Szép a hajnalmadár(Tichodroma muraria)
A hatalmas meredek falakon pillangó módjára, lebegve keresgélt rovarok után, majd hamar eltűnt az egyik sziklarepedésben. A hajnalmadár a magas hegyek költőfaja, tengerszint felett ezer méter felett költ függőleges sziklafalakon, kőfalak üregeiben, mindig olyan helyen, ahol még a rendkívül ügyesen kapaszkodó nyest sem tudja elérni.
Évente csak egy fészekalj fiókát nevel. A hazánkban ritka téli vendég október és március között látható. Többször figyelték meg a pannonhalmi apátság és az esztergomi bazilika épületén is a 18 centiméter hosszú, kecses madarat. Szárnyai a válltollakkal, szárnyfedőkkel és az elsőrendű evezők nagy részével hajnalpirosak, innen ered a madár elnevezése. A begy és torok a költési időszak alatt fekete, télen fehér színű.
Hegyes, vékony, lefelé ívelő csőrét mesterien használja. A sziklarepedések zugaiból ügyesen szedi ki vele az apró pókokat, rovarokat, hangyákat, bagolylepkéket, ászkákat, amelyek ezekben a zugokban keresnek téli menedéket.
Ha a sziklafalról felrepül, trópusi pillangóra emlékeztet.