Csatlakozott: 2011.08.26. 13:07 Hozzászólások: 2061
|
Szia Marcsi Miért vagy szomorú? Ne legyél, nézd hoztam valamit ami remélem tetszeni fog, nagyon szépek benne a ruhák.
KATT IDE
És malacka is erre járt, szia Hát hoztam valamit, de nem tudom volt-e már itt, még nem tudtam sajnos minden olvasnivalót pótolni, az még messzebb van.
Az igazi barátság (japán mese)
Valamikor régen, nagyon régen, a magas hegyek tövében, egy sűrű erdőben élt két démon. Az egyik vörös volt, a másik kék. A vörös démon nagyon szerette az embereket, főként a gyerekeket; egyfolytában azon töprengett, hogyan tudna barátságot kötni velük. - Szereted a gyerekeket? – kérdezte tőle a kék démon. - Igen, igen! – kiáltotta a piros démon. - Szeretnél játszani velük? - Igen! Igen! - Szeretnéd, ha a barátaid lennének? - Igen! Ezt szeretném a legjobban. Ezt, mert most egyetlen barátom sincs! A kék démon a fejét csóválta. - Jól van, ha így gondolod, akkor gyere ide, elmondom, mit kell tenned. A piros démon odament, a kék démon pedig elmondta, mit kell tennie. Másnap a gyerekek kimentek a patakhoz, a rétre. Virágot szedtek, koszorút kötöttek, fogócskáztak és bújócskáztak, vidáman nevetgéltek. Egyszercsak a fák közül előugrott a kék démon, és rájuk üvöltött: - Búúúú! El innen, el! Ez az én rétem! Ha nem takarodtok, mindegyikőtöket felfalom! A gyerekek nagyon megijedtek, azt se tudták, merre fussanak. Volt köztük olyan, aki moccanni sem bírt a félelemtől, elkerekedő szemmel nézték a félelmetesen vicsorgó kék démont, aki elindult feléjük. Azt hitték, démonebéd lesz belőlük. Ekkor a fák közül kilépett a piros démon, és rákiáltott a kékre: - Megállj! Ne merd bántani a gyerekeket! A kék démon megtorpant a hang hallatán, lassan hátrafordult, és ahogy meglátta a piros démont, térdre rogyott. - Jaj, nagyerejű piros démon! Ne bánts, kérlek, ne verj meg! A piros démon odaszaladt a kékhez, és a fejére ütött egy bottal. - Ijesztgeted a gyerekeket? Igen? Hogy mered ezt? - Jaj, jaj, ne bánts! – siránkozott a kék démon. - Hogy… mered… ijesztgetni… őket? – kiáltozott a piros démon, és minden szó után ráütött egyet a kék démon fejére a bottal. A gyerekek csak néztek, és kicsiny, ijedt arcukon halvány mosoly jelent meg. Amikor a kék démon a fejét fogva visszamenekült a fák közé, már nevettek. Vidáman vették körbe megmentőjüket, a piros démont. Megsimogatták, megölelgették, és játszani kezdtek vele. Este, amikor a gyerekek már hazamentek, a piros démon boldogan ment vissza a fák közé. Az erdő sűrűjében a kék démon várt rá. - Sikerült! Köszönöm! – kiáltott a piros démon. – A gyerekek játszottak velem! Most már vannak barátaim! A kék démon elmosolyodott. - Eddig is volt. Legalább egy – mondta, és fejcsóválva beljebb ment az erdőbe.
|
|