Tudományos önéletrajz

Gyulai Ferenc 1955-ben született Debrecenben. Középiskoláit a helyi Tóth Árpád Gimnázium biológia-kémia tagozatán végezte, 1973-ban érettségizett. A keszthelyi Agrártudományi Egyetem agrárkémia szakán folytatott tanulmányok befejezéseként 1979-ben agrárkémikus mérnöki oklevelet szerzett. 1986-ban a veszprémi Vegyipari Egyetemen és a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen folytatott posztgraduális tanulmányok végeztével környezetvédelmi szakmérnöki oklevelet kapott. 1986-ban a keszthelyi Agrártudományi Egyetemen egyetemi doktori címet nyert. 1988-90 között a Baseli Egyetemen államközi csereösztöndíjjal posztdoktori tanulmányokat folytatott az archaeobotanika tárgykörében. 1994-ben lett a biológiai tudomány kandidátusa, megkapta a PhD fokozatot is. 2003-ban habilitált a Szent István Egyetemen. 2005-ben nyerte el MTA doktora címet. Oktatási tevékenységet 1992-től folytat. Előbb az ELTE Régészettudományi Intézetében, majd 2000-től a Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezetvédelmi Karán. 2004-től óraadóként a Pécsi Tudományegyetem Ókortudományi Tanszékén is dolgozik. 2002-től a Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar Keszthely címzetes egyetemi docense.

Az egyetem elvégzését követő tartalékos katonai szolgálata után előbb a Pannon Innovációs Iroda Keszthely irodavezető helyettese volt, majd 1983-88 között a keszthelyi Balatoni Múzeumban természettudományos muzeológusként dolgozott. 1988-90 között a Bázeli Egyetemen posztdoktori tanulmányokat folytatott. 1990-92 között a budapesti Magyar Mezőgazdasági Múzeumban archaeobotanikusként volt alkalmazásban, majd 1992-98-ig az MTA Régészeti Intézetében tudományos főmunkatársi beosztásban. A tápiószelei Agrobotanikai Intézetében 1999-től dolgozik. A Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezetvédelmi Kar Környezetgazdálkodási Intézet Földhasználati és Tájgazdálkodási Tanszékén 2000-től mint részfoglalkozású, majd 2005-től főfoglalkozású egyetemi docensi beosztásban dolgozik.

1983-tól folytat archaeobotanikai kutatásokat. Kutatási témaköre a régészeti ásatásokból származó mag- és termésleletek feldolgozása, az élelmiszer- és italmaradványok analitikai vizsgálata, továbbá műszeres és képelemző vizsgálatok szubfosszilis növényi maradványok meghatározására, metrikus feldolgozására és statisztikai elemzésére. Archaeobotanikai tevékenysége Európára, Ázsiára és Amerikára, mégis elsősorban a Kárpát-medencére, a neolitikumtól az újkorig terjed ki. Mind ez ideig 140 hazai és 10 külföldi ásatás növényi leletanyagát dolgozta fel.

1988-90 között államközi csereösztöndij keretében tanulmányokat folytatott a svájci Bázeli Egyetem Növénytani Intézetében, 1994-ben a British Association for Central and Eastern Europe támogatásával részt vett a londoni Régészeti Intézetben tartott "Identification of Fibres" c. tanfolyamon, 1996-ban az MTA ösztöndíjával moszkvai Régészeti Intézet gyűjteményében található archaeobotanikai leleteket tanulmányozta, 1997-98-ban a Milánói Egyetem és a veronai Természettudományi Múzeum meghívásárára részt vett Castellaro bronzkori település növényleleteinek feldolgozásában, 1997-2001 között az USA National Science Foundation és az MTA közös ösztöndíjával három alkalommal összesen fél évet töltött Raleighban, az Észak-Karolinai Állami Egyetemen, számítógépes maghatározó atlasz létrehozásával kapcsolatos munkák elvégzése céljából.

Tanulmányutakon kereste fel Nagy-Britannia, Ausztria, Csehszlovákia, Franciaország, Németország, Olaszország, Oroszország, Svájc, USA archaeobotanikai kutatást folytató intézeteit.

Németül felső fokon, angolul közép fokon, de mindkét nyelven előadóképes szinten, oroszul alap fokon beszél.

