Firenze Nápoly Róma

 

Pompei

A mai Pompei városa elődjének árnyékában alakult ki. A Római Birodalom egyik leggazdagabb városát Kr. u. 79-ben a Vezúv kitöréséből származó vulkáni hamu és lapilli teljesen betemette és a környéket lakhatatlanná tette az elkövetkező évszázadokra. Csak a 3-4. században kezdett ismét benépesülni. A kora középkor során a Vezúv további kitörései, a barbár valamint szaracén támadások és a sorozatos malária járványok nem kedveztek fejlődésének. A település első temploma, a San Salvatore di Valle, a 11. században épült a Sarno folyó partján, az egykori római település helyétől nem messze. A templom körül kis település alakult ki, amelynek első hivatalos írásos emléke 1511-ből származik: egy pápai bulla a nolai püspökséghez tartozó plébániaként említi a települést. A területet az évszázadok során számos nemesi család birtokolta. Egy 1662-ből származó plébánosi jelentésből tudni, hogy elnéptelenedett az áradó Sarno folyó miatt. 1740-ben a San Salvatore di Valle-templomot áthelyezték egy kilométerrel távolabb a folyótól, a mai Pompei központjába. Új temploma a Vergine del Rosario 1876 és 1891 között épült fel. A település 1928-ban vált önálló községgé.

Pompeji ókori római romváros Nápoly közelében, Campania olasz tartományban. Ókori neve eredetileg Pompei, majd a latin korszakban Pompeii. A város a Vezúv lábánál, lávatalapzaton épült. Valószínűleg az oszkok alapították. Gazdasági és politikai fejlődését jelentősen befolyásolták a Nápolyi-öbölben megtelepülő görögök. A görög művészet hatása néhány templom, helyiség díszítésében és részben magán a várost körülvevő falon is felismerhető. Rövid ideig az etruszkok is birtokolták, majd a szamniszok. Pompeji részt vett a campaniai városok Róma elleni szövetségében, ennek következtében Kr. e. 89-ben Sulla csapatai megostromolták. Noha szövetségesei segítettek az ostromnak ellenállni, a város Kr. e. 80-ban behódolt Rómának. Ezt követően Colonia Cornelia Veneria Pompeianorum név alatt római kolónia lett. A Vezúv kitörése pusztította el 79-ben. Hatalmas hamu- és lapillitömeg lepte be a várost, teljesen eltemetve azt.
Pompeji első megtalálása teljesen véletlenszerű volt. A 16. században a Sarno-folyó szabályozási munkálatai során bukkantak rá az első falmaradványokra. 1748. április 6-án kezdték meg hivatalosan az ásatásokat Rocque Joaquín de Alcubierre spanyol mérnökvezetésével, akinek nevéhez fűződik Herculaneum 1738-as felfedezése is. A rövidesen híressé vált lelőhely kiemelt szerephez jutott az újkori európai kultúra fejlődésében. Napjainkban Olaszország egyik kiemelt turisztikai célpontja, a Világörökség része.