 |
|
Olvasótörténet |
|||||
Az Olvasó rövid történeteMúlt nélkül nincs jelen – tartja a mondás, melynek érvényességét jól illusztrálja Ózd intézményekhez kötődő kulturális életének alakulása. Ha meg akarjuk ismerni és érteni a jelenlegi viszonyokat, valamint a jövőre vonatkozó elképzeléseket, vissza kell nyúlnunk a gyökerekhez, egészen a XIX. század utolsó évtizedeihez. Az akkori településen 1884-ben alakult meg az Olvasó Egylet, amely hosszú évtizedeken keresztül biztosította a közkönyvtári szolgáltatást, az alkotó művelődési közösségek működését, a lakosság művelődési lehetőségeit. 1895-ben már működött a gyári fúvós zenekar, 1896-ban kezdte próbáit a színjátszó csoport, 1897-ben alakult meg a mai is működő dalárda. 1912-ben adták át a községben az első mozit. Az itt élőknek rendszeres és biztos kereseti lehetőséget nyújtott a gyár, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. Az Rt. a gyári tisztségviselőknek Kaszinót épített, de a gyári munkásokról sem feledkezett meg. 1923-24-ben épült meg az Olvasó Egylet ma is impozáns háza, mely még ma is az akkori, megépített formájában áll. Az Olvasó Egylet Székháza – a Rimaművek költségén – ünnepélyes keretek között 1924. október 19-én került megnyitásra, mely igen jelentős eseménynek számított a település akkori életében. Az épület vidéki viszonylatban hatalmas méretével – Nagyságát figyelembe véve a hazai színházak között a
hatodik helyen állt. A színpadnyílás A második világháború után a részvénytársaság aVasasSzakszervezetnekadta át az épület tulajdonjogát és az ott lévő összes ingóvagyonát. Az intézmény aLiszt FerencMűvelődési Központ(LFMK) nevetkapta, s hamarosan pezsgő kulturális élet bontakozott ki az épületben. (A helyiekmind a mai napigOlvasónéven emlegetik a házat.) A régi, nagy hagyományokkal rendelkező együttesek mellett újabb és újabb csoportok, szakkörök alakultak. Az ekkoriban alakult Kohász Táncegyüttes, az Ózdi Szimfonikus Zenekar, a képzőművészeti kör, a balett csoport országos hírnévre tett szert hamarosan. 1967-ben új fejezet kezdődött a város kulturális életében. Országosan is példaértékű volt az Ózdi Népművelési Intézmények (ÓNI) életre hívása, melynek lényege a szellemi és az anyagi erőforrások koncentrálása volt. A város művelődési házait, könyvtárait az Ózdi Kohászati Üzemek (ÓKÜ) Szakszervezeti Bizottsága működtette a Városi Tanács támogatásával. Az intézmények fenntartásához később a város 12 másik üzeme, vállalata is csatlakozott. A szakmai munkát 25 fős társadalmi vezetőség felügyelte, segítette. Az „ózdi modell” 1984. december 31-ig működött. Akkor a város és az ÓKÜ vezetése miatti ellentétek, a csökkenő gyári támogatás, valamint a kohászat kezdődő leépülése miatt az addigi egységes szervezet felbomlott. A Liszt Ferenc Művelődési Központ gazdája a gyár és a szakszervezet lett, míg a város többi művelődési intézményét, házát a város üzemeltette tovább. Így került a Városi Tanács tulajdonába a Kun Béla Művelődési Központ, az Ady Endre Művelődési Ház, a peremterületeken lévő művelődési termek (Uraj, Susa, Bánszállás, Center) és az újonnan megalakult Városi Könyvtár. Az ÓNI felbomlása után vitatható módon osztották el az addig közösen végzett tevékenységeket, csoportokat a LFMK a kohászati dolgozókhoz kötődő művelődési formákat vitte tovább (fúvós zenekar, táncegyüttes, képzőművészeti kör), a többi intézmény pedig a lakótelepekhez, a lakosság igényeihez orientálódott. Fenntartásában működött a Vegyeskar, a Gyermekkórus, a Lajos Árpád Honismereti Kör, s ellátta a térségben a hálózati-módszertani feladatokat. 1987. szeptember 1-vel új színfolt jelent meg a város közművelődési palettáján, ekkor adták át a Brassói Úti Általános Művelődési Központot, melyben egy általános iskola, egy középiskola, s a közművelődési egység kapott helyet. A rendszerváltozás az intézmények életében jelentős
változást hozott. A kohászati és a bányászati monokultúra visszafejlődésével, a
korábbi, erőltetett iparosítás negatív utóhatásainak következtében Ózd
történetének legnagyobb krízisét élte át. Az LFMK saját hatáskörében jelentős létszámcsökkentéssel (14 fő elbocsátása) szervezeti változást hajtott végre. 1991. január 1-jével új szervezeti egységként megalakult az Ózdi Olvasó Egyesület. Működését szakszervezeti támogatásból, pályázatokból biztosította. Jelenetős anyagi és erkölcsi támogatást nyújtott az egyesület részére a város önkormányzata. Az Ózdi Olvasó Egyesület, mint civil szervezet a folyamatos működéshez szükséges finanszírozás hiányában 1999. január 31-én feloszlással megszűnt. Az egyesület az összes ingó vagyonát felélte, csak egy lepusztult, teljesen üres házat hagyott maga után. Az épület a Kincstári Vagyoni Igazgatóság kezelésébe került. A város által üzemeltetett művelődési ház a rendszerváltozás után a Bükk Művelődési és Vendéglátó Ház nevet kapta. Tevékenységi köre jócskán bővült. A korábban Bükkvidéki Vendéglátóipari Vállalat által üzemeltetett Bükk éttermet és presszót átvéve, felújítva vendéglátó tevékenységet is végzett (közétkeztetés, városi rendezvények, családi ünnepségek). 1991-ben az intézmény átvette a Megyei Moziüzemi Vállalattól a Béke Mozit, s a BMVH üzemeltetette tovább. Ugyanebben az évben a megszüntetett Családi és Társadalmi Ünnepségeket Szervező Iroda szolgáltatásait is a művelődési ház folytatta, s Família Szolgálat néven a Városi Művelődési Központ egységeként folytatta tevékenységét. Az intézmény alaptevékenységében eltolódtak az addigi arányok. A hagyományos szolgáltatásokon, tevékenységeken túl egyre több civil szervezet, alkotó művészeti csoport talált itt otthonra (Bárka Színpad, Szívbetegek Klubja, Modellező Kör, Turista Szakosztály), s közben a peremterületeken az ún. telephelyeken (Uraj, Susa, Bánszállás, Center) pezsgő élet folyt a művelődési házakban. A Városi Művelődési Központ, a „Bükk’ építészeti adottságai a feladatokhoz mérten mindig is szűkre szabottak voltak. Lakótelepi művelődési házként épült, így a városi művelődési központ feladataihoz képest kicsi, kevés hasznos térrel rendelkezett. Programzsúfoltsága állandó helyhiányt okozott, a különböző csoportok más épületekbe szorultak, ott kellett
próbálniuk, működniük (a Vegyeskar az Erkel Ferenc Zeneiskolában, a Gyermekkórus az
Árpád Általános Iskolában, a Honismereti Szakkör a Városi Múzeumban). Városi MúzeumAz intézményt 1994-ben a Honismereti Kör és a
Gyártörténeti Múzeum gyűjteményére alapozva hozta létre az önkormányzat a
régi Gyári Iskola épületében. Mai napig hozzátartozik a Szakképző Intézet
udvarán lévő Skanzen (Kohászati Berendezések Szabadtéri Múzeuma). Városi Könyvtár
A 120 éves múltra
visszatekintő ózdi könyvtárkultúra örököseként a város, a térség legnagyobb
könyvtári közgyűjteménye, Ózd város nyilvános települési közkönyvtára. 1985-től
működött, mint Városi Könyvtár. Mai
otthonába, a mindig is közszolgálati feladatot ellátó valamikori Község-, majd
Tanácsháza patinás épületébe 1988-ban költözött. Állománya több mint 100
ezer egység. Évente 30 ezer látogatót
regisztrál. Nyilvános könyvtári feladatokat lát el, szolgáltatási köre gazdag: zenei-nyelvi részleg, gyermek
részleg, helyismereti részleg, Internet hozzáférési lehetőség, nyelvoktatás.
Európai Uniós különgyújtemény. Másik szolgáltató hely az
Árpád vezér úti Fiókkönyvtár a volt Városi Művelődési Központban, ma
Civilházban működik, mely a Béke telep és az Újváros tér könyvtári ellátását
biztosítja. Brassói úti
Általános Művelődési Központ
A közművelődési Egység 1997-től elsősorban a
nevelő-oktató munkát elősegítő és egyéb művelődési programok, előadások
szervezésével igyekezett hozzájárulni a helyi pedagógiai programok
megvalósításához. Fontos feladata az intézményekben tanulók és dolgozók
művelődési, szórakozási lehetőségeinek kielégítése. A fiatalok egészséges
életmódra való felkészítése, szabadidejük hasznos eltöltésének biztosítása. A
lakossághoz szólva művészeti és szakmai kiállításokat rendezett, ismeretterjesztő
előadásokat szervezett és bonyolított le. A gyermekek számára szünidei
programokat biztosított. Az ÁMK közművelődési feladatainak ellátását Ózd Város Önkormányzata 2007. július
1-től kezdődően az Ózdi Művelődési Intézmények hatáskörébe utalta.
|
|||||