| |
|
|
|
|
| |
|
|
|
|
Ezen a túránkon kevés kép készült. Azok is főleg a hepázásról és a sörözésről a völgy bejáratánál lévő parkolóban.
A mászásról: első nap délután a Cukorsüvegre mentünk fel, a "normál" úton, hátulról a nyeregből. Ez az út nem nehéz, ahol esetleg lenne némi nehézség, ott egy falba vert vas lépcsőfok és persze a kiépített standok segítik az előrejutást. A Cukorsüveg tetejéről páratlan kilátásban lehet részünk: a völgyben szálló madár perspektívájából szemlélődhetünk. Körülöttünk hatalmas, fehérlő sziklafalak, s alattunk a fák között csörgezedő patak. Pompás látvány.
Másnap az édesapám által javasolt Sas-gerincet vettük célba. (Annak idején még ő is mászta.) A beszállásig megküzdöttünk a dzsungelszerű aljnövényzettel és a meredek törmeléklejtőkkel. Néha megtaláltuk az ősrégi ösvény nyomait, de volt, hogy teljesen szem elől tévesztettük. Maga a gerinc, ha nem a legalján szállunk be, szép és élvezetes mászást kínál, kezdőknek nagyon ajánlott. Az alsó, inkább falrészen viszont két hossz nehezebb mászással találjuk magunkat szemben, kb. V-ös nehézségben. Összességében II-III-as kitett gerincmászásra számíthatunk 4-5 kötélhosszban. Nem tűnik ilyen hosszúnak, de meglehetősen csalóka és a csúcsig sokat kell mászni. Fent a csúcson elérjük a tanösvényt és szépen lesétálhatunk a faluba.
A parkoló melletti kis büfében a csapolt Zlaty Bazant 16 korcsi, ami meglehetősen drágának számít a szlovákiai árakhoz képest, mi viszont meg voltunk vele elégedve. Főleg Zoli Bácsi, amikor a második nap után leértünk a faluba. Az egy liter víz kicsit kevés lett kettőnknek, főleg, hogy a kezdeti viharfelhők után szikrázó napsütésben találtuk magunkat. Olyannyira szikrázóban, hogy sikerült mindkettőnknek jól leégnie kora délutánra. Sajnos nekem még vezetnem kellett, ezért a csúcsról rádión leszóltam Évának, hogy sürgősen tegye be az üdítőket a patakba hűlni. Zoli Bácsi ekkor már csak a pénztárcájára és a hűs csapolt arany fácánra tudott gondolni. Mikor leértünk, én a maradék erőmmel még elmentem a patakig, és a kétliteres kólának a felét sikerült is egyben lenyomnom. Zoli Bácsit csak elviharozni láttam a büfé irányába. Pár perc múlva mosolyogva fel is tűnt két korsóval a kezében; az egyik már majdnem üres volt.
További képek itt. A képeket egyébként egytől egyig Éva készítette.
