FOTÓKIÁLLÍTÁS...Kiállításon jártam. Fotókiállításon. Na, nem a két lábammal, hanem a szememmel. Egy kedves barátném egy kedves barátom képeinek nyitotta meg egyik este virtuális kocsmáját, mely azon az estén különleges hangulatba ejtett sokunkat. És biztosan állítom, hogy nem az italok legurítása miatt tátottuk a szánkat.
Sokat töprengtem azon, miként nyilvánuljak meg az élmény hatásáról.
Elemezzem a képeket egyesével? Ahhoz laikus vagyok. Írjak a vizuális benyomásaimról? Nem. Abban nem jönne vissza a valódi érzet, amit a képek látványa okozott. Emeljem ki a nekem tetszőket? Akartam....de órák múlva, miután újra meg újra végigsétáltattam a szemeimet a fotókon, már nem ugyanaz volt a sorrend. Ahogy agyam szenzorai az első futtatás után később nyugodtan ízlelték a látványt, úgy kerültek tolakodva a listára egyre többen. A képek alá íródott instrukció is változtatta lényegi értelmét szüntelen, miután többszöri olvasgatás után a témát segítettek megérteni, ezáltal beleláttatni mélyebben.
Hmm...a fotósunk aspektusai, szavai, érzelemvilága, szubjektív emlékei, esztétikai élményei, a kellem, misztikum, fanatizmus, a zseniális tudása.....mind-mind jelen voltak a kiállításon, nézelődésemnél. Mert számomra ezen emberi tulajdonságokkal érnek a képek, a fotók nagyon sokat. És lettek kedvesek azok is, amelyek első ránézésre nem indítottak meg.
A szakmai oldalról való megközelítés nekem nem megy....nem is próbálom, arra nincsenek szavaim. De érzelmileg megfogott, lenyűgözött először pár darab, később sok, végül mindet megszerettem valamiért.
Seth! Köszönöm! Szerintem még sokra viszed, ez a képességed elemi erőből fakad....
Belépés
GyIK
Keresés
Tényleg a könyv egyik részlete? 
Pardon!
