Párduc-ÉKT

Egy hely, ahová mindig visszatérhettek...
Pontos idő: 2025.07.23. 00:44

Időzóna: UTC




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 499 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9 ... 50  Következő
Szerző Üzenet
 Hozzászólás témája: Re: Szösszenetek - Újratöltve
HozzászólásElküldve: 2011.10.02. 19:28 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 18:53
Hozzászólások: 6194
Seth....most nincsenek szavak. Csak kavargó érzések, és empátia. Hatalmas, bennem is fájó. Most csak az ölelésem tudom neked adni. Sajnálom. :( :hug: :hug: :hug: :hug: :hug: :hug: :hug: :hug: :hug: :hug:


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Szösszenetek - Újratöltve
HozzászólásElküldve: 2011.10.02. 19:30 
Offline
Bionicle harcos
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 19:15
Hozzászólások: 4145
Tartózkodási hely: Metru Nui
Látom ezt a Szösszenetet is áthoztad. Jól tetted! :hug: :hug: :hug:

_________________
Kép

Egység, Kötelesség, Végzet!


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Szösszenetek - Újratöltve
HozzászólásElküldve: 2011.10.05. 18:45 
Offline
FórumDémon
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 10:10
Hozzászólások: 3628
Tartózkodási hely: In the Fire
... soha nem tudjuk meg, ki volt Ő...

... és valóban....

© Seth 2011

(na jó, legrövidebb Szösszenetem, most mér' néztek furán?) :merleghinta: :nepszeru:

_________________
Kép
الآلهة المصرية A hobbim az életem. | "Crossing bridges in the sky, On a journey to renew my life!" [DT]


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Szösszenetek - Újratöltve
HozzászólásElküldve: 2011.10.05. 18:49 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 18:53
Hozzászólások: 6194
Látod, hogy furán nézek? :shock: ...de valószínű, neked sokkal többet mond ez az egy sóhajtott mondat, mint nekünk. :P :hug:


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Szösszenetek - Újratöltve
HozzászólásElküldve: 2011.10.05. 19:01 
Offline
Bionicle harcos
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 19:15
Hozzászólások: 4145
Tartózkodási hely: Metru Nui
:shock: :shock: :shock: :lol: :lol: :roll:

_________________
Kép

Egység, Kötelesség, Végzet!


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Szösszenetek - Újratöltve
HozzászólásElküldve: 2011.10.05. 20:11 
Offline
Bionicle harcos
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 19:15
Hozzászólások: 4145
Tartózkodási hely: Metru Nui
---

_________________
Kép

Egység, Kötelesség, Végzet!


A hozzászólást 4 alkalommal szerkesztették, utoljára Makuta Teridax 2012.05.08. 13:56-kor.

Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Szösszenetek - Újratöltve
HozzászólásElküldve: 2011.10.16. 18:57 
Offline
FórumDémon
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 10:10
Hozzászólások: 3628
Tartózkodási hely: In the Fire
Bocsáss meg...

- Kérj tőle bocsánatot! - mondta kiváló barátom, és még mielőtt bármit is reagálhattam volna, rám csapta a telefont. Jobb ötletem nem lévén, kis habozás után elindultam arra az útra, ami minden bizonnyal egy rázós terep lesz. Nem akartam varázsolni, főleg nem így, hétköznapi ember formában, így nem teleportáltam. Buszra szálltam, mint bármelyik halandó. Aztán elgondolkodtam. Egy isten, akinek bocsánatot KELL kérnie. Felháborító, de valahol a lelkem mélyén éreztem, igaza van a barátomnak. Megbántottam a lányt. Mégiscsak arcátlanság, amire kér... Bár tudja, hogy ki vagyok... Pontosabban csak azt hiszi, hogy tudja... A káosz a véremben van - és gátlástalanul gázolok át akárkin - annak ellenére, hogy ezt néha véletlenül teszem, de - engem is hajt a vérem... És akkor ez van belőle. Egy poénnak szánt dolog most véresen komolyra fordult. Hopp, már a buszon vagyok... Szóval senki nem tudja, ki vagyok én. Még én magam sem. Valóban arra vagyok kárhoztatva, hogy az örök életemben emberek sorsát tegyem tönkre? Így van már ötezer éve, és így is lesz míg az idő idő. Mindenesetre azt hiszem, igaza van. Bocsánatot kell kérnem. De mégis hogyan? A helyzeten ez nem is változtat semmit sem. Nem látszott megbántottnak, de a férjének panaszkodott... Az a lány... Hányszor, de hányszor a tudatára akartam juttatni, mit is érzek iránta... Voltak kisebb-nagyobb célzások, de ő nem vette komolyan... Legalábbis nem úgy látszott... Aztán jött a lánykérés, és nekem egy másik lány is összetörte - pont akkor - a szívemet... Összeomlottam, és jött a királykék káosz... Aztán a kiváló barátom elhívott a legénybúcsúra... Aztán összeadtam őt a lánnyal... Ahogy kell, az Istenek jelenlétében... Aztán tettem olyasvalamit, amit nem kellett volna... Na mindegy... Ma jött az ukáz: Kérj tőle bocsánatot! Megteszem, isten bizony megteszem, remélem egyedül érem otthon... Hopsz, nem ártana leszállnom, már itt vagyunk a belvárosban... Leszálltam a buszról, amint az megállt, majd az ismerős utcákon egy kimondott házat keresve útnak indultam. Hamarosan megtaláltam a keresett épületet. Haboztam picit, aztán megláttam a konyha ablakában. Becsöngettem. Hamarosan hallottam puha lépteit, majd nyílt az ajtó, és Ő fogadott. Távolságtartónak látszott.
- Szia - köszöntem félősen.
- Szia Széth...
- Megbeszélhetnénk valami... fontosat?
- Persze... gyere be... - mondta a lány, majd bementünk, és ő hellyel kínált, de én nem ültem le...
- Tudod... A férjed megkért, hogy jöjjek el hozzád...
- Hm, valóban? - kérdezte szemét felvonva.
- Igen... Tudod, tegnap a bulin... Azon a zenén... Izé... Azt a zenét igazából csak poénnak szántam... Nem bántásból tettem be... De ha mégis úgy érzed, akkor bocsánatot kell hogy kérjek... Kérlek, bocsáss meg...
- Erre kért ő?? Akkor még jobban fáj az, amit tettél...
- Mégis, mit vártál egy káoszistentől??
- Talán őszinteséget! - rohant ki a lány - Talán azt, hogy tényleg igaz, amit irántam érzel, talán azt, hogy tényleg igaz az, amit elhitettél velem? Álmodom rólad, vágyom rád, de tudom, hogy lehetetlen, és ezt most már Te is tudod... Ez ellen az érzés ellen nem tudok semmit sem tenni! Bár majdcsak elmúlik valamikor... Jó móka volt Neked... Azt hiszem, gyűlölni foglak, az is egy érzés!
- De kérlek!! Az érzéseim igazak voltak, csak az akkor meg leendő férjedre való tekintettel - visszafogtam magamat!
- Most persze ezt mondod, de honnan is tudhatnám, hogy most nem a hazug káoszisten beszél belőled?? Megsebeztél, és ebből a sebből fakad ez az édes kín, érted? Tényleg a férjem küldött?? Még a végén kiderül, hogy nem vagy egy szemétláda...
- Csak Őmiatta álltam le! - fakadtam ki - Csak miatta! Egyszer úgy éreztem, átléptem a határt, és visszavonulót fújtam! Méghozzá azért, mert úgy éreztem, nem veszed eléggé komolyan a közeledésemet... Azért remélem gyűlölni nem fogsz, mert én erre nem adtam soha okot! - mondtam.
A levegő szinte megfagyott körülöttünk. A lány csak állt döbbenten, majd végiggördült az arcán egy könnycsepp. Én letöröltem a szebkendőmmel, mint ahogyan azt ő tette anno, amikor közöltem vele, hogy kék színben pompázva nem tudok repülni... Aztán erőt vett magán, és kimondta azt, amit tán sose akartam hallani...
- Ne haragudj, igazad van... Nem vehettem komolyan... Te más vagy mint én... Amikor a valódi alakodban állsz előttem, vonzódom hozzád... Ez se normális dolog..., azt hiszem... Nem tudnálak gyűlölni, képtelenség, de sokáig megmarad még ez a fura érzés...
Ekkor én morzsoltam el egy könnycseppet, elmormoltam két varázsigét, és átváltoztam azzá, aki valójában vagyok...
- Na gyere ide te lány... - mondtam, és megöleltük egymást. Hosszú ideig tartott... Mikor kibontakoztunk egymás öleléséből, és a szemébe néztem.
- Mennem kell... Nem szabad ezt tovább csinálnunk... - mondtam, és az ajtó felé indultam.
- Szia... - mondtam, majd kiléptem az ajtón. Közben eleredt az eső, eltakarva - immár ismét emberi - de könnyáztatta arcomat. Az arcomba lógó tincseket hátracsaptam, és elindultam megkeresni a buszmegállót...

