Vas Laci

Egyszer vót, hol nem vót, hetedhét országon túl, még az óperenciás tengeren es túl, ott ahol a macskákot dióhijba patkolják, a kéményen leereszkednek, s a nagyküpülőn^[20] bémásztak. Ez ott történt.

Vót egyszer egy király, s annak vót három gyermeke, két leánnya s egy fia. No dehát a leányok… azok leányok vótak, azok szót fogadtak, de a gyermek erőst rossz vót. Annak még az étje^[21] se esett jól, hogy valami rosszat ne csinált vóna.

Hát egyszer jött haza az iskolából, s előtte ment egy öregasszon, egy nagy kasár tojás vót a feje tetejin, - vitte eppen a piacra. Vas Laci hátulról nekiugrott, s fellökte az öregasszont. A tojások mind esszetörtek.

Azt mondja az öregasszon:

-         Jaj, hogy átkozva légy, te Vas Laci! -azt mondja. Mikor hazaméssz, amit a legesleghamarább kiszólsz[22], abba helybe beteljesüljön!

Mit törődött evvel Vas Laci. Fel se fogta, hogy hát mit mondott az öregasszon neki. Hazament, s a táskáját lehanyította a sarokba, amibe vót az irkája. S a leányok laptáztak[23] az udvaron. Odament, s elkapta a laptát, s ő es elkezdte rugódni. A leányok:

-         Add vissza, Laci! Add vissza, Laci!

De Laci nem akarta visszaadni. Odaugrottak a leányok, s jól elnáspángolták[24].

Mérges lett Laci, s azt mondja:

-         Ó, hogy a főd nyelne el, ronda leányok - azt mondja -, hogy én sose tudok tölletek jácodni[25]!

S hát halljátok-e, abba a szempillantásba a főd megnyillott, s a két leán abba helybe eltűnt. Megszeppent Vas Laci, hogy most mit mond az apja. Hol vannak a leányok? Ő biza gondolta magába, hogy ő világgá menyen. Addig menyen, ameddig megkapja[26] a leányokot.

El es indult, ment, ment az erdőn keresztül, réten, főldön, mindenhol, s egyszer csak egy erőst nagy sűrű rengeteg erdőbe béért.

Na meg es ehült, szomjas es vót, mit tudjon csinálni. S ahogy így barangol a vadállatok között, hát lássa, hogy ott van egy nagy kút. Gondolta, hogy most egyet iszok. Belénézett a kútba, s hát az a kút száraz vót. Abba egy csepp víz se vót. Csak egy nagy kötel vót lefelé eresztve.

Gondolta Vas Laci, na én megnézem, hogy ebbe a kútba mi van. Megkapaszkodott a kötelbe, s ereszkedett lefelé. Mikor leért az aljába, hát uram-teremtőm, halljatok csudát, egy olyan szép rétre ért, hogy még olyant életembe nem láttam!

Menyen egy kicsiddég[27], s hát egy gyönyörű szép ezüst rét vót, s ott vót egy huszár, ki vót a lova kötve, s a huszár le vót heveredve, a fűbe pihent. Vas Laci lábujjhegyen odament, s a huszárnak az ódaláról a kardot leódta, s a nyeregbe a ló hátára felpattant, s hajtsad, - oda se neki -, elvágtatott.

Felugrott a huszár:

-         Állj meg, az anyád mindenit, te! …hogy hínak tégedet, add vissza a lovamot!

De Vas Laci vissza se nézett. Ment, ment, vágtatott, s hát ahogy ment, egyszer látja, hogy egy öregasszon rettenetesen sző az osztovátán[28] De ahogy szőtt, ahányat ütött, örökké egy katona kiugrott az osztovátájából. Azt mondja neki:

-         Jaj, öreganyám, hogy kéne nekem ez az osztováta! Hogy kéne nekem, mennyi katonát tudnék én szőni!

Azt mondja neki az öregaszon:

-         Hát, édes fiam, én neked adom ezt az osztovátát, de tudod-e te, hogy nem messze van a hétfejü sárkán? S annak a birodalmába van a fiam. Aki kiszabadítja a hétfejű sárkán körme közül a fiamot, én neki adom ezt az osztovátát. Úgy se vagyok boldog én vele, akármennyi katonám van, úgy se tudják megszabadítani a fiamot.

Jól van. Menyen tovább. Elért egy erőst…, erőst nagy vízhez. Nem vót azon se palló, se híd, csak egy öregember csónakázott. Azt mondja:

-         Hej, jó ember, jőjjön csak ide!

Odamenyen az öregember.

-         Mit akarsz, édes fiam?

-         Vigyen át a vizen ingemet! …mert amind látom, nincsen se híd, se palló.

-         Hát, fiam, én átalviszlek, de a kilencfejű sárkánnak a fogságában van a fiam, s ha megszabadítod, akkor vissza es hozlak, mikor jössz visszafelé. De ha nem szabadítod meg, itt ne es merjél erre jőni, mert úgyse hozlak átal.

Há az öregembernek megígirte, hogy csak vigye átol, mert ő megszabadítja. Átol es vitte az öregember, s ment Laci tovább. Beért a gyémántrétre. Csupa gyémánt vót ott mindenféle, még a fákon a madarak es. Menyen tovább, menyen, s hát egy öregember csak egy tarisnyát kihúzott s béhúzott, kihúzott s béhúzott, s csak tüntek el a madarak, fák s emberek. Menyen közelebb Laci, s hallgassa, hogy mit morog ez az öregember. Azt mondja:

-         Herám tarisnya, puttyom teremtette. Herám tarisnya, puttyom teremtette! - S mind csak ugrottak oda belé.

Azt mondja:

-         Hogy kéne nekem ez a tarisnya! - mondja Vas Laci.

-         Hát, édes fiam - azt mondja -, a tizenkétfejű sárkánnak a fogságába van nekem egy fiam, s ha kiszabadítod, ezt a tarisnyát, én neked adom. Nekem akkor nem kell úgyse.

Annak es megigírte Vas Laci, hogy kiszabadítja. S hát ment es tovább. Ment, ment, amig ment, hát egyszer csak lát egy gyönyörű szép palotát. Az ablakja ki van nyitva, s pont abból az ablakból ki van könyökölve az ő egyik tesvére.

-         Ne jőjj ide, Vas Laci! - azt mondja. Mert az én uram a hétfejű sárkán!

Azt mondja Vas Laci:

-         Itthon van-e?

-         Nincs itthon. Eppen elment, körüljárja a világot.

-         Akkor én bémenyek.

S bé es ment. Azt mondja a testvére:

-         Bújj el akárhova, mert hazajő, s egyből megöl tégedet!

-         Én ide az ajtósorkához bújok - azt mondja. Ha hazajő, tudod mit? …adj neki jól enni, s itasd meg, részegítsd meg! Majd osztán én elbánok vele.

Hát úgy es lett.

Nahát hazajött a hétfejű sárkán, de előbb hazahanyította a buzogányát. Akkora fényesség lett, s akkora nagy zörrenés, hogy az ablak abba a szent helybe bétörött.

-         Nahát - azt mondja a leán -, látod, ez annak a jele, hogy jő.

Azt mondjaVas Laci:

-         Látom.

Nahát haza es jött a sárkán, s a leán minnyá[29] elkezdte simogatni a fejit:

-         Ó, édes uram! – így - úgy mindegyik fejit simogatta, - a hét fejit. Azt mondja:

-         Olyan emberszagot érzek! Nem járt itt senki?

-         Hát dehogy járt! Mit érzessz? Örökké oda vagy valamerre. Biztos csak azt érzed!

Jól van… Vaj öt ágyot egybetojtak[30], vaj kettőn-kettőn vót a két fej, három fej. egyen a lába, lerészegítette, lefeküdt, s osztán akkor minnyá el es aludt, mert erőst el vót fáradva.

Vas Laci es csak erre várt. Amit a huszártól elvett vót kardot, avval csak nyissz, nyissz, mind a hét fejit levágta a sárkánnak.

Azt mondja a leánnak, hogy:

-         Na most jössz velem, vaj maradsz? De - azt mondja - nincs itt véletlenül egy legén bézárva?

-         De biza itt van - azt mondja, s örökké diót adott neki a sárkán, hogy hízzon, mert meg akarta enni.

El es mennek a pincébe, kizárják[31] az ajtót. De olyan kövér vót az a legén, hogy már az ajtón alig fért ki a sok dióbéltől. Kieresztették, s a leán azt mondja:

-         Dehogy maradok én itt ezen a sárkán helyen, hanem van nekem egy varázspálcám.

Egyet suhintottak arra a várra, s lett belőle egy alma, s Vas Laci zsebredugta, s az istállóból kihoztak egy lovat előre, s felült az a kövér legén, s fel a leán, s Vas Laci a saját lovára, s mentek tovább. Hát ahogy mennek, mennek, hát jó két napig biza kellett mennyenek, akkor elérkeztek a másik várba. Hát ott már a zsebkendőit… -a keszkenyőivel akarom mondani -, előre integetett a leán, hogy:

-         Ne jőjjetek ide, ne jőjjetek! - azt mondja -, mert itt van a kilencfejű sárkán, az én uram!

Azt mondja Vas Laci:

-         Itthon van-e?

-         Hát nincs itthon, de most várom eppen, hogy hazajő.

-         Nahát - azt mondja Vas Laci - én nem félek tőle. Ne félj, majd én elintézem!

-         Úgy es lett. Azt mondja annak a kövér legénnek, hogy:

-         Te bújj bé - azt mondja - akármelyik kutyakalibába[32], mert te úgy es félsz, én majd elintézem.

A leánnak azt mondja:

-         Te csak beszélgess a tesvéreddel! Úgy es rég láttátok egymást. Ha hazajő, csak adj neki enni s inni, s majd én a többit elintézem!

Vas Laci e1butt az ajtósarkához, s hát egyszer nagy derenducával[33] jő haza a sárkán, a kilencfejű. Azt mondja a leánnak:

-         Ki járt itt?

-         Hát csak a tesvérem jött el felkeresni.

-         Mit keres itt a tesvéred? El akar csábítani, ugye? – azt mondja –, hogy tőlem elvegyen!

-         Nem azétt jött, – kezdte nyugtatni a sárkánt a leán. Hát csak rég láttuk egyik a mást[34],
–…beszélgessünk egy kicsit. Üljél csak le! Hol jártál? Merre jártál? Hogy minden?

Azt mondja a sárkán:

-         Hú…, sokfelé jártam én! Hallottam, hogy az öcsémet a te tesvéred kivégezte, – Vas Laci. Erre jár valahol a határba.

-         Há lehet… – azt mondja a leán.

Vas Laci csak hallgatkozott az ajtósorkánál. Na a leán elkezdte simogatni a sárkánnak a fejeit, s azt mondja:

-         Melyen szép hajad van! Melyen erős vagy, s hol tartod te az erődöt? … –hát erőst, erőst kécinkedett[35].

Azt mondja:

-         Én megmondom neked, de nehogy eláruld valakinek!

-         Hát dehogy árulom én el – azt mondja a leán.

-         A pincébe van egy hordó, s abba a legerősebb bor van, s ha valaki azt a bort kicsapja[36], akkor az én erőmnek vége – azt mondja a sárkán.

Na jól van, a leán megitatta a sárkánt, megetette, s lefektette. Annak már vaj hét ágyot kellett esszetojni. Nahát akkor kicsit elcsendesedett a sárkán, elszunnyodott. Akkor a leán lement a pincébe, s a hordót biza kidugta[37]. úgy, ahogy az a bor kezdett folyni, kifelé folyni, úgy a sárkánnak ment el az ereje. Na úgy elkételenyedett[38], hogy imá[39] kézzel es csak meg kellett szorítani a torkát, s végzett, nyekk, azt se mondta. Nahát egyből kész vót, meg vót dögölve.

Vas Laci csak odament, s a kardval egy kicsit essze-vissza simogatta, s már nem es élt.

Na azt mondja a leánnak:

-         Van-e itt egy legén?

-         Van biza, bé van zárva.

Kizárják a pincéből, s hát az es olyan kövér vót, hogy alig fért ki a vasajtón. A másik es kiorozkodott[40] a kutyakalibából, így hát mentek tovább. Imá meg vót a két testvér: – a két leán.

Azt mondja, hogy:

-         Itt van egy harmadik vár. Abba a várba es van – azt mondja – egy legén

bézárva, de van egy leán es, egy kirájleán, s azt a tizenkétfejű sárkán őrzi. Egy királynak elrabolta a leányát, s aki kiszabaditja, a király feleségül adja, s az egész királyságát es neki adja.

Nahát úgy es lett. Vas Laci most már annyira nekibátorodott, hogy nem nyugodott abszalut[41]. Mentek az egésszen[42]. Erre es reaüttek – a palotára – egy vesszővel, s lett egy alma. Vas Laci ezt es zsebre dugta, s mindegyik paripát vett magának, s mentek tovább. Hát biza mikor odaértek, már egy hét kellett, olyan messze vót.

Ott nem leskedett a királykisasszon ki az ablakon, tiszta feketével bé vót az egész ablak húzva. Odament Vas Laci, s kicsit megkopogtatta, s hát egy kicsi nyilás azért lett, kileskedett a leán:

-         Ki az – azt mondja –, aki élőlény ide mer jőni?

-         Én vagyok, Vas Laci, megszabadítlak.

-         Jaj, te, te, …elpucolj innet, me minnyá hazajő az uram, a tizenkétfejű sárkán!

-         Nahát, én itt elbántam.a hétfejűvel, a kilencfejűvel, s most már nem félek a tizenkétfejűtől se.

De hallják-e…? – úgy reszketett az a másik két kövér legén félelmibe, ugye mert a sárkán fogságába vótak, s féltek tőlik, hogy már azt se tudták, hogy ejedtikbe mi csináljanak.

Hát Vas Laci biza nem félt. Azt mondja a leánnak:

-         Nezd csak, ha hazajő az urad, valamivel bolondítsd el!

Úgy es lett. Hazajött a tizenkétfejű sárkán. A másik két tesvérje, a leányok, azok elbuttak künn a ház hátához[43]. Ő a másik leánval csak beszélgetett… - a kirájleánval, a házigazda leánval. Azt mondja Vas Laci a sárkánnak, amikor hazajött:

-         No komám, hát hogy vagy?

-         Hát te még komádnak mersz ingem szólítani? Lefejezted az öcséimet, a kilencfejű sárkánt meg a hétfejűt. Na megállj, mert egyből szétharapom a nyakadot! - azt mondja.

-         Küzsdjünk[44] meg! - azt mondja Vas Laci.

Hát a sárkán amig bajlódott a tizenkét fejivel, idevette, s odavette, addig Vas Laci nyisz…, nyisz…, - sorba levágta mind a tizenkét fejit. De úgy hánkolódott a sárkán, hogy még olyant életembe nem láttam. …úgy megejedtem, mikor megláttam, hogy rettenetesen.

Nahát akkor már vége vót ugye a sárkányoknak, s azt mondja Vas Laci:

-         Itt maradsz királyleán, vagy a feleségem leszel?

Azt mondja a kirájleán:

-         Hát biza látom, hogy egy kicsit erős vagy, én inkább a feleséged leszek. Maradjál itt te es, Vas Laci!

-         Nem… - azt mondja: Tudod mit? Erre es üssünk rea egy pácával!

Mert én tartozok valami öregembernek, s öregasszonnak, s meg egy öregembernek, hogya fiaikat hazavigyem. S akkor az apám országába, ott majd ezt az almákra reaütünk a varázspálcával, megint lesz egy palota, s lakjunk ott!

Úgy es lett. Ott es kiszabadították a legént, ott es vót egy fogságba. Reaüttek arra a palotára, s abból es lett egy alma, s immár így vót három. Nahát akkor, ahogy mentek, visszafelé mentek, menegettek, elérték az egyik öregembert, amelyik mondta, hogy herám tarisnya puttyom teremtette. Azt mondja az embernek:

-         Nézze, jóember, meghoztam a fiát! - Jaj az úgy köszönte Vas Lacinak, még a keze-lábát es csókolta.

-         Jól van, édes fiam, itt ez a tarisnya, neked adom. El es vette Vas Laci, zsebretette, s a fiának azt mondja:

-         Itt maradsz, vaj velünk jössz?

Ő azt mondja:

-         Itt maradok, mert öreg édesapám van, s én itt maradok.

Ott maradt az apjával. Jöttek tovább. Megtalálkoztak az öregasszonval. Azt mondja az öregasszon:

-         Ugye meghoztátok a fiamot?

-         Meg biza, öreganyám! Ide az osztovátát!

Az öregasszon oda es adta jó szűvvel az osztovátát, amelyikvel szőtte a katonákot. Azt mondja a legénnek:

-         Itt maradsz, vaj jössz velünk?

-         Hát én itt maradok, ha az egyik testvéred es itt marad velem feleségül.

Azt mondja Vas Laci:

-         Na melyik marad itt a legénvel?

S hát az egyik tesvére ott es maradott. Akkor reaüttek egy almára, s lett ott egy palota, s ott maradtak. Két almával, s a másik leánval, s egy legénvel jöttek tovább.

Jöttek, jövögettek, elértek ahhoz a vízhez, ahol az öregember vót. Az öregember úgy örvendett. Beleültette őköt a csónakjába, átólvitte szépen, átóleveztek. Azt mondja:

-         Édes fiam, hogy mennyit vártalak én tégedet! Öreg napjaimra ugy-e most itt maradsz?

Azt mondja a legén:

-         Hogyne maradnék, édesapám! Itt maradok, de ha Vas Lacinak a tesvére es itt marad. Hát mert ugye megszerették egyik a mást.

-         Maradok én szívemből - azt mondja a leán. Ott es maradott.

Nahát Vas Laci ott es egy almára reaütött, s lett belőle egy palota, s akkor ott maradtak.

Vas Laci az osztovátájával s a herám tarisnya puttyom teremtette tarisnyájával, s egy almával ment tovább, s a királyleánval. Odaértek a kúthoz. Hát mikor odaértek a kúthoz, valaki fentről a kötelet rángatta felfelé, rángatta. Azt mondja Vas Laci:

-         Ki van ott fent?

Hát nem szólott senki se. Azt mondja a leánnak:

-         Jó lesz, ha te mész fel előre, nehogy én menjek előre fel, s akkor valaki ingem ott megöljön, s te egyedül itt maradj, itt, ebbe a kútba. Eridj te előre fel, s akkor felhúzol ingemet es!

Nohát akkor ugy es lett. A leán valahogy a kötelen felkapaszkodott, s hát ahogy felkapaszkodott, egy nagy szakállú törpe csak ellopta a leánt. S Vas Laci odalent maradott, kiabál a leánnak, …s kiabál, várja, hogy húzzák fel, de biza azt nem húzták fel.

Addig, hogy ő téglára lépett, s ide lépett, s fogódzkodott, hogy valahogy még es felment a kútból. S mikor felment, a leánnak sehol nem vót a híre-hamva se.

Hát mi csináljon, nem tudta, hogy hol a leán. Elkezdett az erdőbe bolyongni, de bolyongni, de búsúlt, hogy ő ennyi utat megtett, s mikor már hazaért vóna, akkor ő most leán nélkül kell hazamenjen. Hát ahogy így meneget, - mit tudom én -, lássa, hogy egy helyt[45] el van a föld repedve, s egy nagy szakáll oda be van csiptetve, mert az a hely akkoracska[46] vót, hogy a törpének a helye vót, a hosszú szakállú törpének, s ugye a törpe a leánt es oda békapta, s akkor má nem vót akkora helyik, s a szakálla a törpének kimaradott.

Na ezt biza Vas Laci meglátta. Nahát odament, kicsit a lábával azt a sziklát elkezdte tologatni arrább-arrább, s a kezire tekerte azt a szakállt, s húzta kifelé.

S egyszer, ahogy húzza kifelé, hát jött az ő szereteje es, a királylány:

-         Az anyád mindenit! - azt mondja a törpének. Hát te vitted el? Ezért szenvedtem én annyit!? Na gyere csak ide!

Megfogta a törpét, s elment az erdőbe kicsit beljebbecske[47], s keresett egy olyan fát, ahol nagy hasadék vót, s oda a szakállát bécsiptette.

-         Itt maradjál örökre! - azt mondja.

Eleget rugódott[48] a törpe, de Vas Laci nem eresztette el. Visszament, s megfogta a szereteit, a királyleánt, s elvitte haza. Megmutatta az édesapjának, s elmondta, hogy hol járt, s a tesvérei es élnek.

S az apja rettentően örült. Egyből reaíratta az egész királyságát. S Vas Laci az almára reaütött, s lett belőle egy szép nagy palota, s a feleségivel oda béhúzódtak, ott laktak. :Egy jó darabig békességben éltek. S egyszer csak egy nagy-nagy háború lett. Ugye Vas Laci király vót, s neki el kellett menni a háborúba. Hát bíza sok ellenség jött Vas Lacíval szembe, sok katonaságra vót szükség. De Vas Lacinak ott vót az osztovátája, kiállította a harcmező széjire[49], s elkezdte csak szőni-szőni a katonákot. Ahányat ütött, minden odalról két-két katona ugrott ki. Úgy megszaporodtak a katonái, hogy már azt se tudta, hogy mit adjon ennik. Főzte az üstbe a málét, főzte biza, de nem győzött annyit főzni, mert erőst sok katona vót. Na de a másik oldalról jött az ellenség, de evvel se vót baj, mert Vas Lacinak vót a tarisnyája. Két fára kiakasztotta, s megparancsolta, hogy herám tarisnya puttyom teremtette, s az ellenség csak ugrott belé, s a fenekin ugrott ki, ugrott belé, s a fenekin halva ugrott ki. Há rettenetes sok ellenséget megnyuvasztott[50] ez a tarisnya. Addig, hogy olyan hamar legyőzte, hogy hires vitéz lett belőle.

Nahát hazament aztán, s békességbe éltek a kedves feleségivel, amíg meg nem hótak.

Úgy láttam, mint most, tiszta igaz vót.