|
Szeretném tisztázni a helyzetet, ha még lehet. Hozzáteszem, még nem olvastam mindent valószínűleg. De úgy látom, sürgősebb írnom, mint olvasnom,
Pár szót a szerepjátékról először is. Ezt itt nem nevezném annak. De a hobbim sem a kirekesztettségről szól, hanem éppen ellenkezőleg. Tanúsítja ezt az a 15 éve összejáró masszív társaság, akikről már meséltem nektek fotókkal is a nyaralásomkor. Asztalnál játsszák, körbeülve, és folyamatosan egymással kommunikálva a résztvevők. Valamilyen mértékű „szerep”-játék itt is van, mert ki-ki alakítja az avatárját, ízlése szerint. Én azért hoztam a hobbimat itt szóba, hogy egyrészt magyarázzam, miért alakítom én a magamét fórumszinthez képest intenzívebben, valamint azért, mert a hobbim hozzám tartozik, és szívesen osztottam meg veletek a „Mutasd ki vagy”-ban, vagy a nyaralásomról összeállított élménybeszámolómban képekben is. Több köze a régi hobbimnak, és ennek az újnak, amire itt találtam, nincs, mert nem ugyanaz, csak vannak hasonló vonások.
A tanyafórumra Johnny ismeretlenként érkezett, ahogy én magam is a fórumok világába. Igaz, amint tájékozódtam valamelyest, hamar lelepleztem a félreértések elkerülése végett. Amikor kezdett megkopni az alakja, megszületett a ranch ötlete, és fel is dobta a hangulatot. Ezenkívül ott többször is voltak kísérletek a „megnősítésemre”, aminek szerepem szerint bőszen ellenálltam. Ott nem kellett egyeztetni se a beregisztrálást, sem a topiknyitást semmiféle adminisztrátorral, vagy moderátorral.
Ide már ismerősként érkeztem, és az ismeretlen Jafar alakját még hamarabb lelepleztem, mint régen Johnnyt. Nősülésre adtam a fejem, nyilvánosan megkértem Luncit, és nyilvánosan csaptunk egy nagy esküvőt is. Ezt egyébként szerettem volna a tanyafórumon is – amit az utóbbi időben szintén nagyon hanyagolok idő és kedv híján -, de elvetettem az ötletet, oda csak egy beírás került, afféle „szösszenet”, meg a videó, az alkotó engedélyével. Mert azért oda is vannak kötelezettségeim, úgy érzem. Talán ez hiba volt. Meg az is, hogy belekezdtünk a játékba Tamással, hogy ugrassuk egymást. Nyilvánosan, hozzáteszem, csak mint Seth és Johnny. A mi emberi kapcsolatunk változatlan maradt.
Itt még nem volt időm igazán tanyát verni. Szeptemberben betegségekkel küszködtem, meg a töméntelen nyári helyettesítéssel, októberben pedig jött a népszámlálás. Még tart ugyan, de már nem a talpalós része zajlik, többet tudok gépnél lenni. Be-beugrottam ide, de visszaolvasgatásra, az események folyamatos követésére ez nem volt elég. Nem figyeltem ide kellőképpen. Most pedig valami hasonlót akartam alkotni, mint a tanyafórumon. Topikot nyitni, berobbanni. De ebbe Sethet be kellett vonnom, mert itt ez a szabály – a topikot így is elfelejtettem említeni neki, a dorgálása jogos -, mást viszont nem, mert akkor hol a meglepetés? Illetve Luncit, hogy váljunk el, mert lecserélem a karaktert. De sem Seth, sem Lunci nem tudta, mivel rukkolok ki pontosan, maga a szeráj és az új alak nekik is meglepetés volt. Én találtam ki az egészet, keresgéltem arab és spanyol szavakat, képeket.
A dolog nehézségét az adta, hogy Johnny már túlságosan hozzám nőtt, sőt megkockáztatom, rám nőtt. Mert mint kiderült, nem csak én ragaszkodtam már hozzá. Nem volt könnyű Tamást is meggyőznöm, hogy éppen ezért még fontosabb, hogy kibújjak mögüle, úgy, hogy azért megmarad, de ne az övé, hanem az enyém legyen a főszerep, és csak akkor mozgatom, ha kedvem van hozzá. Túlságosan egysíkúvá váltak már a kézcsókos, whiskys képek, és a westerntéma is eléggé kimerült. Valami újat szerettem volna, mert a régi nálam zátonyra futott, nem voltak igazán új ötleteim. A ranchot sem akartam ide áthozni, ugyanezen okokból, pedig felvetettétek. Végül azonban hajlandó volt nekem segíteni. Igen, ez igaz, ebből kihagytam mindenkit, de magánügyemnek tekintettem. Elnézést.
A meglepetés végül nem a legjobban sült el, úgyhogy most beavatlak benneteket a félkész terveimbe, mert lehet, hogy nem is olyan jó ötlet, mint hiszem. Egyiptomi napokat ugyan a szerájban is terveztem, Tamás már a tanyafórumon is várta, de támadt egy olyan kósza ötletem, hogy mivel itt egymás közt vagyunk és megtehetjük, rendezünk Malacka-napokat, meg Minya-napokat, meg mindenkinek napokat, most hadd ne soroljak fel mindenkit, amikor jobban megismerhetjük egymást. Az éppen soron lévő kedvenc ételeit, virágait, zenéit hozzuk, ésatöbbi. Persze, nem teljesen meglepetésszerűen, mert előtte megkérdeztem volna az illetőt, benne van-e a játékban. De most már nem vagyok biztos abban, hogy ez jó ötlet.
Azt hiszem, most már tényleg mindent elmondtam, de ha valami még nem tiszta, szóljatok. És mondjatok az ötletre valamit. Ha tényleg nem jó, maradunk a nemzetiségi napoknál. Vagy ha nem jó a szeráj se, kitalálok mást. Vagy nem találok ki semmit.
|
Belépés
GyIK
Keresés
itt a flaskám 
Te is kérsz ufóka? 
