Vito Falcone - A krónika

[Constantin]

Vito Falcone krónikája - avagy egy tisztességtudó polgár

A születés
Vito Falcone 1980. szeptember 13-án látta meg a napvilágot egy szép olasz városban, Milánóban. A születés napja egy hirtelen fájdalommal kezdődött, amelyet a szülők nehezen megpróbáltak lekezelni. Esős, zord idő volt akkor, előbb érkezett a tél időszaka. A családapa és az anya sem rendelkezett saját járművel, ezért taxival közelítették meg a kórházat. Az orvosok készenlétben várták a családot, hiszen koraszülésről volt szó. Szerencsére a kis Falcone szerencsésen megszületett, a szellemi és a testi hátrányokat elkerülve. A család nagyon örült a fiúgyermeknek, akit a nagypapa után Vitonak nevezték el.


A kórház, ahol Vito született.

A gyermekkor - Az első évek a társaságban, óvoda
Vito három hét múlva hagyta el a kórház intézményét. Először lépett be a családi ház küszöbén, ahol az akkor síró nagymama ugrott az édesanya elé, aki a kezében tartotta Vitot. A családapa, Mario Falcone autószereléssel foglalkozott, az édesanya pedig otthon maradt a gyermeket nevelni. Vito sohasem volt egyedül, valaki mindig vigyázott rá. Egészen három éves koráig nem volt társaságban, de most eljött az idő. A kis Vitonak óvodába kellett mennie. Nem tétováztak, a helyi óvoda intézménye lett a szerencsés, ahová beíratták a kis Falconet. Eleinte Vito félénk volt, és félt a társaitól, de aztán egy idő után barátok lettek, és együtt kezdtek játszani. A közösség gyökeresen megváltoztatta Vito tulajdonságait, tehát bátor és magabiztos lett. Sokat játszottak kisautókkal, eljátszották, hogy versenyeznek, és sokat futkároztak. Vito figyelmét felkeltették az autók, ezért az édesapjával ha volt ideje rendszeresen bejárt a műhelybe nézelődni. Az óvoda nem hozott rossz társaságot, magatartási problémák nem voltak a gyermekkel.

A gyermekkor - Az általános iskola
Befejezvén az óvodát, elérkezett az idő az iskolaválasztáshoz. Ugyan Vito még nem értett ezekhez a dolgokhoz, megpróbálta befolyásolni a szülők döntését. Azonban nem választottak különösebb iskolát, egy "sima" általános iskolát választották. Az első osztály a kisfiúnak nem volt túl könnyű, hiszen az osztálytársainak a nagy része magasabb szintű óvodából érkezett, így a tanulmányi szintjük is magasabb volt. Vito szerencsével felzárkózott, és tartotta az ottani szintet. Második osztályban felvette az egyik világnyelvet, az angolt, amely számára nem volt túl nehéz. Újabb tantárgyak érkeztek a nyelvi tantárgy mellett. A betűk megismerése után belekezdtek a fogalmazás írásba, az olvasás továbbfejlesztésébe, és a részletesebb matematikába. Vito a második osztályt jeles osztályzattal fejezte be. A harmadik osztály beköszöntése egyben a "sport éve" volt. Vito elkezdett focizni az iskolai csapatban, hiszen betöltötte a szükséges életkort. A szülők mindenben mellett álltak, nem akadályozták meg a döntését. Úgy gondolták, hogy nem az a nevelés, hogy a gyermeknek megmondják, hogy mit csináljon, hanem az, hogy a gyermek közli a gondolatát, és a szülő eldönti, hogy megfelel-e vagy sem. Vitot amolyan "egyenrangú partnerként" kezelték. Vito sport képességei ugyan nem szálltak a fellegekbe, de nagy erőfeszítéssel vihette valamire. Elkezdte a futball mellett a kondizást is. A szülők ezt már nem igazán támogatták, hiszen szerintük korán elkezdte az erősítést a gyermek. A negyedik osztály az alsó tagozat végét jelentette, tehát eljött a búcsúzás ideje az eddigi tanároktól és az oktatóktól. Jó érdemjeggyel zárta Vito az alsó tagozatos tanulmányait. A felső tagozatot ugyanabban az intézményben kezdte el, csak másik épületben. Új osztályfőnök, tanárok és tantárgyak. Érkeztek új diákok emellett az osztályban. Roma származásúak voltak, ezért nem igazán kedvelték őket a közösségben. Az egyik délután Vito békésen ballagott haza, amikor megszólították őt a roma osztálytársai és a barátaik. Vito megállt, és visszakérdezett, hogy mi az. A romák nem vették jó szemre a "visszapofázást", és elkezdték lökdösni. Vito felrúgta az egyiket lendületből, és kialakult az éles verekedés. Vito vereséket szenvedett, hiszen rengetegen voltak ellene. Nagyon megverték, egy ideig el is ájult. Sötétben ért haza Vito szégyenkezve, hiszen nem akarta, hogy ezt meglássák a szülei. Azonban az édesapja, Mario ezt észrevette, és felment Vito után a szobába. Kifaggatta, és sikerrel járt. Megbeszélték, hogy másnap reggel ketten mennek be az iskolába azzal a céllal, hogy békét kötnek a verekedés résztvevőivel. Vito félt a reggeltől, de az is elérkezett. Amikor beléptek az osztályba, már mindenki odabent volt. Az családapa kihívta a romákat a folyosóra, hogy beszéljenek. A békekötést nem igazán fogadták el a romák, sőt, leköpték az apát. Itt szakadt el a kötél. Mario, Vito apja megfogta a romákat és berepítette őket az osztályba, és utánuk ordított, hogy "büdös cigányok!". A családapa egy szó nélkül rohant ki az iskolából. Vito bement az osztályba, és elkezdődött a tanítás. Csodával határos módon nem verték meg, sőt beszélgettek is vele. Vito ezt gyanúsnak vélte, és úgy rohant haza. Az érzése nem volt hiába. Úgy értesül, hogy az apja életveszélyes állapotban fekszik a kórházban, mert megverték az utcán. A családapa két nap múlva elhunyt. Ekkor Vito megfogadta, hogy a romákon bosszút fog állni, és akár az élete árán is megöli azokat, akik elvették tőle az apját. Az anya és Vito nagy gyászban folytatták ez életüket. Egy év múlva Vito nagyjából feldolgozta a történteket, amikor eszébe jutott, hogy mi is történt. Amikor hazament, azt látta, hogy az apja műhelyét nézegették az érdeklődők, amikor odaszaladt az édesanyjához, hogy ne adja el a műhelyt. Az anya ellenkedett. Vito ezután megfenyegette az édesanyját, hogyha eladja a műhelyt, akkor elmegy világgá. Ez megtörte a családanyát, és elküldte az érdeklődőket. Vito úgy gondolta ekkor, hogy van valami jó is az életben. A hetedik osztály érkeztével Vito már kész legény volt, teste is jóval erősebb lett. Kerülte, és kerüli is a romákat. Nyolcadik osztály végére Vito teljesen feldolgozta az apja halálát. Jeles érdemjeggyel zárta a tanulmányait az általános iskolában.


Az általános iskola.

A gyermekkor - A középiskola
Vito elhatározta, hogy rendőrként tanul tovább. Ezért a Római Rendészeti Középiskolát választották Vito következő iskolájának. Itt nem verekedett, és nem is viselkedett kétségesen. Komoly fizikai és lelki kiképzésen vettek részt a társaival. Kollégiumban lakott, egy szobában négyen voltak. A szobatársaival nagy haverságba kerültek. Együtt edzettek, és együtt barangoltak az iskolában. Vito nagyon megerősödött, és elsajátította a rendőrségi munka alapjait. Járőrnek tanult, és úgy gondolta, hogy ez az elhatározás végleges. Fegyverkezelési képességei és nőttek, de csekély szinten, hiszen nem adtak sokszor a kezükbe fegyvert. Vito határozott lett, komoly, és erős emberré vált. Kitűnő eredményekkel végezte el az intézményi tanulmányait, ezért ki is tüntették. Nagy tiszteletben tartották, hiszen nemzetközi versenyekben is képviselte az iskolát.


A középiskola bejárata.

A nagybetűs Felnőttkor
Vito betöltötte a 18. életévét, ezzel letéve a jogosítványát B kategóriában. Vito a rendészeti főiskolára ment tovább, ahol nagy vagyonokkal támogatta az édesanya a mára már felnőtt Vitot. Vito Falcone, egy tisztességes polgár érkezett a főiskolára. Ugyan úgy kollégiumban élt, de itt már csak ketten voltak egy szobában, akik egyben járőrtársak is lettek. Itt már élesen járőröztették őket az utcán, fegyverengedélyt szereztek, sokat lövöldöztek, de természetesen céltáblákra. Megtanulták a letartóztatás és az igazoltatás folyamatát, menetét. Beavatták őket a rendőrség életébe, és elhelyezték őket a helyi rendőr főkapitányságra próbaidőre. Vito és a társa átment a próbaidőn, ezzel megszerezve a rendőrségi végzettséget. Ezzel jogosultságot szereztek ahhoz, hogy jelentkezhessenek bármely rendőrségre járőrnek. Vito Falcone rendőrré vált, ezzel a vágya beteljesülve. "Na most aztán nagy bosszú lesz ez a cigányoknak!", gondolta magában Vito. Utoljára érkezett haza Milánóba Vito, ahol elbúcsúzott a nagyanyjától és az édesanyjától, valamint a szeretett műhelytől, ahol megtanult autós szerelni.


A rendőrség címere.

Az úti cél választás és az út
Vito sokat gondolkozott, hogy hova is kellene menni. Ekkor döntött Amerika mellett, hiszen rendelkezett felsőfokú angol nyelvvizsgával. A jelenlegi vagyonát összepakolta, és elindult a reptérre. Előre vett jeggyel érkezett, ezért nem voltak fennakadások. Felszállt a repülőgépre, és elindult a nagy utazás. Vito össz-vissz 12 órát utazott, amíg elérkezett Las Vegas repülőterére. Felhívta a családját, hogy épségben megérkezett. Taxit hívott, és kibérelt egy ideiglenes szobát a hotelben. Jelenleg munkát keres, és ismerkedik a környékkel.


Amikor Vito belépett Las Vegasba a reptéren.

Extra történetek, információk:

A Falcone család
A Falcone család eredetileg Szicília szigetéről származik. Az a mondás járta, hogy a maffia családjának leszármazottai, ez nem biztos. A családi biznisz mindig is az autószerelés volt. Vito nagyapja a háborúban vesztette életét, akit szintén Vito Falcone néven ismertek. Hivatásos katona volt, a gyalogos egységekben szolgált. Vito nagyanja, Marie Falcone nyugdíjas, 83 éves öregasszony. Egészséges mint a makk. Vito édesanyja, Katie Falcone jegyző munkával foglalkozik. A városháza alkalmazottja.


Az ősi Falcone család címere.

---------------------------------------------------------------------------------

Adatlap:

A teljes név: Vito Falcone
Életkor: 32 év
Származás: olasz
Jogosítvány: B kategória
Végzettség: Rendészeti végzettség mint járőr.

----------------------------------------------------------------------------------

Külső jellemzés:

Vito utcai ruhákban jár, de ünnepélyekre öltönyt ölt magára. Tiszta, ápolt, rendszeresen tisztálkodik. Menő, lenyírt a haja, nem igénytelen. Izmos, erős testalkatú, enyhén elhízott, ez nem válik hátrányára. Márkás cipőkben jár, mint a Nike, Adidas.


Vito öltözéke utcai stílusban.


Vito öltözéke ünnepélyeken, jeles eseményeken.

Vito nem szereti a romákat, rühelli őket. Tisztességes polgár, nem szemetel, szereti a rendet és tiszteli a hazáját. Az erőszakot nem kedveli, de ha szükséges nem hátrál. Nem fél semmiféle állattól, csak ha szembe van vele egy nagy ragadozó. Menőzik, ez az egyik legrosszabb tulajdonsága. Emiatt sokszor verekedésbe keveredik.

[GeGe]

Köszönjük a beküldött munkát! A történeted hétfőn lesz elbírálva.