FÁBIÁN ÁGOSTONNÉ (MÁRI
NÉNI) ÓVODÁSOKNAK MONDOTT MESÉI
| 157. A róka és a farkas |
Hol volt, hol nem volt, hetedhétországon túl, még az Óperenciás tengeren is túl, volt egyszer egy róka, és az a róka erőst ravasz volt. Esszetalálkozott a farkassal, azt mondja a farkasnak:
- Hallod-e te, farkas koma, tudok a falu végén egy lakodalmat, menjünk el oda, ott lehet jókat enni.
- Jól van, nem bánom - mondta a farkas.
Elmentek,
bent házban szólott a muzsika, táncoltak az emberek, az asszonyok
sujjogtattak.[1]
A farkas és a
róka kimentek, volt egy kamara, abba volt a sütemény, a bor, a sör, oda
bementek.
Ettek jókat, ittak. A farkasnak olyan kedve kerekedett, hogy még
énekelt is.
- Nyek, kedvem, nyek, nyek, nyek! Nyek, kedvem, nyek!
A róka a sarokba kaparta a lyukat. Azért, ha véletlenül bemegy valaki, ő ki tudjon azon a lyukon ugrani. Azt mondja a farkas:
- Mi csinálsz, róka koma?
- Hát, csak így táncolok.
- Nahát, én még ilyen táncot nem láttam - mondta a farkas.
S a farkas ivott tovább. A róka csak kaparta a lyukat, kaparta a lyukat. Egyszer csak azt mondják az emberek:
- Halljátok-e, itt valahol farkas kell, hogy 1egyen, mert hallottuk, hogy kujjogtat[2]: Hu-hu-hú, nyek kedvem, nyek!
Az emberek kapára, kaszára kerekedtek, és benéztek a kamra ablakán, s hát ott van a farkas és a róka. Kinyították hamar az ajtót, csihi-puhi, a farkast jól elverték, de a róka azon a likon csak kiugrott s elfutott. A farkast jól megverték, s kihanyították[3] az útra. Szegén farkas, fájt minden csontja, úgy megverték az emberek, de a rókának semmi baja se volt. Esszetalálkozott a farkassal, azt mondja a farkasnak :
- Mi van, farkas koma, tégedet is megvertek?
- Meg hát, úgy megvertek... - panaszkodott a farkas. - Tégedet is, róka?
- Engemet is úgy megvertek. (Pedig nem is verték meg, - igaz-e - a rókát?)
Hát azt mondja a róka:
- Gyere, menjünk be az erdőbe farkas koma, nehogy itt megkapjanak az emberek!
- Mennék én, de nem tudok menni.
- Én se tudok - mondta a róka. Csak úgy tudok menni, ha felülhetek a hátodra.
Szegény farkas úgy meg volt verve, s a róka felkucorodott[4] a hátára, pedig az nem is volt megverve, s úgy mentek az erdőbe, s ahogy mentek, a farkas vitte a rókát, a róka elkezdett énekelni:
- Vert viszi veretlent, s a feje is töretlen.
Azt mondja a farkas:
- Mit énekelsz, róka koma?
- Hát csak így pusmogok magamban.
Megint mondta a róka:
- Vert viszi veretlent, s a feje is töretlen.
- Hát hallottam, mit mondtál - mondja a farkas, - azt mondod, hogy engemet jól megvertek, még a fejemet is összetörték, s neked semmit se csináltak.
S levette a rókát a hátáról, s bement a farkas az erdőbe. Ott volt vagy három napig, olyan beteg volt a farkas.
A róka addig olyan ravasz volt. Kifeküdt az útra, …az országútra. S egyszer csak jött egy szekér, ült rajta egy szegény ember. Hajtotta a lovakat, s hátul a hordóba volt sok-sok hal... Vitte a szegény ember eladni a halat. Meglátta a rókát.
- Jaj, itt van az úton egy róka megdögölve! Ezt én hazaviszem, megnyúzom, s jó lesz a feleségemnek a kabátjára prémnek, nekem sapkának. - …s a rókát felhanyította a hordó tetejére, ahol a halak voltak.
Igen, de a róka ugy-e nem volt megdögölve. Hát akkor - gyerekek -, a róka ingben s gagyában[5] volt, bekötötte az inge derekát, és a kebelilbe csak rakta a halakat, csak rakta a halat, s úgy megrakta… - így teli volt púposon.
S akkor leugrott a szekerről.
Egyszer a szegény ember néz vissza, hát volt róka, nincs róka! A róka bement az erdőbe, s ekezdte enni a halat. Odament a farkas lesoványodva, jól megverve, éhes volt.
- Mit eszel, róka koma?
- Mit eszek? Há halat. Nem látod?
- Hol kaptad?
- Úgy fogtam a vízben.
- Hát hol fogtad te azt a sok halat, amikor be van fagyva a víz, jég van?
- Hát odamentem a jégre - hazudta a róka -, s kapartam egy kicsi lyukacskát rea, és azon beledugtam a farkamat, s a halak mind reakapaszkodtak, reagyűltek, és akkor megrántottam a farkamat és lehúztam azt a sok halat.
- Adjál belőle egy kicsit! - könyörgött a farkas.
- Nem adok én! Fogjál, ha halat akarsz enni!
- Akkor gyere, mutasd meg, hogy hol fogtad!
Elvitte a róka a farkast, ahol a legvastagabb volt a jég.
- Na - azt mondja -, most itt kaparjál lyukat!
Kaparta a farkas a lyukat, kaparta a lyukat, s mikor egy kicsi lyukacskát kapart, akkor a farkát beledugta, és leült a jégre a farkas. Azt mondja a róka:
- Mit érzel?
- Érzem, hogy úgy szorítja valami a farkamat.
Igen, mert kapaszkodnak rea a halak. Közben fagyott oda a farka, újra kérdezte:
- Na, most meg mit érzel?
- Úgy szorítják már a halak a farkamat.
Pedig fagyott oda a farka. Újra kérdezte:
- Na, most érzel-e valamit?
- Úgy odaszorították a halak, hogy ki se tudom húzni.
Közben a róka elment, és odamentek az asszonyok, hogy mossanak, - a jeget kivágták -, s azt mondják:
- Itt van egy farkas - s a sujokkal[6] csihi-puhi, jól megverték a szegény farkast. A farkas egyet rántott a farkán, s a farka beleszakadott. A róka jó messze egyet nagyot kacagott:
- Így kell neked, te buta farkas!
S akkor elmentek az erdőbe, s aztán azután nem láttam, nem talákoztam
velük. Még ma es élnek, ha meg nem haltak.
Itt a vége, fuss el véle!
