|
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, az nagyon szeretett vadászni. Egyik nap eltévedett. Bolyongott már három hétig, s nem talált utat. …és akkor azt mondta: - bárcsak valaki kivezetne innét! …vagy ördög – már nem bánom –, akármit, aranyat neki adnék… S ott termett egy kicsi fekete emberke, azt mondta: majd kivezetlek. Azt is mondta: tudd meg, most neked van egy kisbabád, egy királykisasszony. Azt is megmondta az ördög, ha tizennégy éves lesz a királykisasszony, elviszi a pokolba… - s akkor kivezette. Nagy búsan hazament a király, jöttek örömmel a szolgák eleibe. - Jöjjön hamar, király uram, született egy kisbabája! Akkor odament a királykisasszonyhoz. - Miért nem örülsz a kisbabának? - kérdi a királyné. - De hogy örüljek? Tudod, hogy hogy jártam? Három hétig bolyongtam, és akkor egy ördög azt mondta, ha tizennégy éves lesz a kisbabád, elviszi az ördög. - …és ott sírtak ketten. Mikor már bölcsődés, óvodás, majd iskolás lett, s amikor már tizennégy éves lett, eljött a talicskával az ördög. Azt mondta: - Add ide, te király! Akkor megijedtek, s sírtak. Volt egy disznópásztor leány. Azt felöltöztették, s még koronát is tettek a fejébe, s kiengedték. Megfogta az ördög, beleültette a talicskába, vitte, vitte… Akkor pont legeltek a disznók, s azt mondták: - Röf, röf, hova mész disznópásztorleány? Azt mondta az ördög: - Hát nem te vagy a királykisasszon? - Bizony, nem én… Akkor visszafordította, azt mondta: add ide, te király! Volt egy libapásztor leán. Azt felöltöztették, és még koronát is tettek a fejébe, és akkor kiengedték. Megfogta az ördög, beléültette a talicskába, vitte, vitte. De akkor ki voltak engedve a libák. Azt mondták: - Gigá-gigá-gigá! - , …vagy hogy mondják? Akkor meg azt mondták: - Hova méssz te, libapásztorleány? - Megyek a pokolba, - szerbusztok! - Hát nem te vagy a királykisasszony? - kérdi az ördög. - Nem én! Visszafordította, azt mondta: - Add ide, te király, mert felgyújtom a palotát! Akkor megijedtek, felöltöztették a királykisasszonyt, koronát is tettek a fejébe, kiengedték. Beléültette a talicskába, vitte, vitte. Elvitte a pokolba. Annak is volt egy kis gyereke, nem az ő saját fia volt, hanem valahonnan azt is hozta. Nagyon szeretett volna vele játszani Jancsika, mert úgy hívták. S akkor sok dolga volt a királykisasszonnak, nem tudott játszani. Egyik nap, amikor lefeküdt az ördög, mondta Jancsika, hogy: - Szökjünk el! De azt mondta a királykisasszony, hogy: - Majd, ha lefekszik az ördög, akkor. - Hogy fogunk akkor? - A seprünek adok varázs szavakat, mert megtanultam az édesapámtól. Akkor odament a seprühöz, amikor lefeküdt az az ördög, és akkor azt mondta, majd feleljen helyettünk, ha mi elmegyünk. S akkor hamar elszöktek, S akkor már felébredett az ördög. Azt mondta: - Hozzad má a reggelimet! Mondta a seprü, viszi, viszi, csak még fel kell öltözzék. Azután megint várt egy kicsit. Azt mondta: - Meddig hozod azt a tízórait? - Megyek, megyek, csak keresem a papucsomat! Megint várt. Aztán immár megint megunta. Azt mondta: - Hozod? Hozzad már…, hozzad már a reggelimet! Azt mondta: - Mindjárt, csak kimegyek a kútra vizért. Azután még egyszer várt. Hát már megsokallta, felkelt. Néz szanaszét. Nem találja. Odamegy a seprühöz, látja, hogy elszöktek. Azt mondta az inasának: - Üljél fel a seprünyélre, és menjél, burungozzál[1] utánuk! Akkor azt mondta a királykisasszon: - Jancsika, nézzél csak vissza, hogy ég a bal fülem! Jancsika azt mondta: - Baj van, jön az inasa az apukámnak, s akkor azt mondta: - Tudod mit? Belőled lesz egy templom, belőlem meg egy pap. Ott hamar bukfencet vetettek. Akkor a királykisasszonyból lett egy templom, s Jancsikából egy pap, …bement, azt mondta: - Ábelesz-kóbelesz. Akkor az inas odaért, leszállt a seprűről, s azt mondta: - Nem láttál-e erre egy Jancsikát, meg egy királykisasszonyt? Azt mondta: - Ábelesz-kóbelesz, ábelesz-kóbelesz. - Nem azt kérdeztem, hogy ábelesz-kóbelesz, hanem láttál erre egy Jancsikát meg egy királykisasszonyt? Azt mondta: - Ábelesz-kóbelesz. - Ez hülye, s otthagyta. Akkor visszament. Azt mondta az ördög az inasának: - Láttad-e, utolérted-e? - Nem láttam semmit, csak egy templomot, meg egy papot, s örökké az azt mondta: - Hülye volt... - ábelesz-kóbelesz… - Azt mondta? - …azok voltak. Jaj! Utána küldte a másik inasát. A szökevények felültek a szemétlapátra, s akkor azt mondta a királykisasszony: - Úgy ég… - Jancsika - a jobb fülem, nézzél csak hátra! - Baj van, jön a másik inasa az apukámnak. Akkor hamar egy bukfencet vetettek. - Belőled lesz egy búzatábla, belőlem meg egy csősz. Ott leszállt az inas, és azt mondta: - Nem láttál erre egy királykisasszonyt meg egy Jancsikát? Azt mondja: - Hess, verebek, hess! Mind megeszik a búzámat! Hess, verebek, hess! Mind megeszik a búzámat! - Nem azt kérdeztem, hogy hess, verebek, hess, mind megeszik a búzámat… - hanem láttál-e erre Jancsikát, meg egy királykisasszonyt? Azt mondta: - Hess, verebek, hess! Mind megeszik a búzámat! - Ott vagy…, te egy hülye. Visszament az inas, az ördög azt kérdezte: - Láttad-e, utolérted-e? - Én csak egy csőszt láttam, meg egy búzát. Az olyan hülye volt, örökké azt mondta: hess, verebek, hess… - Azok voltak! Azután ő kellett odamenjen. Felült egy vasalóra, s utánuk burungozott. Azt mondta Jancsikának a királykisasszony: - Jaj, úgy ég a nyakacsigám![2] Azt mondja Jancsika: - Baj van, jön az édesapám! - Tudod mit? Belőled lesz egy aranykacsa, belőlem meg egy tó. Hát hamar bukfencet vetettek, és akkor Jancsikából lett a víz, és aranykacsa lett a királykisasszonyból. Akkor azt mondta Jancsika: - Majd amikor téged akar megfogni, leszáll a közepibe. Akkor odaért az ördög, azt mondta: - Tudom, hogy ti vagytok! Akkor kiöltözött a gagyájából[3], csórén[4] beleugrott, és akarta elkapni. Úszott az aranykacsa tovább. Amikor már a tó fenekébe beért, megbotlott ez az ördög, és akkor meghót. Hazamentek, boldogan éltek. Mikor meglátták Jancsikával együtt a királykisasszonyt, úgy örültek. Sírtak örömikbe. Neki adták feleségül a királykisasszonyt, és a király fele hatalmát. … s amikor meghalt az öreg király, akkor ő ült a trónra. Itt a vége, fuss el véle!  [1]
magába fojtja haragját, dühöng [2]
nyakcsigolyám, a tarkóm [3] levetette az alsónadrágját |