük egyik felső karjukon.

A játékosoknak cipőt kell viselniük. A játékosokat veszélyeztető tárgyak nem viselhetők. Ilyenek pl. fej- és arcvédők, karkötők, karórák, gyűrűk, láncok, fülbevalók, keret és rögzí­tés nélküli szemüvegek, valamint minden más olyan tárgy, amelyek a játékosokat veszélyeztetik. Homlokszalag viselhető, amennyiben puha, rugalmas anyagból készült. Azok a játékosok, akik ezeket az előírásokat nem teljesítik, a szabály­talanság megszüntetéséig nem játszhatnak.

Ha egy játékos vérzik, illetve a teste vagy az öltözéke véres, azonnal és felszólítás nélkül el kell hagynia a játékteret a cserehelynél a vérzés megállítása, a seb letakarása és a vér lemosása (a testéről és a felszerelésről) céljából. Amíg ez nem történik meg, a játékos nem térhet vissza a játéktérre. Azt a játékost, aki ebben a tekintetben nem követi a játékvezető utasításait, sportszerűtlenség miatt büntetni kell).

Sérüléskor a játékvezető engedélyezheti, hogy a játékidő megszakítá­sa után az érintett csapatból két, részvételre jogosult sze­mély a cserehelynél a játéktérre lépjen és a csapat sérült játékosának segítséget nyújtson. Kapu
A két kapu a pályán egymással szemben, a két alapvonal közepén helyezkedik el. Mérete: 2 m magas, és 3 m széles.

Kézilabda-csapat
A csapat 12 játékosból áll. A játéktéren egy időben legfeljebb 7 játékos tartózkodhat. A többi a cserejátékos.
A csapatnak az egész játékfolyamat alatt a játéktéren egy játékost ka­pusként kell szerepeltetni. Az a játékos, akit kapusnak jelöltek, bármikor szerepelhet mezőnyjátékosként.
A mezőnyjátékos ugyancsak bármikor átveheti a kapus feladatkörét (figyelembe véve a 4:4 és 4:7 szabálypontokat. A mérkőzést a csapatnak legalább 5 játékossal kell elkezdeni.
A csapat a játékidő végéig - beleszámítva a meghosszabbításokat is -bármikor kiegészíthető 12 főre. ( Az IHF és a kontinens rendezvényeken a mindenkori szabályzat előírásai érvényesek.)
Ha a mérkőzés folyamán a játéktéren a játékosok száma 5 alá csökken, tovább lehet játszani. A játékvezető belátásán múlik, hogy mikor szakít­ja félbe a mérkőzést (17:13).

Mezőnyjátékosok
A csapat mezőnyjátékosainak egységes öltözéket kell viselniük, amelynek megjelenése az ellenféltől világosan el kell különüljön. A játékosok nem viselhetnek olyan tárgyat magukon, amely veszélyezteti a saját, vagy játékostársai testi épségét.
Ilyenek például a fej- és arcvédők, karkötők, karórák, gyűrűk, láncok, fülbevalók, szemüvegek.

A mezőnyjátékos kézzel, karral, fejjel, törzzsel, combbal és térddel érhet a labdába, a labdát ilyen módszerekkel is csak legfeljebb három másodpercig érintheti. Labdával a kézben maximum 3 lépést lehet megtenni.

Nem szabad a labdát a saját csapat birtokában tartani a támadási akciók felismerhetősége nélkül, illetve kapura lövési kísérlet elmulasztásával. Ez a passzív játék.
A játékvezető, miután felismerte ezt a jelenséget, figyelmeztetésképpen felemeli az egyik kezét, és ha ezután sem változik a támadás intenzitása, nincs kapura lövési kísérlet, akkor a labdát birtokló csapat ellen szabaddobást ítél. Főként ez a szabály teszi ezt a sportágat ilyen gyorssá, és látványossá, nem engedélyezve egyik csapatnak sem, hogy feladja a gólszerzésre irányuló törekvését.

