Budapest anno 2011 október 13...
Korán keltem. A 06:31-es vonattal indultam Budapestre, ahol nagy feladat várt rám... A vonatom régiféle kocsikból állt, jó volt suhanni újra a szeretett Bh kocsikkal. A vonat csendben haladt az élére kapcsolt - talán kicsit túlzásnak ható - nyolcezer lóerős szörnyeteg villamos mozdonnyal. Az út csendben és eseménytelenül telt, percre pontosan érkeztünk a Keletibe (ilyensevoltmég).
A keletiben leszállás, majd buszjegy és újság vétel (csak a benne lévő anaglif 3D szemüveg miatt), majd irány a 30/30A megállóhelye. Akkor gördült be egy Ikarus280-as, 30A viszonylattal. Felszálltam, és mint mindig: a Rokolya utcáig mentem. Agyamban itt-ott felvillantak egy fórumtali képei - mint mindig, ha a Vasúttörténeti Parkba megyek...
A Rokolya utcához érve leszálltam, majd be az egyenes utcába. Az épület mögül már ismerősen mosolygott rám a Kádár-vonat teteje. Balra fordultam, és a főbejáraton bementem, majd a mozdonyom felé vettem az irányt.Ott várt már Zoli, a kollégám, akivel a napi terv az volt, hogy beemeljük a gépbe azt a transzformátort, ami a mozdony segédüzemének a szíve. A trafó éppen ott volt az akkumulátorládában. De még minimum másfél méterrel magasabbra kellene hogy kerüljön, hogy be tudjuk rakni a gépbe. Volt is nagy kísérletezés, ketten nem bírtuk a papíron 200 kg tömebű trafót beemelni. Bevetettünk fa stafnikat, meg hidraulikus emelőt is... Nem vált be... Majd dél körül megérkezett a harmadik kolléga, János, akivel közösen végre beborítottuk a mozdonyba a transzformátort. És a mozdonyjárda kibírta, pedig féltem, hogy eldeformálódik, és akkor szedhetem ki, kikalapálás céljából...
A mozdonyon belül a szűk helyen "élmény" volt lavírozni ezzel a böszme trafóval, és már csak egy harmincöt centis emelés várt ránk, hogy végső helyére kerüljön.
Aki megkérdezi, hogy miért nem emeltük ki daruval a gépből az akkutöltö szekrényét, majd a földön raktuk bele a trafót, majd visszaemeltük, akkor annak kapásból azt válaszolom, hog ugyan van egy 2 tonnnás darunk, de a műhely amiben fel van szerelve, foglalt volt...
A kezem teljesen kikészült, és a lóbalzsam is kötelező volt félóránként, mert úgy éreztem, felrobban a karom.
De bent van, és ha minden igaz, a vezérlés 60%-a már működőképes állapotban van....
A képen a trafó, és a tetején a 100 kilós fojtótekercs látható. Azt is be kellett rakni. Forrasztottam, megnéztük a turbófeltöltőt a motoron, jutott-e bele víz, majd kénytelen voltam az akkumulátorok beszerelése előtt otthagyni a csapatot, mert ment a vonatom hazafelé...
Belépés
GyIK
Keresés