Zene

© Seth 2011

_________________
Kép
الآلهة المصرية A hobbim az életem. | "Crossing bridges in the sky, On a journey to renew my life!" [DT]


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Szösszenetek - Újratöltve
HozzászólásElküldve: 2011.10.16. 19:27 
Offline
Westernlovas

Csatlakozott: 2011.08.25. 16:25
Hozzászólások: 1184
Kép


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Szösszenetek - Újratöltve
HozzászólásElküldve: 2011.10.17. 13:39 
Offline
Westernlovas

Csatlakozott: 2011.08.25. 16:25
Hozzászólások: 1184
Ha a Káosz a barátod…

Még csak egyetlen nap telt el azóta. Én vagyok a világ legboldogabb férfija egy ideje, és tegnap ez mindenki más számára is közzé tétetett. Furcsa volt még a tudat, hogy hozzám tartozik, hogy óvnom kell, és gondoskodnom róla. Eddig is megtettem, minden lánnyal. Mindig megvédtem, aki rászorult. De most… most egyetlen nő felé ez kötelességemmé vált. Mégsem nyomasztott. Én akartam így. Nagyon akartam. Azt akartam, hogy az enyém legyen, mert szeretem. Mindennél jobban.
Gyorsan elintéztem azt a pár dolgot, ami nem tűrt halasztást, és rohantam haza. Hozzá. Ez is furcsa volt…. haza. Egy otthon, ahova meg lehet érkezni, ahol várnak rám, ahol vacsorát kapok, csókot, és szerelmet. Nem csak egy üres, rideg szoba, amiben eltöltöm az éjszakát, ha éppen nem sikerült egy ágyba sem beudvarolnom magam aznap. Lányok… mennyi ideje is már, hogy hanyagolom őket miatta? Régen, nagyon régen…
Közben sietve közeledtem, és már előre élveztem, hogy milyen meglepett örömmel fog majd üdvözölni, amiért hamarabb megérkeztem. Már terveztem, hogyan ölelem magamhoz, és csókolom meg forrón, vágyón. Szinte éreztem nyakam köré fonódó karjait. Éppen befordultam a sarkon, és már láttam az ajtót… amely nyitva volt. Ő benn állt, nem láttam jól, de kívül azt a magas alakot felismertem. Elmosolyodtam. Nem hittem volna, hogy egy magamfajta senki „parancsára” eljön, és megteszi, amire kértem. Drága barátom! Nem vagy te olyan félelmetes, mint amilyennek olykor teteted magad! A te mellkasodban is csak szív dobog. Meggyorsítottam a lépéseimet, és már éppen jókedvűen oda akartam kiáltani nekik, amikor szinte mellbe csapott az a vibráló feszültség, amely közöttük ívelt. Megtorpantam. Valami azt súgta: Ne! Hagyd őket!
A látogató belépett, az ajtó becsukódott. Én pedig dermedten álltam. Azonnal eszembe jutottak az elmúlt napok, hetek eseményei. Az összetűzések, a célzások, a néha durvára sikeredett tréfák. Eleinte nem vettem komolyan a dolgot, aztán mégis elgondolkodtam rajta. Olyannyira, hogy szóba hoztam néhányszor, de kedvesem, illetve most már feleségem mindannyiszor megnyugtatott. De akkor mi ez? Mi történik?
Az utca másik végén egy üres, faragott kő virágtartó árválkodott a járda szélén, az átellenben lévő oldalon. Egy store (vegyesbolt) bejáratát volt hivatott jelezni. Gondoltam egyet, és elhaladva otthonom ajtaja előtt, betértem.
- Whiskyt tart? - kérdeztem az alacsony, szemüveges kis emberkétől, aki sötét mellényében a pénztárgép mögött matatott.
- Akad. Milyen kell?
- J.D.
Levett egy üveggel, beütötte a gépbe, én meg fizettem. Nem vártam meg a visszajárót, kifelé menet lecsavartam a kupakot, és kortyoltam egyet. Az ital kellemesen kaparta a torkom, melege végigömlött bennem, egészen a lábujjamig. Kiélveztem a hatást, aztán leültem a virágtartó szélére. Vártam. Úgy éreztem, ezt kell tennem. Olykor megszólal bennem egy belső hang, és figyelmeztet. Már megtapasztaltam, hogy jobb hallgatnom rá. Sosem sült ki eddig jó dolog abból, ha figyelmen kívül hagytam. Elnéztem a bejárat felé, de még nem jöttek ki. Igaz, azóta csak percek teltek el, én éreztem csupán hosszúnak, túlságosan hosszúnak.
Egy csavargó tűnt fel ellenkező irányból. Habozva lépkedett, kopott, szakadt köpenyét mögötte lengette a szél. A közelgő eső szele. Vállán lapos hátizsák fityegett, nem lehetett bőséges a mai zsákmány. Láthatóan fázott. Lassan közeledett, aztán egy hirtelen gondolattól vezérelve mellém ült a kőre. Nem néztem rá, inkább kortyoltam a whiskyből. Szemem sarkából láttam, hogy vágyódó pillantást vet az üvegre.
- Kérsz? - fordultam felé, odanyújtva a Jack Danielst.
Olyan buzgón bólogatott, hogy majdnem leesett a feje a nyakáról, és elvette tőlem. Mohón nyelt párat, aztán krákogni, köhögni kezdett.
- Jóféle - mondta reszelős hangon, és sajnálkozva visszanyújtotta.
Csöndben ültünk. Nem kellett odanéznem, tudtam, hogy még mindig nem nyílt az ajtó. Sokáig tart, úgy látszik. Drága barátom! Miért nem akkor jöttél, amikor itthon vagyok? Miért most? És te, ifjú arám? Mi az, amit ennyi ideig tart elmagyarázni? És akkor hirtelen összeállt a kép…. mint a villámlás, amely egy pillanatra sebet cikázott az égre, hogy utána sűrű, nagy cseppekben eleredjen az eső az alacsonyan úszó felhőkből.
Te nem csupán engem akartál bosszantani, barátom. Te tényleg szereted. Megszédítetted, varázsoddal, másságoddal lázba hoztad, de nem tudod, vagy nem mered felvállalni. Vagy nem akarod. Ő a szörnyhöz vonzódik, rá vágyik, ezt elmondta nekem. Az emberi formád hidegen hagyja. De szörnyként nem teheted boldoggá. Én tehetem azzá. És szeret engem, mert ahogy én őérte, ő is átment értem a tűzön. Előtted. A szerelme igaz, ahogy az enyém is.
Mit éreztél te akkor, barátom? Mit, amikor összeadtál minket, mint isten? Tudod, szólhattál volna… Most már értem. Azt, hogy üvöltöttél kínodban. Azt, hogy te mondtad, sürgetted, nyögjem már ki azt a lánykérést. Mert ha nekem igent mond, te megmenekülsz attól, hogy fel kelljen vállalnod az érzéseidet, és szörny-mivoltodat. Értem a tombolásod a legénybúcsún. Értek mindent. De késő, már késő. Ami megtörtént, azon nem lehet változtatni. És… nem is akarok. Megszenvedtem érte én is.
Hát így lehet a menyországból egyetlen szempillantás alatt pokolra jutni…
És te, kedvesem? Meddig fog téged kísérteni majd ez a vágy olyan valami iránt, amit nem kaphatsz meg. Nem csak miattam, nem csak azért, mert már hozzám tartozol. Azért sem, mert amire vágysz, az nem emberi. Hogyan fogom tudni elfeledtetni majd veled? Elég lesz hozzá a szerelmem, amit gyújtottál bennem?
A csavargó megmoccant mellettem. Már el is felejtettem, hogy itt ül. Összébb húzta magán a köpenyt. Ettől tudatára ébredtem, hogy bőrig áztam. De nem érdekelt. A fickó kitartott mellettem, nem húzódott fedél alá. Megértettem, miért. Az üveg…
A számhoz emeltem, hogy kortyoljak, de megáll a kezem. Kinyílt az ajtó. Barátom lépett ki rajta, és anélkül, hogy visszanézett volna, elindult a kereszteződés felé, a másik irányba. Nem vett észre. Fejét kicsit lehajtva, öles léptekkel sietett el a zuhogó esőben.
- Bocsáss meg, barátom! - suttogtam. - Szólhattál volna… bár akkor is így történik minden. És mégis… köszönöm! Esküszöm neked, hogy boldoggá teszem őt… Sajnálom…
Néztem, ahogy eltűnik az esőben, és befejeztem a mozdulatot, kortyoltam az italból. Aztán a csavargó felé nyújtottam az üveget.
- Kérsz még?
- Aha - bátorodott meg a fickó, ha már ivócimborák lettümk. - Valami gáz van, haver? Fogadunk, hogy nőügy?
- Gáz? Nem, tulajdonképpen nincs semmi gáz. Tudod, tegnap nősültem. Boldog ember vagyok. Csak kicsit drága áron - feleltem.
- Sokba vó’t a lagzi? - vigyorgott az üveget dédelgetve még egy kicsit.
- Sokba. Sok összetört női szívbe. Meg a kettő közül az egyik legjobb barátom szenvedésébe. És ki tudja még, mennyibe…- felálltam, és az üvegre böktem. - Tartsd meg!
A fickó elkerekedett szemekkel bámult rám, hiszen még alig hiányzott belőle. Nem nagyon hitte, amit hallott, de nem törődtem vele. Pillanatok alatt megtettem azt a pár méternyi távolságot az ajtóig, és benyitottam. Gyönyörű feleségem nem törődve a ruhámból csorgó vízzel, elém sietett és átölelt. Hozzám bújt, karjaimba simult. Én pedig csak szorítottam magamhoz, egyre erősebben. És… nem kérdeztem semmit…

@ J.D.

Szerk.: Mivel "első felindulásból" követtem el, volt benne pár betűhiba, szóismétlés, ezeket javítottam.


A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Johnny Dess 2011.10.18. 09:24-kor.

Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Szösszenetek - Újratöltve
HozzászólásElküldve: 2011.10.17. 14:47 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 18:53
Hozzászólások: 6194
:o :o :o Te jó ééég!!! Micsoda írások...fenét....gondolatok...élők...elevenek...valóságosak...csodásak...zseniálisak! :shock: :pray: Eszméletlen!

A fenébe is...de szeretem, ha kiváló barátaim SZÖSSZENNEK!!!!!!


Vissza a tetejére
 Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 499 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9 ... 50  Következő

Időzóna: UTC


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség