1974. December. 15. én Születtem Moszkva egyik külvárosi kórházában.
Apám Адам Нечаев / Adam Nyecsajev / a moszkvai Авангард Банк Elnöke volt 25 éven át.
Anyám Мария Нечаев / Marija Nyecsajev / a moszkvai Медицина ОАО sebészeti főorvosa volt.
Testvérem Иван Нечаев / Ivan Nyecsajev / ismert orosz bankár, aki apám után az Авангард Банк elnöke lett.
Gyerekkorom: Iskolás pályafutásomat 1978. Szeptemberében kezdtem és 1990-ben fejeztem be a középiskola elvégzésével.
Az iskolás évek alatt sok mindent megtanultam. A Legfontosabb szabályt, Általános 8. –ában sikerült megismernem: Ne Bízz Senkiben! Ez a történet úgy kezdődött, hogy jó barátommal elhatároztuk, hogy szerzünk” egy kis Whisky –t a sarki kocsmából. Ő ebbe persze belement, és megígérte, hogy nem mond semmit a rendőröknek, ha véletlen valamelyik buzi feltol. Nos, ezzel idáig nem volt semmi baj, de mikor arra került a sor, hogy foglalja le a csapost, míg én hátulról bemegyek, és töltök egy üveggel. Viszont mikor bementem, a csapos ott várt egy szépséges sodrófával (konyha is volt, nem csak söröző) és szépen a tudtomra adta, hogy nem kéne szórakozni vele (áú). Ezt mind a drága haver becsületszavának köszönhetem, kit jól meg is fogtam, miután emelni bírtam a kezemet.
Középiskolában, szintén előjött ez a szabály. Végzős voltam, és az érettségire készültem éppen, mikor haver (nem az előző) adott egy fülest (jelképesen), hogy ismerőse le tudja súgni a felvételit. Erről azt kell tudni, hogy akkor nem vették olyan szigorúan máshol, na de itt. Minden jól alakult, tanultam hál isten eleget, mert volt egy sanda gyanúm, hogy balul fog elsülni a dolog. Hát kb. megjósoltam. Ahogy az első mondatot lesúgta volna a csávó, fölénk állt egy ilyen Amcsi néger kétajtós szekrény és úgy tarkón baszott mindkettőnket, hogy húsz percig csillagokat láttunk repdesni. Végül kibeszéltem magam, így hagyta folytatni a dolgozatot. A gyerek meg egy ideig (aki ajánlotta a súgót) nem nagyon mozdult ki az ágyából. […]
Iskola Után:Ekkor kezdődött el az izgalmasabbik fele az életemnek. 1991-ben Amerikába utaztam egy kis "karriert" kiépíteni. Itt 2 év után sikeresen összetűzésbe kerültem a Texas Megyei Sheriffel. A Történet két hónappal az után kezdődött, hogy kiutaztam pénzt keresni. Belekeveredtem egy fegyverkereskedő hálózatba, ami eleinte nem is hangzott nagyon rosszul, mivel elég szép pénzeket tudtunk leakasztani. A gondok akkor készültek, mikor egy kék ((gyengébbek kedvéért: rendőr)) téglaként beépült hozzánk. Ő egy évig szó szerint kinyalta a "főnökség" seggét. Így elég messzire elnyúlt a keze. Mikor erre rájöttünk, (már minthogy zsaru) a haverokkal otthagytuk az ipart, de a mocsok megkeresett minket és majdnem leültetett. Az volt a szerencsénk, hogy a sheriffnél volt egy magasabb rangú haverom, aki megmentett minket a bekasztlizás alól. Mivel Texasból húzni kellett 1993-ban New York államba költöztünk. Itt egy helyi Rap bandával spannoltunk le, így a haverral egész jól tudunk rappelni. 1995-ben megismertem egy csodaszép lányt, akit 1996-ban feleségül vette, és aki miatt feladtam Rapper karrierem. 1997-ben visszaköltöztünk Moszkvába. Na, itt rengeteg minden történt. [...][/color]
Bátyám pillanatképe: Bátyámat kirúgták a bankból, miután 900 milliárd Rubelt sikkasztott el 5 év alatt.
2000-ben visszaköltöztünk Amerikába, immár hárman. Én, a feleségem és az Ifjabbik Jaroszlav. New York külső területén vettünk egy gyönyörű szép családi házat. Itt éldegéltünk kilenc évig, míg a feleségem meg nem csalt. [...]
