
Felkészülés a 2010-es Kinizsi 100-ra
Óczal így látta
2010. február 28. (Héreg, Temető - Tata, Tóvároskert; 40km)Teljesítési idő: 7 óra
Ezen a túrán még velünk jött Robág Tanbá is, sajnálatos módon azonban kivált a csapatból..
Korán indultunk ki a buszhoz, Robág felvett, mert ő kocsival volt. Gálon aztán felszállt a Reckeb is, már a buszon kezdtük a sok ostobaságot, rengeteg káromkodás meg röhögés...mindenki friss volt még. Nagyjából 7kor értük el a héregi temetőt, ahol tulajdonképpen egy bejárat volt az erdőbe. A kék jelzést követve kezdtünk haladni, érzelgősen hangzik, de az első pár lépésnél belül megéreztem valamit: azt hogy igen, elkezdtük :)
Az első cél a héregi szabadidőközpont volt, a Kinizsi 100-as útvonala tulajdonképpen onnan csatlakozott be, mi egy kis kitérővel kezdtünk. Emelkedővel indult az út, és már az első pár száz méter után elkezdtem fújtatni, valamint éreztem, hogy húzódik a vádlim. Be is partam, hogy ha ez már most jelentkezik, nem fogom kibírni még a felét se! De aztán elértünk az emelkedő tetejére és a lihegés, meg a húzódó érzés is alábbhagyott :) Hosszú és egyenes szakaszon haladtunk, míg végül elértük a héregi szabadidőközpontot. Ekkor már semmi gondom nem volt, bemelegedtem. Innen már a K100 útvonalán mentünk egy igen combos emelkedőn. A vádlimmal itt semmi gáz nem volt, az új túrabakancsom nélkül most már el se mennék sehova :)Még a hegytető felérése előtt megcsúsztam egy jégdarabon és ugyan nem estem el, csak leraktam a kezemet, viszont a bordám így is eléggé begyűrődött. Ez alapvetően nem lenne baj, csak az edzőtermi edzések után volt/van egy makacs sérülésem ezen a területen és hát bepartam annyira fájt :D A hegytetőn egy gyors kaja (nekem puffasztott rizs és földimogyoró) és a vértestolnai műút volt a következő fő cél. Ez egy elég lightos szakasz, tudtunk menni mint a rakéta, néha futottam. Egy tisztásra kiérve (pontosan nem tudom minden állomás nevét) Robág tanbá elkezdte fájlalni a bal bokáját :( Ez nagyon hátráltatta őt. Nekem ekkor a bal kisujjamon nőtt egy vízhólyag de nem zavart különösebben a haladásban. Nagyjából 10 km-nél járhattunk, némi ostobaság és folytattuk utunkat :) Vértestolnáig egészen nyugodtan telt az idő, sokat beszélgettünk és nem is törtük össze magunkat, mégiscsak az első túránk volt :) Itt következett egy újabb kajálás, ami nálam vizet, földimogyorót és protein boost-ot (fehérjecsoki) jelentett. Megjegyzem, hogy a kaját egy kicsit alulméreteztem (2 protein boost csoki, 1 adag isotec sportital, 1 zacskó földimogyoró, 1 zacskó pufirizs), most vasárnapra jobban raktározok! Annyit még itt megjegyeznék, hogy: "Neee köpködd!..." <-- Abacs a Reckeb tanbá elkezdett fulladozni e kedves történetem hallatára :)) (Ezdegelem :D)
A következő szakasz volt a kedvencem: vértestolna-koldusszállás! Végig egyenes vagy enyhén lejtő szakasz kb 8 kilométeren. Sokszor és sok sportoló beszél a holtpontról, ami előbb-utóbb eléri őket. Nos ezen a szakaszon nálam ennek a gyökeres ellentéte volt: a CSÚCSPONT :))) Itt éreztem magam a legjobban, tudtam is menni mint a meszes :) Ezt a szakaszt a tervezett legjobb idő alatt teljesítettük.
A komolyabb megmérettetés csak ezután következett: koldusszállás - baji vadászház
Ellőttem a második protein boostot is, némi földimogyoró, aztán rajtra készen álltam. Többiek is elvégezték ügyes-bajos dolgaikat, Robág tanbának egyre inkább fájt a lába, de hősiesen folytatta! Reckeb tanbának ismerős volt ez a terep, tudta hogy mi vár ránk. Én ugyan nem jártam még itt eddig, de lélekben felkészültem: kevesebb káromkodás és "Chong Li"-zás :))
Robág igencsak lemaradva de azért jött mögöttünk, mi pedig egymást bíztattuk a szerpentinen, ugyanúgy mint amikor az edzőteremben vagyunk ("tovább!", "gyerünk bazdmeg!!!").
Ennek meg is lett az eredménye: az emelkedő ellenére is egy jó 5 km/h-ás átlagot mentünk ezen a szakaszon. Még a baji vadászház előtt megálltunk inni egy isotec-et, Reckeb is úgy érezte lement a cukra így hát testvériesen megosztottam vele az én dupla adagomat :) A vadászháznál aztán mindenkinek volt nyűgje: Robág a lábát fájlalta, Reckeb álmos lett (kb 3 órát aludt), nekem pedig nem volt semmi kedvem felállni a fatuskóról, amit széknek használtam :)Fura de nem a lábammal akadt gond, hanem a nyakammal és a vállammal. Számomra továbbra is rejtély mi okozza ezek fájdalmát, a legvalószínübb, hogy beáll a hosszú időn keresztül ugyanolyan tartás miatt.
De csak folytattuk és ekkor már síri csöndben de azért sétáltunk. Aztán mikor elértük a baji víkendházakat, ismét mindenkinek eleredt a nyelve. Bajon találtunk egy nyomós kutat, aminek a vize aztán annyira nem is esett jól mint vártuk, mert vadhideg volt :D Végül nagy nehezen (némi helyi informálódás után) elértük a tóvároskert vasúti megállót. Legnagyobb szerencsénkre alig 40 percet kellett csak várni a következő vonatra, ami elhozott Tatabányára :))
Itthon egyáltalán nem éreztem különösebb fáradtságot, ez bizony nehézségek nélkül megvolt!
Valamit azért tanultam ebből a túrából:
-Több kaját kell vinni
-Deréknál le kell fogatni a táskámat, hogy futáskor ne dobáljam <-- ehhez már kaptam is egy kötelet Reckebtől
-Időnként meg kell forgatni a fejemet és karkörzést kell végeznem, hogy ne álljanak be a felső végtagjaim és a nyakam
-Ki kell próbálni a két zoknis megoldást, hátha az az 1 vízhólyag sem jön elő.
Óczal
| 1 | 26 Mar 2010 - 09:22| Csordásné Loj Mónika (momika81@hotmail.com ) |
| |
| Ez nagyon tetszik!Olvasni is nagyon jó,hát még átélni milyen lehetett!:-)))Sok sikert,kitartást!!! | |||
| 2 | 12 Mar 2010 - 20:48| Oczal (yangsze@freemail.hu ) |
| |
| Chong li - Chong li!!! | |||