Párduc-ÉKT

Egy hely, ahová mindig visszatérhettek...
Pontos idő: 2025.07.28. 05:41

Időzóna: UTC




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 921 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 43, 44, 45, 46, 47, 48, 49 ... 93  Következő
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2011.11.05. 08:40 
Offline
Mesemondó
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 11:07
Hozzászólások: 5563
KÉP

Ezt írták a kép alá :fejetv:

"Egy, a szűkszájúbéka-félék családjába ( Microhylidae ) tartozó miniatűr, alig borsószem nagyságú békafajt fedeztek fel a malajziai Sarawak állam trópusi esőerdőkkel tarkított hegyvidékén. A felfedezés a Conservation International és az IUCN ( Természetvédelmi Világszövetség ) által koordinált, és 17 országra kiterjedő nemzetközi kutatási projekt eredménye."


Vissza a tetejére
 Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2011.11.05. 08:44 
Offline
Mesemondó
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 11:07
Hozzászólások: 5563
Makutám!

Legyen Ő , a következő!

KÉP


Vissza a tetejére
 Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2011.11.05. 11:37 
Offline
Bionicle harcos
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 19:15
Hozzászólások: 4145
Tartózkodási hely: Metru Nui
dmarcsi55 írta:
KÉP

Ezt írták a kép alá :fejetv:

"Egy, a szűkszájúbéka-félék családjába ( Microhylidae ) tartozó miniatűr, alig borsószem nagyságú békafajt fedeztek fel a malajziai Sarawak állam trópusi esőerdőkkel tarkított hegyvidékén. A felfedezés a Conservation International és az IUCN ( Természetvédelmi Világszövetség ) által koordinált, és 17 országra kiterjedő nemzetközi kutatási projekt eredménye."


A szűkszájúbéka lett volna egy másik tippem, de nem gondoltam, hogy ilyen pici is van. :fejetv: :fejetv: :fejetv:
Azért egy frissen felfedezett fajt picit csalás kérdezni. :P :P :P

_________________
Kép

Egység, Kötelesség, Végzet!


Vissza a tetejére
 Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2011.11.05. 11:41 
Offline
Bionicle harcos
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 19:15
Hozzászólások: 4145
Tartózkodási hely: Metru Nui
ssuggame írta:
De jókat hoztatok. köszi :hug: A tűzhal nagyon szép, a törpe tetszik a legjobban, vagy nem is, lehet hogy az utolsó :fejetv:


Nekem a Vörös vagy az egyik könyvem szerint Vitorlás tűzhal. :D :)
Bár a Zebra meg a törpe is tetszik. A többi is szép a maga módján, a sárga vagy vörös színű törpe pont emiatt a két szín miatt, az utolsó meg a bajuszkája és a foltjai miatt. Az antennás meg a hosszú mellúszósugarai miatt. :) :) :)

_________________
Kép

Egység, Kötelesség, Végzet!


A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Makuta Teridax 2011.11.05. 17:21-kor.

Vissza a tetejére
 Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2011.11.05. 13:19 
Offline
Mesemondó
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 11:07
Hozzászólások: 5563
Idézet:
Azért egy frissen felfedezett fajt picit csalás kérdezni


Csak annyira ,mint a kép link alá nézegetni :lol: :lol:


Szia Makutám !

Már otthon is vagy ???

Épp meg akartunk nézni ,jössz-e már :hug: :hug: :hug: :hug:


Kép


Vissza a tetejére
 Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2011.11.05. 17:23 
Offline
Bionicle harcos
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 19:15
Hozzászólások: 4145
Tartózkodási hely: Metru Nui
De szép gyík. :D :D :D
Bögyörke-bögyörke! :hug: :hug: :hug: :hug: :hug:

Majdnem egész nap itthon voltam. :lol: :debil:
Csak reggel voltunk bevásárolni. :roll:

_________________
Kép

Egység, Kötelesség, Végzet!


Vissza a tetejére
 Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2011.11.05. 22:29 
Offline

Csatlakozott: 2011.08.26. 13:07
Hozzászólások: 2061
Én is bögyörkee :debil: :debil: nagyon tetszik ez a gyík :) :hug: :debil:



Fokozatosan hátráltak a mamutok az ember térhódítása elől

Ugyan a klímaváltozás befolyásolta a leginkább a pleisztocén megafaunát az elmúlt ötvenezer évben, mégis minden faj eltérő módon reagált a klímaváltozásra, az elérhető élőhelyek nagyságára és az emberi beavatkozásra. Míg a rénszarvasok mindent túléltek, addig a hatalmas gyapjas mamutok kihalásának okai még most sem pontosan ismertek.

Kép

Az évtizedek óta folyó kutatások ellenére a mai napig vitatott, hogy a késő-pleisztocénben élt nagytestű emlősök (megafauna) tömeges kihalását az éghajlatváltozás, az emberi beavatkozás vagy a kettő kombinációja idézte-e elő. Az 50 ezer évvel ezelőtt kezdődött kihalási hullám a nemzetségek 36 %-át érintette Eurázsiában, míg Észak-Amerikában ez az arány elérte a 72%-ot. Azokon a kontinenseken volt a legsúlyosabb, ahol a legjelentősebb klímaváltozások következtek be, ami természetesen a klíma elsőrendű szerepét hangsúlyozza. Ugyanakkor a megafauna kihalása Észak-Amerikában és Ausztráliában is egybeesik az emberek megjelenésével, ami az antropogén hatások fontosságát emeli ki.

Korábbi vizsgálatok is jelezték már, hogy az egyes fajok eltérően reagáltak a változásokra. A bölény, a pézsmatulok és a barlangi medve genetikai változatossága (diverzitása) folyamatosan csökkent az 50 ezer és 30 ezer évvel ezelőtti intervallumban. Ugyanakkor a gyapjas mamut és a barlangi oroszlán esetében hirtelen genetikai diverzitás csökkenést észleltek már jóval a kihalás előtt, majd genetikai stabilitás figyelhető meg egészen a kihalási eseményig.

Egy több tucat szerzőből álló nemzetközi kutatócsoport a Nature legújabb számában ismerteti a témához kapcsolódó eredményeit. DNS-vizsgálatokkal, a fajok elterjedésének feltérképezésével és a régészeti lelőhelyek tanulmányozásával próbálták tisztázni, hogy milyen szerepet játszott az éghajlatváltozás és az emberi beavatkozás az elmúlt 50 ezer év során hat különböző növényevő állat (gyapjas orrszarvú, gyapjas mamut, vadló és házi ló, fosszilis és recens rénszarvas, bölény és pézsmatulok) történetében. A DNS adatokból rekonstruálták a fajok demográfiai történetét, majd modellezték a fajok egykori elterjedését, és meghatározták a megafauna és az ember területi elterjedésének átfedését az elmúlt 50 ezer év során.

KATT IDE

A populáció méretét az elérhető élőhely nagysága befolyásolja, és ezt jelzi az adott faj földrajzi elterjedése. A rendelkezésre álló ismert ősmaradvány előfordulások, valamint paleoklíma (hőmérséklet, csapadék) adatok alapján meghatározták a hat vizsgált faj valószínű elterjedési területét 42, 30, 21 és 6 ezer évvel ezelőtt. A kapott eredményeket összehasonlították a DNS sorozatokból nyert demográfiai adatokkal. Négy faj (ló, rénszarvas, bölény, pézsmatulok) esetében pozitív összefüggést találtak az elérhető élőhely mérete és a genetikai diverzitás között. Ez arra utal, hogy az elmúlt 50 ezer év során a klímaváltozás volt a megafauna-populációk változásának egyik fő mozgatóereje.

Mind a gyapjas orrszarvú, mind a gyapjas mamut kihalt a késő-pleisztocénben, anélkül, hogy a genetikai diverzitás csökkenésére utaló jeleket mutatnának. A két faj fosszilis leleteinek előfordulása azonban erősen különböző. A gyapjas orrszarvú maradványok széleskörű elterjedést mutatnak egész Eurázsiában, amíg el nem tűnnek 14 ezer évvel ezelőtt. A gyapjas mamut viszont fokozatosan hátrál észak felé a kihalása előtti utolsó ezer év során. Mindkét faj esetében azt találták, hogy a populációk a kihaláshoz közeledve egyre inkább eltávolodtak és elkülönültek egymástól. Hasonló adatok jellemzik az eurázsiai pézsmatulkot és az észak-amerikai sztyeppei bölényt, amely valószínűleg egészen néhány száz évvel ezelőttig élt. Nem találtak viszont ilyen elszigeteltségre utaló nyomokat a vadlovaknál és a rénszarvasoknál, ami arra utal, hogy ezeknek a populációi stabilak maradtak a vizsgált időszakban.

A kutatók az ember potenciális szerepét a megafauna kihalásában több irányból is megközelítették. Megvizsgálták a megafauna-fajok és az eurázsiai paleolit lelőhelyek térbeli elterjedésének átfedését (42, 30 és 21 ezer évvel ezelőtt), valamint a megafauna-maradványok előfordulását az európai és a szibériai paleolit lelőhelyeken.

A gyapjas orrszarvú és az eurázsiai gyapjas mamut populációmérete többszörösére növekedett 34 ezer és 19 ezer év között, vagyis legalább 10 ezer évvel az emberrel való első találkozásuk után. Ezek az eredmények cáfolják azokat a korábbi elképzeléseket, hogy a populációk összeomlottak a túlvadászat vagy az emberrel való találkozást követő fertőző betegségek miatt. A kutatócsoport arra sem talált bizonyítékot, hogy az emberek jelentősen befolyásolták volna a pézsmatulok populációkat. Egyrészt nincs jelentős átfedés az elterjedési területeik között, másrészt Európában a paleolit lelőhelyek mindössze 1%-ánál, míg Szibériában 6%-ánál találtak pézsmatulok maradványokat. Vagyis ennél a fajnál a klímaváltozás okozta a populációkban bekövetkező változást. Ez egybevág azzal a ténnyel, hogy a hat faj közül a pézsmatulok a legérzékenyebb a környezeti változásokra. Nem tudja elviselni a magas nyári hőmérsékletet, mai elterjedésének déli határát a 10°C fokos nyári hőmérséklet határozza meg.

KATT IDE

A gyapjas orrszarvú esetében kicsi a területi átfedés az emberrel Szibériában, és itt a lelőhelyek kevesebb, mint 11%-ánál fordulnak elő a maradványaik. Ezen a területen tehát nem lehet túlvadászatról beszélni. Ugyanakkor Európában a kihalás előtti két évezredben az emberrel közös területeket foglaltak el, így itt nem lehet kizárni az emberi befolyást a faj kihalásában. Ezzel szemben a gyapjas mamut elterjedési területe szinte folyamatosan átfedést mutat az emberrel, és a régészeti lelőhelyek 35-40%-ánál előfordulnak a maradványai. Előfordulási aránya azonban jelentősen csökken a régészeti lelőhelyeken az utolsó eljegesedés után, jelezve, hogy a mamut fokozatosan észak felé hátrált az ember térhódítása elől.

A ló, a bölény és a rénszarvas gyakori maradványok a régészeti lelőhelyeken (a ló például a lelőhelyek 58-66%-ánál fordul elő), vagyis ezek történetét jelentősen befolyásolta az ember megjelenése és tevékenysége. A bölény esetében azonban a genetikai diverzitás jelentősen csökkent már az ember megjelenése előtt is, ami arra utal, hogy ez a faj az éghajlatváltozás miatt kezdett jelentősen háttérbe szorulni, és a kiterjedt vadászat (a szibériai lelőhelyek 77%-ánál előfordulnak maradványok) csak a végső csapást jelentette számára. A rénszarvas viszont hiába volt nagyon népszerű zsákmányállat mind Európában, mind Szibériában, sikeresen túlélte a megafauna kihalását, és jelenleg sincs a veszélyeztetett fajok listáján.

A most publikált tanulmány legfontosabb tanulsága, hogy az emlősfajok nagyon különbözőképpen reagáltak a pleisztocén klímaváltozásra, az élőhelyek átrendeződésére és az ember beavatkozására. Az eurázsiai pézsmatulok és a gyapjas orrszarvú az éghajlatváltozás miatt, míg a vadlovak és a sztyeppei bölények a klímaváltozás és az antropogén tevékenységek közös hatása miatt haltak ki. A gyapjas mamut kihalásának okai még további vizsgálatot igényelnek, a rénszarvas pedig szinte változatlanul túlélte a kritikus időszakot.


Vissza a tetejére
 Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2011.11.05. 22:38 
Offline

Csatlakozott: 2011.08.26. 13:07
Hozzászólások: 2061
Kiderült, mi a pókfonál erősségének titka

Hogyan lehetséges, hogy a pókfonál hasonlóan erős, mint az acél, ellenállóbb, mint a kevlár nevű szintetikus anyag, és kisebb sűrűséggel bír, mint a gyapjú vagy a nejlon? Német kutatók a fonalak atomi szintű szerkezetének vizsgálatával próbáltak választ adni a kérdésre.

Kép

Számítógépes szimulációk segítségével atomi szinten modellezték a pókfonál felépítését német kutatók, akik eredményeiket a Biophysical Journal legújabb számában publikálták. A pókfonálról már eddig is ismert volt, hogy rendkívül rugalmas, erős és ellenálló, de nem tudták pontosan, hogy mindez minek köszönhető.

Dr. Frauke Gräter és kollégái az atomok szintjéről indultak ki, majd egyre magasabb szinteken vizsgálták a pókfonalak mechanikai tulajdonságait. A pókfonalaknak két fő összetevője van: egy puha, amorf szerkezetű építőelem és egy keményebb, kristályos anyag. Elsőként az ezeket felépítő atomokat elemezték, majd olyan molekuláris szimulációkat végeztek, amelyekben egyenként és együtt is megvizsgálták a kétféle építőelem mechanikai sajátságait.

Kiderült, hogy a fonál rugalmasságáért az amorf és puha összetevő felel, és ez az építőegység felelős azért is, hogy a pókháló jól bírja a rá nehezedő nyomást, vagyis a környezeti stresszhatásokat (a terhelés ezeknek az építőelemeknek köszönhetően oszlik el egyenletesen a pókhálóban.) A fonalak szívóssága ezzel szemben a kristályos atomi szerkezetű összetevőnek köszönhető: a fonalak teherbírását nagyban befolyásolja, hogy milyen a kristályos alegységek eloszlása a fonalakon belül - írja az egyetem sajtóanyaga.

KATT IDE
A pókfonál felépítése a makrótól a nanoszintig: rózsaszínnel látható a kemény, kristályos szerkezetű alkotóelem, kékkel pedig az amorf szerkezetű peptidláncok

A fentieken kívül azt is megvizsgálták, hogy a fonál-alegységek milyen szerkezeti felépítésben nyújtják a legoptimálisabb mechanikai teljesítményt. A szimulációk azt mutatták, hogy a kétféle alegység korongokban történő elhelyezkedése a legjobb: mechanikailag ez nagyobb terhelést tesz lehetővé annál, mintha az amorf és a kristályos építőelemek véletlenszerűen vagy egymással párhuzamosan helyezkednének el a pókfonálban.

"Célunk természetesen az, hogy a pókfonalak felépítését lemásolva mesterséges utánzatot hozzunk létre, amelynek aztán számos gyakorlati alkalmazása lehetne. Egyelőre nem létezik olyan mesterséges anyag, ami erősségében és rugalmasságában verné a pókfonalakat" - mondta Gräter.


Vissza a tetejére
 Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2011.11.05. 22:43 
Offline

Csatlakozott: 2011.08.26. 13:07
Hozzászólások: 2061
Megeszi a túl öreg nőstényeket egy dél-amerikai pókfaj hímje

Furcsa kivételt fedeztek fel az állatvilágban uruguayi biológusok: létezik egy pókfaj, amelynél nem a nőstény kebelezi be a hímet, hanem fordítva.

A szexuális kannibalizmus lényege, hogy a párzás előtt, alatt vagy azt követően az egyik fél elfogyasztja a másikat. Elsősorban ízeltlábúaknál figyelték meg e jelenséget, azon belül is leginkább a pókokra jellemző. A szerepek egyértelműek: a nőstény eszi meg a hímet. Az éjjeli életmódú Allocosa brasiliensis nevű farkaspóknál azonban szerepcsere történt - derítette ki Anita Aisenberg, a montevideói Biológiai Kutatóintézet biológusa a munkatársaival.

A pókoknál általában a hímek keresik fel a nőstényeket párzás céljából. Az uruguayi farkaspóknál ezzel szemben a hímek fogadják üregeikben a női látogatókat, gyakran azok vesztére. A pókhímek azonban nem válogatás nélkül gyilkolnak - állapították meg a kutatók. Az első szűz, roskadásig telerakott petezsákkal érkező jelölteket jó eséllyel megtermékenyítik, majd útjukra bocsátják, hiszen ezektől bőséges "gyermekáldás" várható. Az idősebbekre vagy rosszabb kondícióban lévőkre azonban kíméletlenül lesújt a háziúr.

Kép

Aisenberg a Biological Journal of the Linnean Society folyóiratban megjelent írásában kiemelte az A. brasiliensis különleges helyzetét - pár évvel ezelőtt egy ászkafajnál figyeltek meg fordított szexuális kannibalizmust, ezen kívül azonban egyedülálló az uruguayi farkaspók esete.

A különleges viselkedés eredetét egyelőre csak találgatni lehet. Valószínűsíthető azonban, hogy a környezeti feltételekre adott válaszról van szó. Az A. brasiliensis folyópartok menti sivár homokfövenyekben él, ahol nagyok a hőmérsékletingadozások, erős szél fúj és kevés a táplálék. Ilyen körülmények között minden zsákmányt meg kell becsülni. Amennyiben tehát a nőstény nem bizonyítja szaporodóképességét, prédává válik.



Vissza a tetejére
 Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2011.11.05. 23:07 
Offline

Csatlakozott: 2011.08.26. 13:07
Hozzászólások: 2061
Hoztam két szép videót,nem tudom volt-e már avagy sem :oops: , de azért betettem őket. :roll:


KATT IDE

KATT IDE2


Vissza a tetejére
 Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 921 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 43, 44, 45, 46, 47, 48, 49 ... 93  Következő

Időzóna: UTC


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 2 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség