A két barátnő hajóútja
( P.Teri novella )Anna jómódú, idős nő volt és vágyott a Karib-Tengerre egy hajóútra. Mogorva személyisége miatt nem sok barát maradt meg mellette és mikor társat keresett az útra, lánya saját barátnőjét ajánlotta fel. Mikor megkérdezték Sárát, hogy menne-e, zavarában nemet mondott. Anna felajánlotta, hogy kifizeti az egész utat, Sárának csak költőpénzre lenne szüksége. Az egész mesebelinek tűnt Sárának, de mikor elmagyarázták, hogy Anna kedvezményesen utazik és így is, úgy is ki kell fizetnie a nagy összeget, de ha Sára vele megy, akkor utitársként szívességet tesz Annának, Sára néhány napos gondolkodás után beleegyezett és izgalmasan készült az útra. Kissé szorított a nadrágszíjon, hogy meg tudja venni a szükséges estélyi ruhát, koktélruhát és egyéb dolgokat, amiket egyébként vagy nem hordott, vagy már nem voltak jó állapotban. Mire eljött az idő, mindent összeszedett, amire szüksége volt és büszkén feszített Anna mellett.
A repülőút símán ment, a két utas kellemesen beszélgetett. Anna a régi hajóútjairól mesélt, amikor minden vendéget egy-egy szép szál legény fogadott a bejáratnál és a nőknek piros rózsát nyújtott elegáns fehér kesztyűs kézzel, majd szobájukba vezette a vendégeket és a poggyászukat végigcipelte a hosszú folyosókon, amikre vörös szönyeg volt terítve. A szobák tágasak és pazarak voltak telis-tele minde féle finomságokkal. Sárának az ilyen szolgáltatások idegennek tűntek. Egész életében neki kellett törődnie másokkal, de gondolta ezt is el lehet viselni. Mikor a kikötőnél kiszálltak a taxiból, szemük fürkészve keresték a hajó bejáratát. Rövid eligazítás után megtalálták azt, amelyiken nekik kellett beszállni, a hajón ugyanis több bejárat volt. Ötezer utas kavarodva kereste a szobáját, időnként keresztezve egymás útját. Anna felháborodott, mert senki nem várta piros rózsával és nekik kellett a szobájukat megtalálni. Sára hamarosan eligazodott és a szobájukba tessékelte Annát és mikor letette csomagjukat a szőnyegre felsóhajtott és mélyet szippantott az illatosított levegőből. Azt gondolta, az illat talán valami exotikus Karib-Tengeri virág lehetett. Elégedetten mosolygott. Anna morogva megjegyezte, hogy ez az út nem kezdődik jól és majd reklamál a megfelelő helyen. Micsoda dolog, hogy nekik kellett a csomagokat cipelniük? Hallatlan! Egyszerűen hallatlan!
Sára lemosta a hosszú út porát, míg Anna kényelembe helyezte magát a fotelban. Bekapcsolta a TV-t, de nem működött és Sára a fürdőből hallotta szentségelését. Igyekezett rövidrevenni a fürdést, hogy segítsen Annának. Megnézte a távirányítót, ami univerzálisan minden készüléket működtetett, beleértve a villanykapcsolókat és a függöny automatikus rendszerét. -Anna, ez szuper! Nem kell felkelni, hogy lekapcsoljuk a villanyt és el tudjuk húzni a függönyt az ágyból! -Jó, akkor Te nyomkodhatod ezeket az átkozott gombokat, mert én ki nem állhatom őket! -Figyelj ide! Egyszerű, csak végig kell nézni! Ez itt a TV, ez a DVD lejátszó… Nem érdekelnek az ilyen automatikus marhaságok! Hagyj békén! -Rendben! Elmegyek sétálni és megnézem merre van az étterem. Hamarosan jövök! Sára ámulattal vizsgálta a hajón levő éttermeket, a színházat, mozit, a boltok sokaságát és nem utolsó sorban a csodálatos kilátást és az úszómedencét. Alig várta, hogy ússzon benne! A kék, tiszta víz csábítóan mosolygott rá! Útközben mosolyogva köszöntötték az utasok, különösen a fiatalabbak. Néhánnyal röviden elbeszélgetett, aztán visszament a szobába. Anna még a fotelban ült és szundikált. Az ajtónyitásra felébredt. Megtaláltam az éttermeket, meg minden egyebet és beszélgettem néhány utastársunkkal. Elég könnyen lehet tájékozódni a hajón, csak a táblákat kell megfigyelni, azok mindent tisztán elmagyaráznak. -Én nem állnék szóba legtöbb emberrel ezen a tetű hajón! Amint elnéztem őket beszállásnál, távol állnak tőlem egytől-egyig. De persze nem várhatok sokat egy ilyen társaságtól, amikor olyan olcsók az utak, hogy bármilyen jött-ment ember be tud fizetni rá. Te csak barátkozz nyugodtan! Úgy látom, közelebb állnak hozzád ezek, mint hozzám! Sára nem tudta, mit szóljon ehhez. Amit mondani szeretett volna nem lett volna alkalmas senkinek, még saját magának sem, így inkább hallgatott és mosolyogva megkérdezte Annát, hogy óhajt-e valamit vacsora előtt, aztán elmentek vacsorázni.
A hajón minden étterem valami egyedit nyújtott. Sárának tetszett a Svédasztal a változatossága miatt. Mindketten kerülték a hamburger bárokat, Anna oda ment szívesen, ahol ötfogásos vacsorákat szolgáltak fel, ahol a pincér az asztalhoz hozott mindent stílusosan, és hosszasan elhúzódott az étkezés. Közben az egymás mellett ülő emberek elbeszélgettek hosszasan a nagy semmiről, de az egész irtó nagy elegáns képet alkotott a külső szemlélőben. Sárának nehezére esett végigülni ezeket a vacsorákat, de Anna kedvéért megtette. Igyekezett mindent úgy tenni, hogy Anna elégedett legyen, de minél jobban törekedett, annál inkább látta, hogy nem sok értelme van törekedésének, mert Anna soha nem lesz elégedett, mert hajlamos arra koncentrálni, ami kellemetlen és annak nagy feneket keríteni. Hm, ahogy elnézem a fenekét…Egyik ilyen vacsora közben Anna hasonmására talált egy mellette levő nőszemélyben, aki ugyanazokról a dolgokról reklamált. Ez már olyan komikus volt, hogy Sára alig bírta ki nevetés nélkül és mosolyogva elnézést kért és elment sétálni. Első útja odavitte, ahová még a király is gyalog jár és miután bezárkózott az egyik fülkébe akkorákat nevetett, hogy visszhangzott az óriási hajó tőle és a hullámok hirtelen nagyobbak lettek. Vacsora után visszakísérte Annát a szobájukba, bekapcsolta neki a TV-t, elhúzta a függönyt és elment szórakozni. A fiatal utasok megkérdezték, hogy hová tart és minden estét vele töltöttek.
Annának nem tetszett Sára közvetlensége és az sem, hogy sok embert vonzott magához. Rendszeresen megszólta a bikinije, a ruhái miatt és mindent megtett azért, hogy Sára fölé kerekedjen. Sára, miután észrevette mire megy ki a játék, alázattal szolgálta Annát, de mikor egyedül volt, akkor övé volt a világ. Sokat tanult az emberekről ezen a rövid úton, sok szép helyen járt és mindent nagy élményként élt meg, mert nem voltak merev elvárásai, hanem úgy fogadta a dolgokat, ahogy azok adták magukat. Ezt akárhogy is igyekezett, nem tudta elvenni tőle Anna, aki féltékenységét úgy takarta, hogy magát mindenki fölé helyezte. Szemei sokszor tüzet hánytak, mikor Sárát barátságosan köszöntötték és vele tartották a távolságot. Minél jobban érezte magát Sára, annál jobban távolodott a két nő egymástól és a végén alig beszéltek egymáshoz. Tulajdonképpen soha nem volt sok közös vonásuk, de most már mindkettő látta, hogy fölösleges a barátságot erőltetni. Anna elpanaszolta magát lányának, aki elmondta, hogy ebben ő a vesztes, mert Sárában egy nagyon jó barátot veszít el. Utólag a két nő még találkozott időnként és felületes lett a kapcsolatuk, ami mindkettőjüknek megfelelt. Így képesek voltak egymással tisztelettel bánni.
Belépés
GyIK
Keresés
