Párduc-ÉKT

Köszönöm Minyácska ,hogy erre jártál

Tanulj !
(Ősi norvég vers)

Tanuld meg a víztől követni utadat,
Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad.
Tanulj az árnyéktól őrködni éberen,
Tanulj a sziklától megállni helyeden.
Tanuljál a Naptól, mely nyugovóra tér,
Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen:
Hogyan kell életed leélni csendesen.
Tanuld meg tőlük, hisz mindenik testvéred:
Hogy kell szépen élni és szépen halni meg.
Tanuld a féregtől: semmi sem fölösleg,
Tanulj a rózsától tisztán maradni meg.
Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed,
Tanuld a folyótól: utadból ne térj meg.
Tanulj az árnyéktól alázatos lenni,
Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni.
Tanuld négy évszaktól ismerni az időt,
Tanuld a csillagtól, hogy az Égben erőd.
Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy, zenélj.
Tanuld el a Holdtól, hogy semmitől ne félj.
Belátást a sastól, s ha vállad súly nyomja,
Nézd meg, milyen terheket cipel a hangya.
Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses,
Tanulj kismadártól: szabadon repülgess.
Tanulj a báránytól: legyél szelíd, mint ő,
Mindentől tanuljál, mert minden veszendő.
Úgy figyelj utadon, mi célodhoz viszen,
Tanítson, mi meghal, s LÉTED ÖRÖK LEGYEN!

Az Angyalkertes asszony



A 19. században az asszonyok gyakran már két héttel a szülés után kénytelenek voltak visszamenni dolgozni, napszámba. Akkoriban a hat év alatti gyermekekkel nem foglalkozott a nevelésügy, ezért óriási jelentősséggel bírt az elsőként megnyitott hazai bölcsőde. Ezt Brunszvik Teréznek köszönhetjük, aki korábban svájci tartózkodása idején Pestalozzi híres pedagógus hatására kezdett foglalkozni az – ahogy akkoriban nevezték – kisdedóvó intézettel. Mivel akkoriban az ilyesmi példátlan volt Európában, csak két évtizeddel később valósulhatott meg az álom. 1828-ban saját költségén hozta létre az első óvodát, édesanyja budai otthonában, negyven szegény gyermekkel. Az intézménynek az Angyalkert nevet adta. Később cselédiskolát is létrehozott, majd egyesületet alapított az óvodák terjesztésére, melyek száma haláláig nyolcvanra nőtt. Foglalkoztatta őt az is, hogyan lehetne az édesanyákat megtanítani a gyerekeik nevelésére, őket tartotta ugyanis a nevelés ősforrásának. Élénken foglalkozott a nőnevelés és az egyenjogúság kérdésével is. Nyolcvannégy évesen még Drezdába utazott, hogy figyelemmel kísérhesse azt az országgyűlést, amelytől az nevelésügy javulását várta – hiába. Munkásságának szociális, művelődési és erkölcsi haszna Európa-szerte is felbecsülhetetlen.

A magyar nőnevelés úttörője



Teleki Blanka 1806-ban született, erdélyi arisztokrata családban, Brunszvik Teréz unokahúgaként. Pályájára legnagyobb hatással nagynénje volt, őt elsősorban a leánynevelés kérdése foglalkoztatta. Így 1846-ban magyar tanítási nyelvű leánynevelő intézetet nyitott Pesten. Ez volt az első olyan leányiskola, ahol szakszerű oktatás folyt. Tanári karához tartozott a márciusi ifjak egyike, Vasvári Pál is, aki történelmet oktatott. A szabadságharc végén kénytelen volt az iskolát bezárni és Szegedre menekült. A bukás után forradalmárokat rejtegetett, amiért letartóztatták, s csak hat év után, amnesztiával szabadult, ám többé nem tért haza. Ausztriában, majd Franciaországban élt és a menekültek ügyét támogatta, a börtönévek alatt megrendült egészsége azonban már nem sokáig szolgálta.

Szia Marcsi!

Nagyon jó a vers. Csak Malackát idézhetem:

_________________

Szia Barika !
Köszönöm ,hogy erre jártál



( még találtam pár szálat )

Válaszkereső

Miért engedted megszületni bennem rejtett magadat?
Miért hagytad, hogy kitörölhetetlen emlék legyen minden szavad?
És ha már emlék, miért nem hagyod, hogy szép legyen?
Miért nem láthatom minden reggel a hajnalt veled?
Csak kérdés és kérdés, és sosem jön rá válasz...
Miért nem lehet két karomnak erős vállad támasz?

S ha lemegy a nap, miért kell neki mindig sírni?
Miért nem lehet a szerelmet boldogan bírni?
Miért kell, hogy fájjon, hogy nyúzzon-zúzzon?
Miért nem lehet kéz a kézben járni azon az úton?

Csak várok és várok, s nem jön felelet...
Elhalkul a szó, az emlék marad, s a szív nem feled.

_________________

Látjuk a növényt, hogy kikel, virágzik, hervad és meghal.
Látjuk az embert, hogy kikel, virágzik és meghal.
Hát vége akkor a növénynek? Vége az embernek?
Nincs-e a növénynek magva?
Nem kél-e a rnagbúl ismét ugyanafféle növény?
Ha a mag nem halt meg, hanem továbbviszi annak a növénynek az életét egy uj életbe.
Akkor abban a magban van valami örök.
De honnan jött az az örök annak a növénynek az első magvába, amelyikből az első növény kelt ki?
Hát majd ha a föld kihal, az utolsó magból is odamegy az, ami benne örök, ahonnan az első magba jött bele az a rejtelmes örök.

(Gárdonyi Géza: Földre néző szem - Égre néző lélek; Intelmek fiaimhoz - részlet )

Az élet olyan, mint egy séta az erdőben.

Ösvényen jársz, fákat hagysz magad mögött. Ez az út, melyen végighaladtál: a Te múltad.

Erre néha visszanézel és elgondolkodsz vajon a jó ösvényt választottad-e. Az elhagyott fák és bokrok azokat az embereket jelképezi, akikkel eddigi utad során megismerkedtél. Néha letépsz pár szál virágot, magaddal viszed őket, végigkísérik utad: ők a Te szeretteid.

Haladsz előre, látod az út végét, célod beteljesedését, de mi lesz veled, ha az elkanyarodik és már csak egy pár métert ismersz belőle? Ne aggódj! Az út folytatódik, ott van, csak várnod kell, míg meglátod. Ehhez viszont le kell győznöd félelmed, amit az ismeretlenség, idegen környezet miatt érzel és haladnod, lépned kell tovább! És addig is: képzeld el, találgass milyen lehet a folytatás és így nem érhetnek meglepetések.

Utad során beesteledik. Sötétség borul az erdőre. Mi lesz veled most? Az orrodig se látsz el, az előtted álló utat -a célt -nem ismered, félő hogy elbuksz és megütöd magad. De ne torpanj meg! Miként szemed megszokja a sötétséget, már tudni fogod, merre haladj!

Ha pedig útkereszteződéshez érnél: ne habozz! Válassz egyet bátran, hisz egyedül neked kell döntened! Ez a Te utad! És ha már egyszer döntöttél, ne nézz vissza, ne bánj meg semmit, hanem próbáld meg azt az utat szeretni, szebbé tenni, amit TE MAGAD választottál!

(Gárdonyi Géza: Az élet)