Tagja a Veszprémi Akadémiai Bizottság Archaeometriai Munkabizottságának, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum környezeti-régészeti munkacsoportjának alapítója, az Interdiszciplináris Analitikai Műszerközpont alapítója és volt vezetője, alapítója és volt elnöke az Archeocomp Multidiszciplináris Régészeti Egyesületnek, az International Work-Group for Palaeoethnobotany, az European Association of Archaeologists és a Society of the American Ethnobiology nemzetközi szervezeteknek, az újrainduló Agrobotanika periodika szerkesztője.

Számos pályázat (OTKA, FÖK, Környezetvédelmi Alap, Világbank, NSF-MTA, Earthwatch) nyertese, kilenc hazai és három nemzetközi projekt szakmai vezetője volt.

1991-2000 között az ELTE Régészetudományi Intézetében oktatta az általa bevezetett "Archaeobotanika" c. tárgyat. Ez később a "Termesztett növények a régészeti korokban", "Táplálkozás a régészeti korokban", "A gabonatermesztés kezdetei", "Növénytermesztéstörténeti kísérleti régészet" c., ugyancsak általa kezdeményezett tárgyakkal egészült ki. 1991-1997 között nyolc egyetemi és főiskolai hallgató (ELTE BTK, Janus Pannonius Tudományegyetem, Közgazdaságtudományi Egyetem, Közép Európai Egyetem, Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőtúri Főiskolai Kar) szakdolgozatának témavezetője volt. Speciális kollégiumi előadásokat tartott a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola régész-technikus szakán, a svájci Bázeli Egyetemen és a Brigham Young University Provo, Utah posztgraduális képzése keretében. Két kandidátusi disszertáció oppenense. A budapesti Central European University-n tutori tevékenysége mellett gyakorlati foglalkozásokat is vezetett.

1993-ban részt vett az Apáczai Csere János alapítvány történeti-ökológiai felső- és posztgraduális oktatási tantervének kidolgozásában. A Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karán 2000-től docensi beosztásban oktatja a "Történeti agrobiodiverzitás", "Archaeobotanika", "Táplálkozás a történeti korokban", "A mezőgazdasági kultúrtáj létrejötte és változása", "A magyarság növénytermesztési kultúrájának kezdetei" és a "Kárpát-medencei termesztett növények kultúrhistóriája" c. általa bevezetett, kollokviummal záródó tárgyakat. A felkészülést jegyzetek megírásával segíti.

Mind ez ideig 3 könyve, 6 egyetemi jegyzete, 35 könyvfejezete és könyvrészlete, 34 folyóiratban megjelent tudományos cikke, konferenciakötetben 27 teljes terjedelemben, 39 kivonatos formájában megjelent tanulmánya és 26 ismeretterjesztő cikke jelent meg, a nyomdában lévőket leszámítva. Két kiadvány szerkesztése fűződik a nevéhez. 75 hazai és 36 külföldi konferencián tartott előadást. Kilenc olyan időszakos és hét állandó kiállítás rendezésében vett részt, amelyek a növénytermesztés történetével, ill. a növényi sokféleséggel kapcsolatosak. Egy nemzetközi és hat tudományos konferencia szervezője volt. Mindamellett tudománynépszerűsítő tevékenységet is folytat, ismeretterjesztő előadásokat tart és a médiaműsorokban is részt vesz. 1997-ben Biohistóriai Telep néven a magyarság őshonos növényeiből növénytermesztéstörténeti bemutatókertet hozott létre Szarvasgedén.

1987-ben az "Állati maradványok Fonyód-Bélatelep Árpád-kori településéről" c. tanulmánya 2. helyezést ért el az MTA Pécsi Akadémiai Bizottság pályázatán. 1997-ben a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium Természetvédelmi Hivatala a "Nem védett területek természeti értékeinek feltárása" c. pályázaton Kultúrtörténet kategóriában kiemelt I. díjban részesítette. 1999-ben a Henry Ford European Conservation Award oklevéllel ismerte el a szarvasgedei Biohistóriai Telepen a kulturális és természeti értékek megőrzésében kifejtett munkáját. 1998-ban megkapta a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat.