OLASZORSZÁG
Fekvése, határai
MENÜ:
Olaszország a Földközi-tenger középso medencéjébe nyúló, csizma alakú félszigeten, az Appennin-félszigeten, két nagy szigeten, Szicílián és Szardínián terül el, valamint sok kisebb sziget tartozik hozzá. A Földközi-tenger különbözo beltengerei és peremtengerei veszik körül: az Adriai-tenger (keletrol), a Tirrén-tenger (nyugatról), a Jón-tenger (délrol) és a Ligur-tenger (észak-nyugatról). Az ország északi határvonalát az Alpok vonulatai adják. Északon Franciaországgal, Svájccal, Ausztriával és Szlovéniával határos. Olaszország területén enklávéként fekszik a Vatikán pápai állam és San Marino, a világ legrégibb köztársasága.
Domborzat
Olaszország domborzati szempontból a következo nagytájakra osztható:
Az Alpok: Olaszországban két részbol áll:
A Nyugat-Alpok láncai a francia határnál kezdodnek. Ennek legmagasabb csúcsai az olasz-francia és az olasz-svájci határ szélén sorakoznak, mint a Monte Bianco (franciául Mont Blanc, 4807 m), a Cervino (svájci Matterhorn, 4478 m) és a Monte Rosa (4633 m). A hegyláncok között hágók biztosítják évszázadok óta a közlekedést.
A Kelet-Alpok legszebb vonulatai mészko és dolomit alkotta hegyláncok. Mesés szépségu a Dolomitok lánca, amelynek legmagasabb pontja a Marmolada (3342 m). Az Alpok déli lábánál a jégkorszaki gleccserek végmorénái mögött gleccsertavak fekszenek, mint a Garda-tó, a Lago Maggiore, a Comói-tó vagy a Luganói-tó.
A Pó-alföld: harmad- és negyedidoszaki tengeri, tavi, folyóvízi feltöltéssel alakult ki. Délnyugati oldalán széles síkságok, medencék jöttek létre. Itália legtermékenyebb, gondosan megmuvelt területe, egyúttal az ország éléstára.
Az Appenninek: A Nyugat-Alpok folytatásának tekintheto az Itálián kb. 1000 km hosszan végighúzódó hegyvonulat. A hegység a Pó folyó alföldjét délrol szegélyezi, majd észak-déli irányban halad végig a félszigeten. Nyugatról és keletrol dombságok kapcsolódnak hozzá, vagy közvetlenül a tenger határolja. Az Appenninek a legfiatalabb gyurthegység Európában, a földtörténeti harmadidoszak végén, a negyedidoszak elején keletkezett. Az óidei kristályos kozetek csak színezoelemként jelennek meg a hegység fo tömegét adó jórészt harmadidoszaki üledékes kozetek között (flis, mészko, homokko). Az Appenninek legmagasabb csúcsa az Abruzzókban magasodó Gran Sasso d’Italia (2914 m). Az Appenninek területén jelentos vulkanizmus zajlott a pleisztocén és holocén idoszakában. A vulkánok egy része még ma is aktív, mit például a Vezúv, az Etna és a Stromboli.
Szigetek (földrajzi csoportosítás szerint) :
Szicília (olaszul Sicilia): a Földközi-tenger legnagyobb szigete, valamint Olaszország közigazgatásilag legkiterjedtebb régiója. Területe 25 700 km2.
Szardínia (olaszul Sardegna): kiterjedését tekintve a Földközi-tenger második legnagyobb szigete. Olaszország, Spanyolország és Tunézia között, Korzika szigetétol délre fekszik. Olaszország régiója, különleges autonómiával felruházott terület.
A Toszkán szigetvilág (olaszul Arcipelago Toscano)
A Tirrén-tenger szigetei
Az Adriai-tenger szigetei
A Ligur-tenger szigetei
A Jón-tenger szigetei
A tavi szigetek
A Velencei-lagúna szigetei: Murano, Burano, Torcello, Grado.
Vízrajza
Folyói Olaszország számos kis folyóval rendelkezik. Leghosszabb folyói a Pó (652 km) és az Adige (410 km). A Pó Torinótól az Adriai-tengerig hajózható. Az itáliai folyók többsége sekély, a nyári hónapokban medrük teljesen kiszárad, ezért hajózásra vagy ipari célokra nem alkalmasak. Az Appennini-félsziget leghosszabb folyói az Arno (241 km) és a Tevere (az egykori Tiberis). Tavai Olaszország legnagyobb tavai az Alpok lábánál fekszenek, mint a Garda-tó (Lago di Garda), a Lago Maggiore és a Comói-tó (Lago di Como). A tavak csoportosítása elhelyezkedésük szerint: Alpesi és eloalpesi tavai: Lago d'Orta, Lago Maggiore, Lago di Endine, Comói-tó (Lago di Como), Luganói-tó (Lago di Lugano), Iseói-tó (Lago d'Iseo), Lago d'Idro, Garda-tó (Lago di Garda) Központi tavak: Trasimeno-tó (Lago Trasimeno), Bolsenai-tó (Lago di Bolsena), Lago di Vico, Lago di Bracciano, Lago Albano, Lago di Nemi, Lago di Massaciuccoli, Lago di Martignano A tengerpartokhoz közel fekvo tavak: Avernói-tó, Fusaro-tó, Lucrinói-tó, Miseno, Patria A Sila tavai: Ampollino, Arvo, Cecita (vagy Mucone) Lagúnák és partmenti tavak: Gradói-lagúna (Laguna di Grado), Maranói-lagúna (Laguna di Marano), Velencei-lagúna (Laguna di Venezia), Valli di Comacchio, Lesina-tó, Varano-tó, Mar Piccolo di Taranto, Mar Grande di Taranto, Laguna di Sabaudia, Laguna di Orbetello, Stagno di Cagliari, Stagno di Marceddi, Stagno di Santa Giusta, Stagno di Cabras.
Geológia:
Olaszország aktív vulkánjai: Az Etna: aktív vulkán Szícília keleti partján. Az 1190 km˛-es területen fekvo hegy 3320 méteres magasságával Európa legnagyobb vulkánja. Az Etna két város, Messina és Catania közelében, a Simeto és az Alcantara folyók között fekszik a Riviera dei Ciclopinak nevezett vidéken. Magassága a kitörések során állandóan változik. A Vezúv: az európai kontinens egyetlen muködo vulkánja Olaszország Campania régiójában, Nápolytól 9 km-rel keletre. Ismertségét elsosorban a i.sz. 79-es kitörésének köszönheti, amelynek eredményeként hamuja és lávája eltemette Pompeii, Herculaneum, Oplontis és Stabiae római településeket. Azóta számtalanszor kitört (utoljára 1944-ben). Napjaink egyik legveszélyesebb tuzhányójaként tartják számon, mivel közvetlen közelében több mint 3 millióan laknak. A Stromboli: A Vulcano: Európában Olaszország a vulkánkitörések és földrengések földje: a 20. században olasz földön mintegy 100 nagyobb ereju rengést regisztráltak. A legpusztítóbb földrengések az elmúlt idoszakban a következo területeken zajlottak le: 1908. december 28.: Messinai földrengés, Reggio Calabria és Messina térségében, a Mercalli-skálán X-es erosségu. 1915. január 13.: Avezzanói földrengés, a Mercalli-skálán XI-es erosségu. 1929. április 10.: Bolognai földrengés, a Mercalli-skálán VI-VII-es erosségu. 1932: Abruzzo 1968. január 14-15.: Belicei földrengés 1976. május 6.: Friuli földrengés, a Mercalli-skálán X-es erosségu, a Richter-skálán 6,4 - es erosségu. 1980. november 23.: Irpiniai földrengés, a Mercalli-skálán IX-es erosségu, a Richter-skálán 7-es erosségu. 1990. december 13.: Santa Luciai földrengés, a Mercalli-skálán VIII-IX-es erosségu, a Richter-skálán 5,1-es erosségu. 1997. szeptember 26.: Umbria-Marchei földrengés, a két régióban, a Mercalli-skálán IX-X-es erosségu, a Richter-skálán 5,8-as erosségu. 2002. október 30. illetve november 2.: Molisei földrengés, San Giuliano de Puglia térségében, a Mercalli-skálán VIII-as erosségu, a Richter-skálán 5,8-as erosségu.
Éghajlata
Igazi mediterrán éghajlatot csak délen találunk: a nyár igen meleg és száraz, a tél enyhe, a csapadék rendszertelen, hó csak ritkán hull. Az Alpok vidéke télen-nyáron alacsony homérsékletu, boséges a csapadék. Az Appeninek belso, magasabb vidékeinek éghajlata jellemzoen hegyvidéki, nagyon hideg a tél. A Pó-síkságon száraz kontinentális ido uralkodik, a tél hideg és ködös, a nyár fullasztóan meleg, a csapadék eloszlása egyenletes. Az Adria partján közepes csapadék, eros ÉK-i szél (bóra) jellemzo. A Liguri- és Tirrén-tenger partján enyhe az éghajlat a hegyek miatt.