FBI Ügyek:Ez alatt az idő alatt, rengeteg minden történt. Elég sok helyen megfordultam, és találkoztam jó, rossz emberekkel is egyaránt. Komolyabb balhéim nem voltak fiam miatt, mert nem szerettem volna, hogy ő is az én pályámat kövesse. A Rendőrségi Karrierem úgy kezdődött, hogy fogtam egy piti tolvajt, az egyik kedvenc” boltomban. Éppen ki akarta volna rabolni, de hát én ugyebár jobb kondícióban voltam, mint ő, így ő a rövidebbet húzta. Ebben idáig semmi rossz nincs. Az ürgét bevittem a helyi rendőrségre. Na, itt kezdődtek a bajok. A rendőrfőnök kiszemelt magának, mint rendőr. Magához hivatott, és elkezdett haverkodni. Olyan szinten rám szállt, hogy majdnem tudatomon kívül íratta velem alá a papírt, mi kimondja, hogy köteles vagyok az államot szolgálni, mint FBI Ügynök. Ezt kissé nehezen fogadtam, mivel egy két éves tanfolyamot kellett végigülnöm, de mára meg lett az eredménye. Miután megvolt a két éves iroda, végre kivittek a szabadba. Első bevetésemen majdnem ott hagytam a fogam. Egy Orosz leszámolásba csöppentünk, ahol kis híján seggbelőttek. Nem volt valami kellemes kezdés. Az utána következő bevetésekkel, már jobb kapcsolatban voltam. Életem egyik legunalmasabb hete, egy Edisoni bevetés volt. Annyit kell tudni róla, hogy adott egy házszám, és addig ott kell dekkolni, míg a tulaj haza nem ér. A hatodik napon megérkezett a drágalátós személy. Innentől kezdett érdekessé válni küldetésünk. Mint utólag kiderült, a fickó nem csak drogdíler, hanem profi fegyverkereskedő is, és a házában egy fél századra elegendő fegyver volt. Ez már kevésbé izgatott minket, menekültünk, ahogy csak tudtunk, mikor kitette az ablakon a rakétavetőt. Az ügyet egy F16 –os zárta le.. Ekkor Ismerkedtem Meg mostani egyik legjobb haverommal, Antonnal. Vele egy kocsmában szűrtem össze a levet, de hamar egy hangsúlyra tértem vele (nem vertem agyon). A későbbiekben kiderült, hogy neki is voltak kisebb (nagyobb) ügyei a Zsarukkal szemben, ezeket próbálgattam elsimítgatni, hogy megkaphassa az állását, amire annyira vát. Rendőrségi életem azonban hamar rossz útra tért, miután kaptam egy új társat, ki kicsit korrupt volt. Vele elég jól összeszűrtem a levet és 5 éven át mellette voltam. Annyit róla, hogy droggal kereskedett, mivel a Drogos osztályon a Főnök volt a legjobb spanja, így könnyen tudott lenyúlni cuccot, majd a lét felezték. 2011 –ben nekem is sikerült egy nagyobb ügybe belekeveredni. Időközben elváltam feleségemtől, aki magával vitte Fiamat is. Így Szinglin, többet mertem, mert nem volt senkim, kit féltenem kellene. Az ügy úgy nézett, ki, hogy a csávó szerzett 1 kg –t a frissen lefoglalt drogból. Az volt a szerencsénk, hogy pont mi kaptuk el a kamionost, és még mielőtt kiértek volna a többiek, haver addigra zsebre tette. Szerencsénkre ez volt Amerika addigi legnagyobb Kábítószer fogása, amiért persze mi semmit nem kaptunk, így könnyen el lehetett sikkasztani azt az 1 kg –ot. Elővigyázatosságból, nem bíztam meg teljesen a csávóban, így inkább óvatos voltam. Az óvatosságom meg is hozta a gyümölcsét, társamat, amint kilépett pénzzel teli bőröndökkel, letartóztatták. Én a kocsiban várakoztam, így megmenekültem. Mivel fel akart nyomni, jobbnak láttam, ha elhagyom a várost. Most Las Venturas –ba. A Zsarus korszakom itt véget ért, de rengeteg tapasztalattal távoztam az FBI -tól. Jelenleg az előbb említett Las Venturas –ban éldegélek, és próbálom keresgélni hozzám hasonló niggerek társaságát, Antonnal egy utcában lakunk, máig is a legjobb haverok vagyunk. A Tervünk pedig, lassacskán eléri a végkifejletét, ha meglesznek hozzá a kellő tűrőképességgel rendelkező gengszterek.[…]