Kapusok
A kapus az egyetlen játékos, amely a saját kapujának előterében korlátlanul mozoghat, akár a labdával is, figyelmen kívül hagyva a mezőnyjátékosokra érvényes lépésszabályt is.
A kapus a kapuelőtérben védekezés céljából bármely testrészével érintheti a labdát. Azonban eközben nem veszélyeztetheti az ellenfelet.

Játékvezetők
A kézilabda-mérkőzést két egyenjogú játékvezető vezeti. A mérkőzéseken a játékosok közül csak a csapatkapitányok szólhatnak hozzájuk. A játékvezetők ellenőrzik a mérkőzés előtt a játéktér, a kapuk és a labdák állapotát, ellenőrzik a csapatok felszerelését, a játékosok öltözékét.

A mérkőzés megkezdésekor az egyik játékvezető, mint mezőny-játékvezető a középvonalnál helyezkedik el, ő a támadó csapat támadási iránya felé néz, míg a másik a védekező csapat mögül, az alapvonalnál figyeli az eseményeket. A két játékvezető szerepe a támadások váltakozásával felcserélődik.


Játék a labdával, passzív játék
Játék a labdával

Engedélyezett :
A labdát szabad kézzel, karral, fejjel, törzzsel, combbal és térddel el­fogni, megállítani, dobni, lökni vagy ütni.

A labdát legfeljebb 3 mp-ig szabad érinteni, akkor is, ha az a talajon van (13:1 a). Az elfogott labdával legfeljebb 3 lépést szabad mozogni. Egy lépésnek tekintjük:
a) ha mindkét lábával a talajon álló játékos az egyik lábát felemeli és ismét visszahelyezi, vagy az egyik lábát egyik helyzetből egy másik­ba mozgatja;
b) ha a játékos a talajt egyik lábával érinti és a labdát elfogja, s ezután a másik lábával megérinti a talajt;
c) ha a játékos egy ugrás után egyik lábával érinti a talajt és utána ugyanazzal a lábával ugrik, vagy a talajt a másik lábával megérinti;
d) ha a játékos egy ugrás után mindkét lábával egyidejűleg érinti a ta­lajt és utána az egyik lábát felemeli és ismét visszahelyezi, vagy az egyik lábát egyik helyzetből egy másikba mozgatja.

Magyarázat:
Ha a láb az egyik helyzetből egy másikba mozog, szabad a másik lábat utánahúzni, ami összesen csak egy lépés.

Szabad a labdát mind helyben, mind futás közben:
a) egyszer a talajra dobni és egy vagy két kézzel ismét elfogni;
b) ismételten egy kézzel a talajra ütni (egykezes labdavezetés) vagy a labdát egy kézzel a talajon ismételten gurítani és azután egy vagy két kézzel ismét elfogni, illetve felvenni.

Mihelyt azonban a labdát egy vagy két kézzel ismét elfogják, legfeljebb 3 lépés, illetve 3 mp után tovább kell játszani. A labda vezetése (talajra dobása vagy ütögetése) csak akkor kezdődik, ha a játékos valamely testrészével megérinti a labdát és azt a talajra irányítja. Ha a labda egy másik játékost, a kapufákat vagy a keresztgerendát érintette, szabad újból vezetni és ismét elfogni.
Szabad a labdát az egyik kézből a másikba átvezetni.
Szabad a labdát térdelve, ülve vagy fekve továbbjátszani.

Nem engedélyezett:
Nem szabad a labdát egynél többször megérinteni anélkül, hogy az közben a talajt, egy másik játékost, a kapufákat vagy a keresztgerendát érintette volna.

A fogáshibák büntetlenül maradnak.
Magyarázat:
Fogáshiba: ha a labda elfogásának vagy megállításának kísérleténél nem sikerül megszerezni (elfogni, birtokba venni) a labdát. A már megszerzett labdát csak egy labdavezetési folyamat után sza­bad ismételten megérinteni (tehát, ha a labda a talajt érintette).

Nem szabad a labdát lábbal vagy lábszárral érinteni kivéve, ha azt az ellenfél dobta a játékosra.
Ha a labda a játéktéren levő játékvezetőt érinti, a játék folytatódik.


Passzív játék
Nem szabad a labdát a saját csapat birtokában tartani a támadási ak­ciók felismerhetősége nélkül, illetve a kapura lövési kísérletek elmulasz­tásával. Ez passzív játék, amiért a játékvezetőnek a labdát birtokló csa­pat ellen szabaddobást kell ítélni. A szabaddobást azon a helyen kell végrehajtani, ahol a labda a játék­megszakításkor volt.

Ha a passzív játékra utaló tendencia felismerhető, a játékvezetőnek figyelmeztető jelzést kell alkalmazni. Ez a labdát birtokló csapatnak alkalmat ad arra, hogy támadásvezetését átállítsa és így a labda elvételét elkerülje. Amennyiben a figyelmeztető jelzés után sem válto­zik a támadási modor, vagy nem lőnek kapura, a labdát birtokló csapat ellen meg kell ítélni a szabaddobást.

Rendkívüli helyzetekben (pl. a tiszta gólhelyzet szándékos kihagyása) a játékvezető előzetes figyelmeztető jelzés nélkül is ítélhet szabaddobást a labdát birtokló csapat ellen.


Az ellenféllel szembeni magatartás normatívái, szabálytalanságok és vétségek

Megengedett
a) a karokat és a kezeket a labda sáncolásához vagy birtoklásához használni,
b) a labdát az ellenféltől nyitott kézzel minden irányból kijátszani,
c) a labda nélküli vagy a labdát birtokló ellenfelet testtel elzárni,
d) elölről, hajlított karokkal az ellenféllel testi kapcsolatot felvenni, őt ellenőrizni és kísérni.

Nem megengedett
a) az ellenfél birtokában levő labdát kiszakítani vagy kiütni,
b) az ellenfelet karral, kézzel vagy lábbal elzárni vagy eltaszítani,
c) az ellenfelet átkarolni, megfogni, lökni, az ellenfélnek rohanni vagy nekiugrani,
d) az ellenfelet más módon (labdával vagy anélkül) szabálytalanul za­varni, akadályozni vagy veszélyeztetni.

Azokért a szabálytalanságokért, amelyek túlnyomórészt vagy kizárólag az ellenféllel szemben és nem a labdáért irányulnak, progresszív büntetést kell alkalmazni. A progresszív büntetés azt jelenti, hogy azokat az ellenféllel szembeni vétségeket, amelyek a labdáért való küzdelemben előforduló szokásos és elfogadható szabálytalanság ismérveit túlhaladják, nem elég csak szabaddobással vagy 7-m-es dobással büntetni.
Mindazokat a szabálytalanságokat, amelyek a progresszív büntetés feltételeit kimerítik, a figyelmeztetéssel kezdve, lépcsőzetesen, mindig erősödő tendenciájú fokozatú személyes büntetéssel kell megtorolni.
A más vétségekkel összefüggő figyelmeztetéseket és időleges kiállításokat ugyancsak figyelembe kell venni a progresszív büntetésnél

Azok a testi és szóbeli kifejezésmódok, amelyek nem egyeztethetők össze a sportszerűség szellemével, sportszerűtlen magatartásnak minősülnek. Ez érvényes a játékosokra és a hivatalos személyekre a játéktéren és azon kívül is. Sportszerűtlen magatartás esetén progresszív büntetést kell alkalmazni.

Azt a játékost, aki az ellenfelet az egészségre veszélyesen megtámadja, kizárással kell büntetni (16:6 c), különösen akkor, ha
a) a dobóhelyzetben levő játékos dobókarját oldalról vagy hátulról megüti vagy visszahúzza;
b) cselekményével az ellenfél fejét vagy nyakát találja el;
c) lábbal, térddel vagy más módon szándékosan az ellenfél testét támadja meg, beleértve a buktatást;
d) futásban vagy ugrásban levő ellenfelet lök vagy úgy támad meg, hogy azáltal elveszíti a teste feletti ellenőrzést;
e) közvetlen szabaddobáskor a kapura dobott labda eltalálja a védőjátékos fejét, illetve büntetődobáskor a kapus fejét azzal a feltétellel, hogy a védőjátékos, illetve a kapus nem végzett helyváltoztatást vagy szélességben nem mozdult el.



Forrás: www.magyar.sport.hu
További hasznos információk >>